A jövő év január 1-jétől hatályba lépő új jogszabályok átformálják az adóeljárások és az adóperek menetét. Míg a módosítások egy része ugyan vállalkozásbarát, addig azok egyszersmind több olyan csapdát is rejtenek, amelyek kifejezetten hátrányosan érintik az adózók érdekeit – leszűkülnek például az adózók jogai az adóhatósággal szembeni védekezésre, illetve szakértő igénybevételére.

Nem lehet elég korán kezdeni a védekezést

Az adóeljárások jelenlegi rendszerében az adózónak számos lehetősége nyílik, hogy védekezését előterjessze. Az adóhatóság jegyzőkönyvével szemben előadott észrevételében, a határozattal szembeni fellebbezésben, majd végső soron a jogerős határozattal szembeni bírósági keresetben az adózó többé-kevésbé korlátozás nélkül adhatja elő a hatóságtól eltérő álláspontját, annak bizonyítékaival együtt. Gyakori éppen ezért, hogy az adóeljárási szakaszban (a másodfokú határozat meghozataláig) az adózó adótanácsadók véleményére támaszkodik, míg a peres eljárásra már adóperes ügyvédet von be.

A védekezés keretei azonban januártól leszűkülnek. Az új jogszabályok szerint a jövőben az adózó  sem a fellebbezésben, sem a bírósági eljárásban nem hivatkozhat új tényekre, ott új bizonyítékot nem adhat elő. Gyakorlatilag az eddig nem túl komolyan vett észrevétel lesz ezért az utolsó lehetőség arra, hogy a NAV álláspontjával szemben az adózó érdemben mást állítson, vagy további bizonyítékokat adjon át. (Megjegyzendő, hogy a további bizonyítékadás tilalma csak akkor áll fenn, ha a NAV a bizonyíték átadására felhívta a céget. Ezt azonban a NAV könnyen meg tudja ugrani azzal a felszólítással, hogy az adózó az „ügyre vonatkozó összes bizonyítékát” adja át.)

Mi ezzel a probléma? Az, hogy az adózó először a jegyzőkönyvből tudja meg azt, hogy mit kifogásol a NAV, hiszen ezt az adóhatóság csak ritkán fedi fel előre. Aki tehát ekkor kap észbe, annak csupán 30 napja lesz arra (igaz, még így is több, mint az eddigi 15 napos észrevételezési határidő), hogy olyan tanácsadót bevonjon az ügybe, aki az ügyet teljesen megismerve, a NAV állításával szembeni valamennyi bizonyítékot és érvet felhozva tud érdemben a NAV jegyzőkönyvére reagálni. Márpedig a 30 nap nagyon rövid idő erre. Ráadásul a határidő elmulasztása esetén a jogszabály – az eddigiekkel ellentétben – kimentésre sem ad lehetőséget.

Rendkívül fontossá válik ezért, hogy az adózó már az ellenőrzés során felkészült legyen és felismerje, mit miért kér a NAV és azokra alapozva várhatóan milyen megállapításokat tesz majd. Ez pedig nem lesz könnyű feladat. Másrészt már az ellenőrzés során indokolt lesz olyan szakértő bevonása, akire az adózó az egész ügyet (ide értve a bírósági eljárás során való képviseletet is) rá tudja majd bízni. A bizonyítékok későbbi korlátolt előterjesztésének lehetősége miatt ugyanis nem lesz célszerű új képviselőre támaszkodni az eljárás egy későbbi szakaszában.

Egy szakértő mindenek felett

Az adóperek jelentős része jelenleg szakértői vélemény alapján dől el. Különösen igaz ez a transzferárperekre, de számos egyéb adózási kérdés elbírálása is szakértő előzetes véleményének a bekérését igényli.

Az új jogszabályok azonban jelentősen korlátozzák szakértő igénybevételének a lehetőségét az adóeljárásokban. A januártól hatályos szabályok szerint, ha a NAV szakértőt vesz igénybe, akkor elsősorban ezt a szakértőt kell kirendelnie a bíróságnak is. És ha a bíróság így tesz, akkor csak és kizárólag ezen szakértő véleménye fog a perben számítani, más szakértőt vagy magánszakértőt nem lehet kirendelni. Az adóhatóság által kirendelt szakértő véleménye fogja ezért lényegében a vitát eldönteni.

Bár ugyan a jogszabály indokolása szerint ezen szabály nem okozhat érdeksérelmet az adózónak, hiszen az adóhatóság független szakértőt rendel ki, a valóságban azonban nem ilyen egyszerű a helyzet. A NAV az adóügyet általában egy prekoncepcióval, az adókötelezettség elmulasztásának vélelmével nézi és várhatóan így is közelíti meg a szakértőt. Ez megnyilvánul többek között abban is, hogy milyen kérdéseket tesz fel a szakértőnek, azokat a kérdéseket hogyan fogalmazza meg. Még ha el is fogadjuk a szakértők pártatlanságának az elvét, súlyosan sérülnek az adózói jogok azáltal, hogy az új Art. az adózónak semmilyen garanciát nem biztosít a szakértő kiválasztásakor: az ellenőrzött cég nem tehet javaslatot a szakértő személyére, nem emelhet kifogást a NAV által kirendelt szakértővel szemben, nem tehet észrevételt a szakértőnek feltett kérdésekre stb.  Az, hogy a bíróság a későbbiek során egy ilyen körülmények között készített szakvéleményre alapozza az ítéletét, súlyos alkotmányossági kérdéseket is felvet.

Mire számíthatunk?

Tekintettel arra, hogy az új törvények korlátok közé szorítják az adózó  későbbi védekezési lehetőségeit, alapvető fontosságú, hogy az eljárás mielőbbi szakaszában teljes harci arzenáljával tudjon felvonulni.  Az pedig már sajnos az eljárási törvények igazságtalansága, hogy miközben az adózónak az eljárás korai szakaszában már komoly védekezési költségekbe kell vernie magát, ezeket a költségeket senki nem téríti meg neki – még akkor sem, ha utólag kiderül, mégsem az adóhatóságnak volt igaza.