„Túl jó ahhoz, hogy sokáig bízni lehessen benne” – ezzel a felkiáltással hárították el vállalkozások százai eddig azt, hogy MRP szervezetet hozzanak létre. Márpedig a Kormány elmúlt napokban közzétett törvénytervezete azt sugallja: ha valaki a céljának megfelelően használja fel ezt a kedvezményes dolgozói juttatási formát, úgy azzal hosszú távon is tervezhet.

Mi az MRP és mire jó?

A 3 évvel ezelőtt bevezetett munkavállalói résztulajdonosi program (röviden: MRP) egy adózási szempontból hatékony és rugalmas javadalmazási alternatívát jelent. Az MRP-n keresztül a társaság munkavállalói közvetve részesedést szereznek foglalkoztatójukban azáltal, hogy a munkáltató saját részvényeit adja át az MRP szervezetnek, az utóbbiban pedig a munkavállalók szereznek tagi részesedést. A munkavállalók így nem egyénileg jelennek meg tulajdonosként a munkáltatójukban, hanem az MRP szervezet által összefogva. Az egyes munkavállalók szavazati joggal az MRP szervezetben nem rendelkeznek, így hiába tulajdonosok, a munkáltató működésébe beleszólásuk nincsen. Részesedésük kizárólag arra jogosítja őket, hogy kifizetésben részesüljenek a szervezeten keresztül.

Az MRP legnagyobb előnye annak adózásában rejlik. Ahelyett, hogy a munkavállalók összesen 45% adóteherrel sújtott munkajövedelemben részesülnének, az MRP-n keresztül jövedelmük egy részét tőkejövedelemként, azaz 15%-os adózás mellett vehetik fel.

Játék határok nélkül

Míg az MRP alapkoncepciója a munkavállalók közvetett tulajdonszerzését és az ezen keresztüli osztalékfizetést célozta meg, addig a törvény szövege az MRP-ket ennél lényegesen szélesebb körben is alkalmazhatóvá tette. A jogszabály szerint ugyanis az MRP-be nemcsak részvények, hanem más értékpapírok is – így akár a foglalkoztató kötvényei is – belekerülhetnek. A törvény nem tartalmazott korlátozást arra nézve sem, hogy az értékpapírnak ne a hozama, hanem annak átadása és visszavásárlása közötti, csak papíron létező árfolyamnyereség kerüljön felosztásra a dolgozók között. Emiatt kialakíthatók voltak olyan konstrukciók, amelyekben a munkavállalói kifizetések csak részben, vagy egyáltalán nem függtek az értékpapír hozamától. Nem tartalmazott a jogszabály korlátozást arra vonatkozólag sem, hogy az értékpapírnak mennyi ideig kellene az MRP-ben maradnia. Ezen jogszabályi lehetőségekkel élve számos vállalkozás tényleges tulajdonosi érdekeltség megteremtése nélkül, lényegében csak egy kedvező adózású bónuszkifizetést vezetett be MRP köntösben – oly módon, hogy az értékpapírok gyakran csak néhány napra kerültek az MRP-n keresztül az alkalmazottak közvetett tulajdonába.

Mint minden túl kedvezőnek tűnő adózási koncepciónál, itt is felmerült foglalkoztatói körben a bizonytalanság: ha az MRP ennyire szép, nem lehet, hogy hosszú távon is fenntartható legyen. Emiatt számos vállalkozás bele sem vágott egy ilyen program bevezetésébe, a jelentős adómegtakarítás ígéretének ellenére sem.

Fékezett habzás 2019-től

A most beterjesztett törvényjavaslat értelmében 2019-től az MRP-be már csak a foglalkoztató törzsrészvénye, vagy olyan egyéb értékpapírja vonható be, amely egyrészt a törzsrészvényhez hasonló befektetetői kockázatot testesít meg, másrészt nyilvánosan lett forgalomba hozva. Ez a változtatás kiírja az MRP-k rendszeréből a – sokszor valós gazdasági tartalom nélkül létrehozott – kötvényprogramokat, tekintettel arra, hogy a kötvények jellemzően zárt körben kerültek forgalomba hozatalra. További lényeges változást jelent, hogy a kifizetések alapjául szolgáló vállalati teljesítmény-értékelésnek 2019-ben már legalább egyéves, ezt követően minimálisan kétéves teljesítmény-időszakot kell figyelembe vennie. Azaz az értékpapíroknak is legalább ilyen hosszú időszakra kell az MRP szervezetbe, illetve azon keresztül az alkalmazottak tulajdonába kerülniük. Ez a változás pedig ellehetetleníti azon MRP struktúrákat, ahol a törvényalkotó szándékával ellentétesen a foglalkoztató az értékpapírokat csak egy rövid időszakra, sokszor technikai jelleggel adta át az MRP szervezetnek.

Nem akadályoz meg azonban a jelenlegi törvénytervezet számos, az MRP-k tervezésénél jelenleg is használt technikát. Így a tervezet továbbra sem korlátozza annak lehetőségét, hogy egy zrt. formájában – akár kifejezetten ebből a célból – létrehozott anyacég a kft. formájában működő leányvállalatának alkalmazottai részére alapítson MRP-t. Nem érinti a javaslat annak lehetőségét sem, hogy a részvények helyett részvényekre vonatkozó opciók kerüljenek az MRP-be. Nem változik továbbá az sem, hogy a részvények hozama helyett azok értékesítésén elért árfolyam-nyereség legyen felosztható a munkavállalók között.

Örüljünk vagy bánkódjunk?

Azáltal, hogy a törvényalkotó lényegében lenyesi az MRP szervezetek „vadhajtásait”, egyben megerősíti, hogy az MRP szervezetek támogatását hosszú távon fenn kívánja tartani. Mindazon cégek tehát, akik a törvény szellemének megfelelő MRP szervezetet kívánnak létrehozni, nagyobb biztonságban érezhetik magukat: az MRP szervezet létrehozásának és működtetésének a költségeit az ebből eredő adózási nyereségek – az évek során – többszörösen is felül fogják múlni. Különös jelentősége lehet továbbá az MRP szervezeteknek a jövő évtől, tekintve, hogy más adókímélő dolgozói juttatási rendszerek – így különösen a cafeteria rendszer – időközben a haláltusájukat vívják.