Adótervezési lehetőségek veszélyben?

Az Európai Unió Anya- és Leányvállalati irányelve az Unió egyik, adózási területen legrégebben hatályban lévő közös irányelve. Az irányelv célja, hogy korlátozza az unióbeli országok anya- és leányvállalatai között fizetett osztalékok kétszeres adóztatását, és ezáltal hozzájáruljon a tőke Unión belüli szabad mozgásához. Az egyezmény előírja, hogy amennyiben egy uniós leányvállalat uniós anyavállalatának osztalékot fizet, úgy bizonyos feltételek mellett, az osztalékot a leányvállalat országában nem lehet forrásadóztatás alá vonni. Egyszersmind ez az osztalék az anyavállalat országában is vagy mentesítésre kerül a társasági adó alól, vagy abba a leányvállalat országában megfizetett társasági adó beszámításra kerül. Ezáltal az uniós országokban keletkező társasági nyereség csak egyszer kerül megadóztatásra, és amikor azt a vállalkozáscsoporton belül osztalék formájában kiosztják, a nyereséget nem terheli újabb adóteher.

A Bizottság most elfogadott javaslata a mentesség alkalmazhatóságát szűkítené. Eszerint, az irányelv által kínált mentesség nem lenne alkalmazható, amennyiben az adókikerülésre adna okot vagy amennyiben annak előnyeit a felek mesterségesen kialakított struktúrákkal próbálnák kihasználni. A Bizottság ajánlása szintén kivenné az irányelv alkalmazási köréből azon esetköröket, amikor az osztalékot fizető országban a kifizetett osztalék a társasági adó alapjából levonható. Tipikusan erre adnak lehetőségek az ún. hibrid finanszírozási formák, amikor is az adott finanszírozási forma (pl. alárendelt kölcsöntőke vagy nyereséghez kötött kölcsön) az egyik országban kölcsönnek minősül, viszont a másik országban tőkének: ilyen esetben abban az országban, ahol a finanszírozás kölcsönnek minősül, az erre fizetett hozam az adóalapból levonható, ahol viszont tőkének, ott az erre fizetett hozam osztalék és ezért az irányelv alapján nem képez adóalapot.

Hogyan érinti a javaslat Magyarországot?

Az irányelv tervezett módosítása közvetlenül nem érinti Magyarországot. Ennek oka egyrészt, hogy Magyarország belső jogszabályainál fogva egyáltalán nem vet ki forrásadót a magyar társaságok által fizetett osztalékra. Másrészt pedig, szintén a társaságiadó-törvény rendelkezéseiből kifolyólag egy magyar társaság által egy uniós országból kapott osztalék ugyancsak mentes az adóztatás alól. Azaz az irányelv rendelkezéseit a magyar jogszabályok már most is lényegében túlteljesítik, ezért az irányelv módosítása közvetlenül a magyar adótörvényekre nem lesz hatással.

Hátrányosan fogja azonban érinteni az irányelv tervezett módosítása azon struktúrákat, amelyekben egy magyar társaság éppen hogy adóoptimalizálási céllal vesz részt. Gyakoriak például az olyan adótervezési megoldások, amikor egy magyarországi holdingtársaságot a vállalatcsoport éppen azért iktat be társasági struktúrájába, hogy ezáltal forrásadó-mentesen tudjon osztalékot fizetni egy Unión kívüli anyavállalatnak. Amennyiben például egy belga társaság közvetlenül fizetne osztalékot egy kajmán-szigeteki anyavállalatának, úgy az osztalékot Belgiumban forrásadó terhelné. Amennyiben azonban a belga társaság először egy közbeiktatott magyar holdingtársaságnak fizeti az osztalékot, amely magyar holdingtársaság továbbfizeti ezen osztalékot a végső, kajmán-szigeti tulajdonosnak, úgy a belga osztalékadó elkerülhető. Az irányelv tervezett módosításával ez a lehetőség megszűnik.

Magyar társaságok szintén gyakori szereplői voltak a múltban hibrid finanszírozási struktúráknak. Amennyiben ugyanis egy holland társaság nyereséghez kötött, 50 évnél hosszabb lejáratú kölcsönt nyújtott egy magyar leányvállalatának, úgy ezt a finanszírozást a holland adótörvények tőkének tekintették. Ezáltal a finanszírozásra fizetett hozam Magyarországon kamatként levonható volt, viszont – az irányelv rendelkezése miatt – az mint osztalék nem volt adóztatható Hollandiában. Az irányelv tervezett módosítása ezt az adótervezési lehetőséget is megszüntetné.

Vége a Magyarországon keresztüli adótervezésnek?

Nem kell azonban még a magyarországi adótervezési lehetőségeket temetni. Egyrészt, még ha a javaslatot az Európai Tanács el is fogadja, az 2014. december 31-ét megelőzően biztosan nem lép hatályba. Másrészt, Magyarország továbbra is rengeteg olyan adózási lehetőséget fog nyújtani, amely miatt a nemzetközi adótervezésnek közkedvelt országa lesz – ide értve akár az általános, 500 millió forintig igénybe vehető 10%-ot társaságiadó-kulcsot, vagy a jogdíjstruktúrák rendkívül kedvező adózását.