Ha valaki az ókori Rómában esetleg rabszolgát kívánt vásárolni, nem kevés formai követelménnyel találta szembe magát. Így az aktusnál jelen kellett lennie 5 tanúnak, valamint egy további serdült római polgárnak, a mérlegtartónak, aki az ércmérleget tartotta. 

A rabszolga megvásárlására kizárólag egy sablonszöveg elmondása esetén kerülhetett sor, mely többé-kevésbé így hangzott: „ezt a rabszolgát én a római polgárjog alapján magaménak mondom és az legyen számomra megvéve ezért a rézért, és ezen a rézmérlegen”. Ezt követően a vevő a rézzel megütötte a mérleget és a vételárat az eladónak odaadta. Ha az ügylet nem így ment teljesedésbe, az nem volt érvényes.

Az azóta eltelt 2000 év alatt a szerződéses ügyletek vesztettek a szigorú alakisági követelményekből. A merev formális feltételek azonban még nem tűntek el teljesen a jogi gyakorlatból. Jó példaként említendő az ingatlan-átruházás, arra csak úgy kerülhet sor, ha a felek szerződésüket írásba foglalják és a szerződést ügyvéd vagy közjegyző ellenjegyzi. Nem mindegy az sem, hogy mit tartalmaz egy ingatlan-adásvételi szerződés. Mindamellett, hogy annak olyan alapossággal be kell azonosítania a szerződő feleket, hogy lényegében már csak a facebook jelszavakat nem kell megadni, a szerződésnek egyszersmind bizonyos kulcsszavakat is tartalmaznia kell.

Külön tudomány például egy ingatlan-adásvételi szerződésnél az ellenjegyzés tényének megfogalmazása is. Nem megfelelő, ha az ügyvéd azt firkantja a szerződésre, hogy azt „ellenjegyzi” vagy „ellenjegyezte”, ha ugyanis nem az „ellenjegyzem” kulcsszó szerepel a szerződésen, akkor azt a földhivatal hiánypótlásra kérhetetlenül vissza fogja dobni. Valószínűleg nincs olyan ügyvéd, akinek ne lenne valamilyen rémtörténete a földhivatalok túlzott formai elvárásairól. Mondani sem kell, hogy a 21. században, amikor akár milliárdos szerződések is köttetnek egy-egy e-mailváltás alapján, ez a formalizmus meghökkentő és idegen az üzleti élettől.

A földhivatali formalizmus idéntől egy újabb fejezettel színesedett. A januárban hatályba lépett új ügyvédi törvény az ellenjegyzés kapcsán kimondta ugyanis, hogy a több oldalból álló okiratot folyamatos oldalszámozással kell ellátni, azt a feleknek minden oldalon szignózniuk kell. A földhivatal ezt a követelményt úgy értelmezte, mely szerint az egyoldalas nyomtatásban elkészített szerződések üres hátoldalát is kötelesek a felek kézjegyükkel ellátni. A földhivatal véleménye szerint ugyanis „a törvény a folyamatos oldalszámozás alól az üres oldalak esetében sem tesz kivételt”. Azaz, ha a felek egy 5 oldalas szerződést egyoldalasan nyomtatnak ki, úgy hirtelen az üres hátlapok is oldallá válnak, és a szerződés 5 oldal helyett 10 oldalas lesz  (a szöveggel ellátott 1. oldal mögötti üres hátoldal lesz a 2. oldal és a következő, szöveggel ellátott oldal a 3.) és a feleknek természetesen valamennyi oldalt, így az üres oldalakat is szignózniuk kell.

A szakma megdöbbenése és felháborodása nem is várattatott sokáig magára. Ezt felkarolva a Budapesti Ügyvédi Kamara állásfoglalást kért az illetékes minisztériumtól az ügyben. A minisztérium – eleget téve a józan ész és a jogi logika követelményeinek – ki is mondta, hogy szerinte az adathordozó papírlap és az okirat eltérő fogalmak. A hordozó (azaz a papírlap) csak abban a részben tartozik az okirathoz, amely részével az okirat tartalmát jeleníti meg, a hordozónak az a része, amelyen okirati tartalom nincs, fogalmilag nem része az okiratnak. A minisztérium ezzel tulajdonképpen kimondta, hogy az üres hátoldalakat mégsem kell külön számozni és kézjeggyel ellátni.

Mondhatnák, hogy egy téves túlbuzgalomról van szó, amely pár hónap alatt lecsengett … azonban a történet itt nem ért véget. A földhivatal ugyanis még jelenleg sem fogadja el a minisztérium álláspontját, úgy érvelve, hogy egy államtitkár véleménye nem minősül jogszabálynak. Azaz tessék szépen továbbra is aláírattatni és számozni az üres oldalakat. Akár van ennek értelme, akár nincs. Az ügy legújabb fejleménye szerint jelenleg egy utasítás áll kidolgozás alatt, amellyel a földhivatal felettes szerve próbál az ügyben megnyugtató helyzetet kialakítani – de ki tudja, ez lesz-e a lassan tragikomédiába forduló színdarab utolsó felvonása.

Bőven bent járunk a digitalizmus és az információs csúcstechnológia világában. Mindaz, ami évszázadokon keresztül papíron került rögzítésre, az ma már nagyrészt számítógépes jel formájában létezik. Élőlényeket klónozunk, autót küldünk a világűrbe. Mindeközben az ingatlan-adásvétel bejegyzése látszólag még mindig a római korban él. Talán már csak az hiányzik, hogy a szerződés kötésénél ismét megjelenjenek a mérlegtartók.