Aki bújt, aki nem... – az adóügyi információcseréről áttekintően (1. rész)

Az alábbi kétrészes bejegyzésünkben megkíséreljük főbb szegmensenként és szisztematikusan áttekinteni az adóügyi információcserével kapcsolatos legalapvetőbb tudnivalókat. Választ próbálunk továbbá adni az érintettekben vélhetően megfogalmazódott, de teljes körűen meg nem válaszolt kérdésekre, mint például: Milyen információk szolgáltathatók ki Magyarország részére a külföldi országok adóhatóságai által? Lehet-e az információcsere visszamenőleges, azaz vonatkozhat-e az azt szabályozó egyezmény, jogszabály hatálybalépését megelőző időszakra? Mit jelentenek azok a gyakran hallott kifejezések, hogy „automatikus”, „spontán” vagy „kérelemre” történő információcsere? Vagy éppen kiadhat-e Svájc információt egy bankszámláról, ha az nem egy magyar magánszemély, hanem az ő külföldi cégének a tulajdonában van, és ő annak a cégnek még csak nem is nyilvántartott részvényese?

Elöljáróban szükséges tisztázni, hogy a fenti kérdésekre adandó válaszok alapvetően függenek attól, hogy az érintett külföldi ország tagja-e az Európai Uniónak, illetve, hogy Magyarországgal kötött-e kettős adóztatási egyezményt. Vannak ugyanakkor egyéb egyezmények is, amelyeknek jelentősége lehet. Ilyen például az OECD többoldalú adóügyi együttműködést szabályozó egyezménye, amelyhez hazánk frissen, november 12-én csatlakozott, továbbá az információcseréről szóló kétoldalú egyezmények vagy a svájci specialitásként tekinthető ún. Rubik-egyezmények. Bejegyzésünk első részében az egyezményeken alapuló információ-szolgáltatást tekintjük át, majd a második részben az EU-ban érvényesülő szabályozást ismertetjük illetőleg választ próbálunk adni arra, hogy létezik-e még olyan hely, ahol az adóalanyok biztonságosan elrejthetik vagyonukat az adóhatóság szeme elől.

Kérelemre teljesített, spontán és automatikus információcsere

A kérelemre történő információcsere azt jelenti, hogy egy adott ország adóhatósága bizonyos ügyletekkel vagy adózókkal kapcsolatos információkat ad át egy másik ország adóhatóságának, amennyiben utóbbi jelzi az adott információra vonatkozó – többé-kevésbé konkretizált – igényét. Az információcserének ez a módja tekinthető jelenleg az általánosan elterjedtnek. A kettős adóztatási egyezmények és az uniós jogszabályok által kötelezően előírt adatszolgáltatás tipikusan ebbe a körbe esik.

A spontán információcsere viszonylag ritkán alkalmazott. Abból áll, hogy egy adóhatóság esetileg megoszt egy másik ország adóhatóságával valamilyen információt, amelyről úgy véli, hogy a másik adóhatóság érdeklődésére tarthat számot.

Az automatikus információcsere azt jelenti, hogy egy ország adóhatósága rendszeresen és szisztematikusan adózási relevanciával bíró információkat gyűjt be (pl. pénzintézetektől), majd az összegyűjtött adatokat külön kérés nélkül is átadja egy másik adóhatóság részére. Általánossága és feltétlensége miatt értelemszerűen ez az adatszolgáltatási mód bír a legnagyobb elrettentő erővel a jövedelmük elrejtését fontoló adózók szemében. Az automatikus információcserét ugyan a kettős adóztatási egyezmények is lehetővé teszik, kötelező és általános jelleggel egyelőre azonban még csak kizárólag EU ún. megtakarítási irányelve írja elő a magánszemélyek külföldi bankbetétei tekintetében. Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy a világ az automatikus információcsere kora felé halad. Az OECD és az EU – karöltve a legnagyobb gazdasági hatalmakat tömörítő G20 csoportosulással – hatalmas nyomást gyakorol tagállamaikra és a világ off-shore központjaira egyaránt ennek egyre kiterjedtebbé tétele érdekében.

Kettős adóztatási egyezmények

Magyarország mintegy 75 állammal kötött kettős adóztatási egyezményt, közöttük valamennyi EU- és OECD-tagállammal. Ezeknek az egyezményeknek most már mindegyike tartalmazza annak lehetőségét, hogy a NAV, kérelemre, bármilyen magyar adózót érintő ügyletről, társaságról, vagyonról információt szerezzen be a másik ország adóhatóságától. Svájc ebből a szempontból sokáig kivétel volt, mert a jelenleg hatályban lévő egyezmény még nem kötelezi Svájcot Magyarország irányában információ-szolgáltatásra. Az október 21-én ratifikált új svájci egyezmény várhatóan jövő évi hatálybalépésétől kezdődően azonban ennek már meglesz a jogi alapja.

A magyar adóhatóságok megkeresése esetén egy másik állam adóhatósága az egyezmény alapján köteles a kért adatot kiszolgáltatni. Ezen túlmenően egyes államok (pl. Franciaország) előszeretettel adnak át információt spontán adatszolgáltatás keretében is, azaz megkeresés nélkül. Az egyezmények ugyan jogi alapot szolgáltatnak az automatikus információcseréhez is, ehhez azonban a kölcsönösség is szükséges. Az automatikus információcsere tényleges megvalósulásához tehát az érintett adóhatóságoknak külön meg kell állapodniuk a szolgáltatandó adatok és az érintett adózók körét, valamint az adatgyűjtés és -átadás technikai lebonyolítását illetően. Az OECD egy 2012-ben készült felmérése alapján 14 ország bocsát Magyarország számára rendelkezésre adóügyi információt automatikus információcsere keretében. Az országok pontos listája, illetve az adózók és az információk köre azonban nem került nyilvánosságra hozatalra.

Fontos kiemelni, hogy a kiszolgáltatandó információk köre nem korlátozódik ügyletekre, vagy a kérelmezett országban bejegyzett társaságok, ott élő személyek adataira. Bármilyen, adózás szempontjából fontos információ kérhető, így pl. információ kérhető egy, az adott országban működő vagy ott bankszámlával rendelkező társaság tulajdonosi hátterére vonatkozóan is. A kérelem teljesítésének az sem lehet akadálya, ha ez az információ egyébként titoktartásra köteles bankok, vagyonkezelők, névleges tulajdonosok (nominee shareholderek), illetőleg névleges igazgatók (nominee directorok) birtokában van.

Elvi szabály azonban, hogy az információ-kérésnek valamilyen mértékben konkrétnak kell lennie és a megkereső országnak valószínűsíteni kell, hogy adókötelezettségek teljesítése érdekében szükséges információt kér. Általános, adathalászás célú információ-kérés teljesítésére a megkeresett adóhatóság nem köteles. Nem tehető tehát adott esetben a magyar adóhatóság által olyan megkeresés, hogy a külföldi adóhatóság szolgáltassa ki az összes ott bankszámlával rendelkező magyar személy listáját, személyes vagy bankszámlával kapcsolatos adatait. Ezért igazi veszélyt a kettős adóztatási egyezmény megléte akkor jelent egy magyar adózóra, ha vele szemben már a magyar adóhatóság vizsgálatot folytat.

Az információkérés a legtöbb egyezmény alapján vonatkozhat az egyezmény hatályba lépését megelőző időszakra is. Emiatt tehát a vagyonukat elrejteni kívánóknak nem jelenthet teljes biztonságot az a tény, hogy egy adott állammal Magyarország még nem kötött kettős adóztatási egyezményt: ha a későbbiek során az egyezmény megkötésre kerül, ez a korábban keletkezett adatok átadására is alapot adhat. Emiatt is keltett sokakban félelmet az Egyesült Arab Emirátusokkal a napokban megkötött egyezmény.

Adóügyi információcsere-egyezmények

A kettős adóztatási egyezményekhez hasonló szabályok szerint teszik az információcserét levetővé az ún. adóügyi információcsere egyezmények. Ilyen megállapodásokat jellemzően normál adóterhek mellett adóztató államok kötnek adóparadicsomokkal. Ezeknek az egyezményeknek a megkötése azért áll az adóparadicsomok érdekében, mert vonakodásuk esetén könnyen felkerülhetnének az OECD feketelistájára, aminek következményeként különböző hátrányos következménnyel szembesülnének. Az információcsere egyezmények csupán kérelemre történő információcserét tesznek lehetővé és általában csak az egyezmény megkötésétől kezdődő időszakra vonatkozóan. Magyarország a mai napig csupán egyetlen állammal kötött ilyen egyezményt, a Csatorna-szigetekhez tartozó Guernseyvel, de a Kormánytárgyalási felhatalmazással rendelkezik csaknem valamennyi fontosabb off-shore központtal, ideértve Liechtensteint, Andorrát, a másik ”Csatorna-szigetet”, Jerseyt, a Brit Virgin Szigeteket és Bermudát. Szintén tárgyalási felhatalmazással rendelkezik a Kormány egy Panamával megkötendő kettős adóztatási egyezmény vonatkozásában is.

OECD többoldalú adóügyi együttműködési egyezménye

Szintén említést érdemel az OECD többoldalú adóügyi együttműködési egyezménye, amelyhez Magyarország néhány napja, november 12-én csatlakozott 61. államként. Ennek az egyezménynek tagja az off-shore központok közül Belize, vagy a hozzá múlt hónapban csatlakozott Svájc. Ez az egyezmény egy ernyőegyezményként fogható fel, amelynek égisze alatt a csatlakozott országok az együttműködés különböző fokozataiban, variációiban állapodhatnak meg. Az egyezmény célja, hogy platformot adjon ahhoz, hogy a tagállamok az adóügyi együttműködéseikben a szokásosnál lényegesen szélesebb és uniformizáltabb eszköztárat használhassanak: adóhatóságaik az adónemek széles körét érintően cserélhetnek egymással információt - kérelemre, spontán vagy akár automatikusan is. Ezen túlmenően pedig akár párhuzamos és közös adóvizsgálatokat is lefolytathatnak.

Maga az egyezmény önmagában csak kérelemre, valamint spontán történő információcserére kötelez, főszabály szerint egy adott állam csatlakozását követő időszakra nézve. A visszamenőleges hatályú alkalmazáshoz, valamint az automatikus információcseréhez két adóhatóságnak vagy az adóhatóságok egy csoportjának külön meg kell állapodnia az alkalmazás gyakorlati lebonyolításának kérdéseit illetően.

Svájci Rubik-egyezmények

A méltán „hírhedt” svájci, ún. Rubik-egyezmények teszik teljessé az adócsalás elleni küzdelem egyezményes fegyvertárát. Ezeknek a speciális egyezményeknek a megkötését Svájc maga ajánlotta fel bármely ország részére – ezzel lényegében „előremenekülve” az őt elmúlt években érő nemzetközi nyomás alól. Bár Svájc ilyen egyezményt egyelőre még csak az Egyesült Királysággal és Ausztriával kötött, a felajánlás a magyar kormányzatnál is lelkes fogadtatásra lelt – amint attól a hazai sajtó az idei év során gyakran volt hangos.

A Rubik-egyezmények különlegessége, hogy nem csupán a jövőre nézve alkalmazandók, hanem alaposan kidolgozott eljárásokkal rendbe kívánják tenni a múltat is. Három lehetőséget kínálnak fel az egyezményt kötő ország minden olyan adózója részére, aki, akár cége útján, akár közvetlenül, Svájcban rendelkezik bankszámlával,: egyrészről, elviheti egy másik ország bankjába a pénzét. A svájci adóhatóság azonban a vele szerződő állam irányában adatot fog szolgáltatni arról a 10 államról, amelynek bankjaiba a legtöbb svájci pénz került átutalásra. A szerződő állam kormányai és adóhatóságai tehát tudni fogják, hogy melyik országba utazzanak további információk megszerzése érdekében. További lehetőség, hogy a külföldi adózó megtartja bankszámláját és anonimitását is. Ebben az esetben azonban a számláján elhelyezett teljes pénzösszegből – tehát tőkéből és kamatként jóváírt összegekből egyaránt - levonásra kerül egy jelentős, 30-35% közötti egyszeri adó, aminek a nagy részét Svájc átutalja a másik állam részére a múltért vállalt egyfajta kompenzációként. Végül, ha a számlatulajdonos nem hajlandó sem a pénzét máshová utalni, sem az egyszeri adót megfizetni, a svájci adóhatóság automatikus információcsere keretében szolgáltat adatokat a személy adóhatóságának részére annak bankszámlájáról.