A jogalkotó és a bíróság egyetért - a NAV magára marad?
Az ügy
A bírósági ítélet alapját képező esetben az adózó termékeket gyártott és értékesített osztrák anyavállalatának. A termékeket kiszállították Ausztriába, ezért a cég az eladásokat áfa mentesen számlázta. Az adott évben legyártandó termékmennyiséget és az eladási árat a felek év elején határozták meg. Egyidejűleg rögzítették: ha az anyavállalat a tervezett mennyiségnél kevesebbet rendelne meg, úgy év végén az elmaradt árbevétel pótlására ún. „kompenzációt” fizet a magyar termelőnek. Az anyavállalat az adott adóévben csak a tervezett mennyiség felét rendelte meg, a másik fele után kompenzációt fizetett. A cég a kompenzációt áfa mentesen számlázta ki.
A NAV az év végén kiszámlázott kompenzációt kifogásolta, pontosabban azt, hogy a cég azután nem fizetett Magyarországon áfát. Álláspontja szerint a cég valójában „eltűrte”, hogy az anyavállalat a megbeszéltnél kevesebb terméket vásárolt, ami áfa szempontból különálló szolgáltatásnak, nem pedig az értékesítések utólagos árkorrekciójának minősült. A külföldre nyújtott szolgáltatások után 2009-ben még Magyarországon kellett az áfát megfizetni, így a NAV az adózónál áfa-hiányt állapított meg.
Az ügy bíróság elé került. A bíróság az ügyben arra a döntésre jutott, hogy az elmaradt árbevétel címén kiszámlázott összeg valós tartalmában az év során alkalmazott árak utólagos módosítása volt, ami egyben azt is jelenti, hogy az anyavállalat nem különálló szolgáltatásért fizetett, hanem az év során vásárolt termékekért. A bíróság tehát egyetértett az adózóval abban, hogy az év végi korrekció áfa-mentesen volt számlázható.
Az ügy jelentősége – tágabb kitekintés
Az ügy szerves részét képezi egy tágabb és sokat vitatott adózási témakörnek. A kapcsolt vállalkozások közötti ügyletekben alkalmazott árak év végi korrekciójának vizsgálata évek óta a NAV ellenőrzések célkeresztjében áll. A számviteli és adójogi szabályozás ugyanis ezen a területen meglehetősen hiányos. A szabályozásból eredő bizonytalanság számos vállalatnak több száz millió forintjába került.
Az adózásban alapelv, hogy a kapcsolt vállalkozásoknak egymás között a szokásos piaci árat kell alkalmazniuk, vagy legalábbis az adóbevallásukat az alkalmazott ár és a szokásos piaci ár különbözetével korrigálniuk kell. A lényeg, hogy úgy fizessék meg az adót, mintha az ügyletet a szokásos piaci áron számolták volna el. Az év végi elszámolások problémaköre onnan indul, hogy a legtöbb vállalkozás a szokásos piaci árat csak utólag, az éves jövedelmezőségi adatok alapján tudja meghatározni. Emiatt az év során alkalmazott árat minden évben utólag, év végén kell kiigazítani. Ugyan az adószabályok lehetővé teszik, hogy a kiigazítást a vállalkozások csak az adóbevallásukban számolják el, a gyakorlat azt mutatja, hogy a vállalkozások egyszerűbbnek tartják ténylegesen is elszámolni egymás között a szokásos piaci árat. Ez azonban szükségessé teszi az év során teljesült ügyletek könyvelésének utólagos korrekcióját is, ami a gyakorlatban számtalan anomáliát vet fel.
A számviteli törvény tavaly és az év elején is módosult annak érdekében, hogy a kapcsolt vállalkozások az egész évre vonatkozó árkorrekciót egyetlen számviteli bizonylattal elintézhessék. Ez mind számvitelileg, mind a társasági adó szempontjából kielégítően tudja kezelni az év végi elszámolások kérdését. Az év végi árkorrekciók helyes áfa-kezelése azonban továbbra is vitás. Létezik olyan szakmai álláspont, miszerint a számviteli törvény módosítása után az év végi elszámolások már nem tartoznak az áfa hatálya alá, erre azonban nem lehet várat építeni, mert az áfa törvény maga mondja ki, hogy az utólagos árkorrekciók esetében az eredetileg kiállított számlákat korrigálni kell.
A hivatkozott bírósági ügyben is arra hivatkozott a NAV, hogy utólagos árkorrekció esetében a korábban kibocsátott számlákat is korrigálni kellett volna. Ez azonban nem győzte meg a bíróságot. A bíróság azt vizsgálta, hogy a cég milyen ügyleteket teljesített az anyavállalat felé, és azokért milyen ellenértéket kapott. A bíróság tehát az ügy valódi tartalmától tette függővé a döntését, nem pedig attól, hogy az év végi korrekciót hogyan számlázta a cég az anyavállalata felé.
Merre tovább?
A bíróság döntése előremozdulást jelenthet a kapcsolt vállalkozások év végi elszámolásai körüli bizonytalanságok megszüntetésében. Ugyan a bíróság nem mondta ki, hogy ezeknél az elszámolásoknál a korrekcióval érintett számlák utólagos módosítását nem kell elvégezni, az egyértelmű a döntésből, hogy pusztán egy effajta adminisztrációs hiányosság miatt nem lehet az elszámolást annak valós gazdasági jellegétől eltérően minősíteni.
Egyedülálló a helyzet a tekintetben is, hogy a bíróság és a jogalkotó ezúttal láthatóan egy irányba halad: míg a NAV a zavarosban halászik, ők jobb szeretnének tiszta vizet önteni a pohárba. Erre szükség is van, mert teljesíthetetlen adókötelezettségek teljesítése nem kérhető számon a vállalkozásokon. Ugyan a kapcsolt vállalkozások közötti év végi árkorrekciók elszámolása továbbra sem lejátszott mérkőzés, az mindenesetre megnyugtató, hogy a jogalkotó és a bíróságok egy hullámhosszon vannak. Már csak a NAV-ot kell meggyőzniük.