A piaci ár is lehet nem piaci?
Az ügy
A bíróság által elbírált ügyben egy nemzetközi cégcsoport magyarországi leányvállalata cégcsoporton belüli – treasury típusú – finanszírozás keretében kölcsönt vett fel a luxemburgi anyavállalatától. Az adóhatóság a leányvállalatnál lefolytatott ellenőrzés során azt kifogásolta, hogy a társaság az anyavállalata felé a piacinál magasabb mértékű kamatot fizetett, és erre hivatkozással a magyar társaságnál adóhiányt állapított meg.
A társaság transzferár-dokumentációval támasztotta alá az általa alkalmazott kamatmérték helyességét. A transzferár-dokumentáció a Magyar Nemzeti Bank kamatstatisztikáiból indult ki, és ezeket a kamatmértékeket korrigálta országkockázati és egyéb felárral. Az adóhatóság azzal érvelt, hogy a transzferár-nyilvántartásban bemutatott számítás hibás, mivel a Magyar Nemzeti Bank kamatstatisztikái már tartalmazzák azokat a kockázati felárakat, amelyeket a társaság további elemként kívánt beépíteni az általa meghatározott piaci kamatba. Ennélfogva az adóhatóság a társaság transzferár-nyilvántartását nem fogadta el, saját maga határozott meg egy piaci kamatmértéket, és ennek figyelembe vételével a társaságnál adóhiányt állapított meg.
Szakértői bizonyítás
A társaság kérelmére a bíróság az ügyben igazságügyi szakértőt rendelt ki. A szakértő az ügyben úgy foglalt állást, hogy a szokásos piaci kamat a valóságban egy kamattartomány, amibe a piacon alkalmazott kamatok beleesnek. A szakvélemény szerint a konkrét esetben mind a társaság, mind az adóhatóság által alkalmazott kamat beleesett a szokásos piaci tartományba, így mindkét kamatmérték szokásos piaci kamatnak volt tekinthető.
A szakértő tehát megállapította, hogy a társaság által alkalmazott kamatmérték piaci kamatnak volt tekinthető, függetlenül attól, hogy a társaság a transzferár-nyilvántartásában esetlegesen helytelen számítási módot alkalmazott. A szakértő véleménye alátámasztotta azt is, hogy a társaság által alkalmazott kamat miatt a költségvetést nem érhette hátrány.
Az ítélet
A bíróság a fentiek ellenére úgy foglalt állást, hogy az adóhatóság eljárása és az adóhiány megállapítása jogszerű volt. A bíróság véleménye szerint az adóhatóságnak alapvetően az a feladata, hogy a társaság transzferár-nyilvántartásait ellenőrizze, és azok hibáit kijavítsa. Az adóhatóság eszerint járt el, és a bíróság szerint joggal jutott arra a következtetésre, hogy a társaság transzferár-nyilvántartása hibás volt.
A bíróság értelmezése szerint a transzferár-nyilvántartási kötelezettség egyszersmind bizonyítási kötelezettséget is ró az adózókra; ebből kifolyólag a társaság nem hivatkozhat arra, hogy a szokásos piaci árat alkalmazta, ha a transzferár-nyilvántartásai hibásak.
A bíróság döntése szerint továbbá az adóhatóság jogszerűen határozta meg a szokásos piaci kamatmértéket egy konkrét értékben, és nem egy kamattartományban. A bíróság szerint ugyanis a kapcsolt vállalkozások közötti ügyletek esetében a szokásos piaci árat elsősorban egy összegben kell meghatározni, ártartomány alkalmazására csak kisegítő jelleggel van lehetőség. Mivel a szakértő is alátámasztotta, hogy az adóhatóság által megállapított kamatmérték piacinak volt tekinthető, ezért a bíróság nem látta kifogásolhatónak az adóhatóság eljárását.
Konklúziók
A bíróság jogértelmezése két területen is jelentős támadási felületet nyit az adóhatóság számára az adózókkal szemben. Ahhoz, hogy adóhiányt állapítson meg, a jövőben az adóhatóságnak elég lesz pusztán az adózók transzferár-nyilvántartásában hibát találni, és nem kell érdemben vizsgálnia, vajon az adózó tényleg eltért-e a szokásos piaci ártól. Másrészt, az adóhatóság a szokásos piaci ártartományon belül kiválasztott ár alapján még akkor is megállapíthat az adózóval szemben adókülönbözetet, ha az adózó által alkalmazott ár egyébként szintén a szokásos piaci ártartományon belüli.
Ugyan nem látható előre, hogy a bíróság jogértelmezését más közigazgatási bíróságok, illetve a Kúria is követni fogja-e, a döntés fokozott óvatosságra inti az adózókat. Jelen esetben ugyanis, amennyiben az adóhatóság bármilyen szempontból eredményesen meg tudja kérdőjelezni a transzferár-nyilvántartások jogszerűségét, az adózóknak jó eséllyel adóhiánnyal kell szembenézniük.