A kincs, ami van – a szoftvercégek többsége nem él az őket megillető adókedvezménnyel

Egy - már több mint tíz éve - hatályban lévő szabály alapján, ha egy vállalkozás szerzői jogi oltalom, szabadalom, know-how vagy védjegyoltalom alatt álló szellemi alkotást értékesít vagy arra felhasználási jogot enged, az így keletkező jövedelem fele a társasági adóból levonható. Ezt a rendelkezést különösen ki tudják használni a főtevékenységként szoftverfejlesztéssel foglalkozó cégek, akik ezáltal társaságiadó-fizetési kötelezettségüket akár 5-6% körüli mértékre is le tudják szorítani. Ezt a kedvezményt fokozta tovább a társaságiadó-törvény 2012-ben bevezetett azon rendelkezése, amely szerint egy ugyanilyen szellemi alkotás értékesítéséből származó nyereség teljesen mentes lehet a társasági adó alól, amennyiben a szellemi alkotás létrehozatalát a vállalkozás az adóhatósághoz bejelenti és annak értékesítésére egy egyéves határidőn túl kerül sor. Ráadásul sem a fent említett jogdíjbevétel, sem pedig az átruházásból származó nyereség nem esik a helyi iparűzési adó hatálya alá sem.

Velük miért kivételeznek?

A szoftverfejlesztő társaságok kivételezett helyzetének oka nem abban keresendő, hogy a Kormány ezt az iparágat kifejezetten támogatni kívánta volna. A kedvezmény bevezetésére azt követően került sor, hogy az Európai Unió nyomására Magyarország kénytelen volt 2005-től bezárni az ún. „offshore” rendszerét, amely alapján külföldi vállalkozások Magyarországon bejegyzett, de itt tényleges tevékenységet nem folytató leányvállalatai minimális, 3%-os adókulccsal fizethették adójukat. A cél az volt, hogy az offshore-rendszer miatt Magyarországra települő vállalkozások ne hagyják el tömegesen az országot, hanem át tudjanak állni egy másik, kedvező szabályrendszerre. Az uniós jog logikája alapján azonban a jogdíjkedvezmény a normál státuszú belföldi vállalkozások által is alkalmazhatóvá vált – még ha erről az ilyen cégek nem is tudtak, és esetleg még ma sem tudnak.

Az ördög a részletekben lakozik

Ahhoz azonban, hogy a szoftverfejlesztő cég a jogdíjkedvezményt igénybe tudja venni, nem árt az óvatosság. Jogdíjnak a szoftverre vonatkozó felhasználási joga biztosításából vagy a szoftver átruházásából, értékesítéséből származó ellenérték minősül. Fontos azonban tudni, hogy szoftverek vállalkozási konstrukcióban történő fejlesztése nem jelenti azt, hogy a szoftvercég által kapott teljes vállalkozási díj jogdíjnak minősül. A NAV konzekvens gyakorlata alapján a vállalkozási szerződés alapján kapott ellenértéket meg kell bontani az átruházott szerzői jog ellenértékére, valamint az elvégzett munka díjára. A kettő közül csak az előbbi jogosít fel a fenti adókedvezmény igénybe vételére, a munkadíj nem.

Alapos jogi előkészítő munkát és adott esetben állásfoglalás beszerzését igényli annak kialakítása, hogy a szoftvercég által kapott ellenértékből mekkora rész minősül jogdíjnak. A gyakorlatban, függően a szoftverfejlesztés üzleti és jogi struktúrájától is, biztosítható akár egy 80% - 20%-os allokáció is a jogdíj javára. Egy ilyen szerződéses konstrukció alapján a szoftverfejlesztő cég által realizált árbevétel csupán 20%-át terheli a társasági adó az általános mértékkel, a fennmaradó 80%-ra igénybe vehető lehet a kedvezmény. Ez, az 500 millió forintos jövedelemhatár alatt alkalmazandó társaságiadó-kulccsal számolva, 6%-os társaságiadó-terhelést jelent. Ráadásul a bevétel 80%-át nem terheli helyi iparűzési adó sem.

Nem csak a szoftvercégeké a világ

Bár a kedvezményt legáltalánosabb jelleggel szoftverfejlesztő cégek tudják kihasználni, mind a jogdíjkedvezményt, mind pedig a szellemi alkotások értékesítésére irányadó teljes adómentességet számos más olyan vállalkozás is igénybe veheti, amely mások használatára állít elő szellemi alkotást. Ide tartoznak például a kutatás-fejlesztésben érdekelt és szabadalmaztatható, vagy a szabadalom szintjét el nem érő, egyéb innovatív termékeket, megoldásokat kifejlesztő vállalkozások, az építészek és műszaki tervezők, a filmek, tv-műsorok és reklámanyagok előállítói, az adatbázis-készítők, valamint az alkotó- és előadóművészek is. Ha ezen vállalkozások felhasználási jogot engednek az általuk kifejlesztett technológiára vagy azokat értékesítik, a befolyó árbevétel szintén kedvezően adózik.

Külön érdemes kiemelni, hogy a know-how használatba adását, átruházását is megilletik a fenti kedvezmények. Valamilyen szintű know-how pedig csaknem minden vállalkozásban létezik, még ha ez a vállalkozás számára ekként nem is tudatosul. Így a jogdíjkedvezmény figyelembe vételével társasági adójukat csökkenthetik például a franchise-tulajdonosok is, akik tipikusan know-how-t adnak licencbe franchise-partnereiknek.

Nagyon lényeges továbbá, hogy jogdíjkedvezménnyel nem csupán az adott mű eredeti előállítója élhet. Amennyiben a felhasználási jogot a szellemi alkotást kifejlesztő társaság egy értékesítési láncban, közvetítőkön vagy disztribútorokon keresztül értékesíti, úgy az 50%-os adóalap-kedvezménnyel a közvetítők is azonos feltételek mellett élhetnek.