Közel tíz év tapasztalat alapján elmondható: bár az építőipari lánctartozások megelőzésére létrehozott ún. fedezetkezelői rendszer alapjaiban bevált, vannak a rendszernek még betemetetlen lyukai. Ráadásul az új polgári perrendtartás idén januári hatálybalépése újabb kihívás elé állítja az intézményt.

A fedezetkezelői rendszert megalkotó 2009-es kormányrendelet előírja, hogy mindazon építkezéseknél, amelyek vagy a közbeszerzési törvény hatálya alá tartoznak, vagy pedig elérik a közbeszerzések közösségi értékhatárát (jelenleg kb. 5,5 millió euró), az építtető köteles fedezetkezelőt alkalmazni. A fedezetkezelő szerepe kettős. Egyrészt – akár az építtető által letett készpénzforrásból, akár más pénzügyi forrás útján – biztosítja az építési munkák pénzügyi fedezetét, másrészt a vállalkozói díjakat az elvégzett munkának megfelelően osztja el az építésben részt vevő közreműködők (fővállalkozó, alvállalkozók, egyéb szereplők) között. A fedezetkezelők – általában bankok vagy erre a szolgáltatásra kialakított speciális intézmények – két legfontosabb „fegyvere” a ki nem fizetett alvállalkozóknak járó díjösszegek visszatartása a fővállalkozói díjból, valamint a fővállalkozói kifizetés felfüggesztése akkor, ha az alvállalkozói teljesítés vitássá válik. Vagyis amennyiben a fővállalkozó leigazolt egy alvállalkozói teljesítést, de azt nem fizette ki, akkor az adott összeget a fővállalkozó sem kaphatja meg a neki járó díjból, hanem azt a fedezetkezelő közvetlenül kifizetheti az alvállalkozónak.

Mindamellett, hogy a rendszer többségében eredményesen tudja biztosítani azt, hogy az építkezésben résztvevők hozzájussanak az őket megillető vállalkozási díjhoz, a gyakorlatban több bonyodalom is felmerült a rendszer alkalmazása során.

Van-e fedezetkezelő vagy nincs?

Bár elég meglepőnek hangzik, egy építkezésbe bevont alvállalkozó számára sok esetben nem egyértelmű, hogy van-e az adott projektnek fedezetkezelője. Egy alvállalkozó ugyanis nem feltétlenül ismeri a projekt teljes összértékét. Márpedig ha a projektérték meghaladja a jogszabályi összeghatárt, akkor a fedezetkezelés valamennyi alvállalkozói szerződésre kiterjed. Alvállalkozói szemszögből fontos ezért már a munka elvállalásakor megfelelőn tájékozódni arról, hogy a projektnek van-e fedezetkezelője, és ha igen, akkor az erre vonatkozó rendelkezéseket a vállalkozási szerződésbe megfelelően beépíteni.

Mi történik, ha a fővállalkozó teljesítménye kerül kifogásolásra?

A fedezetkezelői rendszer logikája szerint a fővállalkozó hiába igazolja le a teljesítést az alvállalkozók felé, a fedezetkezelő csak akkor tud a fővállalkozói díjból alvállalkozót kifizetni, vagy a javára a fővállalkozói díjból visszatartani, ha a fővállalkozó felé is esedékessé vált az adott teljesítési szakaszhoz kapcsolódó díjösszeg megfizetése. Más szavakkal, amíg az építtető és a fővállalkozó viszonylatában nem zárult le eredményesen egy teljesítési szakasz, addig az adott szakaszban részt vevő alvállalkozó is hiába vár arra, hogy a fedezetkezelő a fővállalkozó díjából kifizesse őt.

Az alvállalkozó különösen akkor kerülhet kellemetlen helyzetbe, ha az építtető és a fővállalkozó között alakul ki vita arról, hogy a fővállalkozó egy munkarészt megfelelően teljesített-e vagy sem – és ezért a fővállalkozó nem kapja meg a teljesítésigazolást az adott szakaszra. Egy ilyen vita kimenetelére, rendezésére az alvállalkozó nem tud hatással lenni, pusztán reménykedhet annak mielőbbi lezárultában. Még komplikáltabb lehet a helyzet, ha az építtető és a fővállalkozó közötti vita odáig fajul, hogy valamelyik fél a fővállalkozói szerződést megszünteti. Ilyen esetekben a felek egy hosszas pereskedésnek néznek elébe, amelynek lezárultáig – fedezetkezelő ide vagy oda – az alvállalkozók sem fognak a pénzükhöz jutni.

Gyorsan leketyeg a 30 nap

A fedezetkezelői rendszer alkalmazhatóságának van egy szigorúan vett időbeli korlátja is. Amennyiben ugyanis a fővállalkozó és az alvállalkozó között merül fel konfliktus a tekintetben, hogy az alvállalkozó megfelelően teljesített-e, úgy az alvállalkozónak 30 napja van arra, hogy a vita rendezésére peres eljárást indítson. Ellenkező esetben ugyanis a fővállalkozó kifizetésének felfüggesztése megszűnik és a fedezetkezelő a fővállalkozónak fogja kiutalni a vitatott teljesítés kapcsán visszatartott összeget. Azaz megszűnik az alvállalkozó biztonsága.

Márpedig a 30 nap ma már rettentően szűk idő egy peres vitarendezési eljárás megindítására. Az új polgári perrendtartás igencsak megnehezítette ugyanis a megfelelő formai és tartalmi kellékekkel rendelkező keresetlevél beadását. Ennek ismeretében nagyon hatékonyan kell annak az alvállalkozónak eljárnia, aki nem akar kimaradni a fedezetkezelés nyújtotta biztonságból. Megjegyzendő továbbá, hogy ebben a körben a Teljesítésigazolási Szakértő Szerv (TSzSz) eljárásának megindítása nem elég, a vita rendezésére bírósági, választottbírósági, vagy közvetítői eljárást kell indítani az alvállalkozónak. A 30 napos keresetindítási határidő miatt pedig szinte kizárt, hogy ebbe még a TSzSz megelőző eljárása is beleférjen, így jó eséllyel a TSzSz nyújtotta előnyökkel (gyorsabb eljárás, előzetes végrehajthatóság stb.) sem lehet számolni egy ilyen perben.

A teljesítésigazoláson múlik

Belátható, hogy a fedezetkezelés akkor és addig tud valóban érdemi és hatékony garanciát nyújtani az alvállalkozók kifizetésére, amíg egyébként a tényleges munkavégzés megfelelősége és a teljesítésigazolások kiadása kapcsán nem merül fel nézeteltérés. Ez egyrészt felértékeli a teljesítésigazolások kiadására jogosult személyek (elsősorban műszaki ellenőrök) szerepét. Másrészt növeli annak jelentőségét is, hogy egy vállalkozási szerződés hogyan kezeli azt az esetet, ha a felek között e körben vita merül fel, és feljogosít-e pl. független szakértőt a teljesítésigazolás elbírálására és kiadására.