logo

« Vissza a hírekhez

Az adóbírság bukása?

Egy-egy ügylet áfabeli kezelése sokszor okoz gondot, és nem egyszer vezet oda, hogy az ügyletben részt vevő felek – közösen, jóhiszeműen – tévesen értelmezik az áfatörvény vonatkozó rendelkezéseit. Így könnyen meglehet, hogy a felek, tévedésből, egy fordított adózás alá eső ügyletet egyenes adózású ügyletként kezelnek, vagy akár fordítva.

Előbbi esetben, jóhiszemű és prudensen eljáró adózók esetén, a költségvetést általában nem éri kár: az egyik adózó befizeti az áfát a költségvetésbe, a másik levonja. Végső soron a költségvetés ugyanúgy jár, mintha a felek a fordított áfa szabályai szerint nem számítottak volna fel áfát. Ráadásul a költségvetés gyakran pénzforgalmi szempontból jobban is jár: az áfát felszámító cég hamarabb lehet köteles az áfát befizetni, mint ahogy ahhoz a másik fél (akár áfalevonás, akár áfa-visszaigénylés formájában) hozzájuthat.

Az adóhatóság szigora azonban az így tévesen eljáró adózókra keményen lecsap. Azoknál, akiknél az adóhatóság áfahiányt állapít meg, a NAV rendszeresen kiszabja az 50%-os adóbírságot – függetlenül attól, hogy a költségvetést összességében nem is érte kár. Ráadásul ezt a gyakorlatot nemrég közzétett ítéletében a Kúria is jóváhagyta.

A Farkas-ügy

A közelmúltban az Európai Bíróság Főtanácsnoka egy magyar ügyben (Farkas-ügy) fejtette ki a fenti témára vonatkozó véleményét. A kérdéses ügyben a felek egyenes áfát alkalmaztak, holott a NAV szerint fordított áfát kellett volna. A NAV megszokott módon az áfát jogellenesen visszaigénylő félre kiszabta az adóbírságot. Az ügyben a Főtanácsnok azonban kijelentette: sérti a közösségi jogot, ha a NAV annak ellenére szab ki adóbírságot, hogy a felek között az adócsalásnak még a gyanúja sem merül fel.

A Főtanácsnok véleménye az Európai Bíróság ítéleteinek egyik legalapvetőbb kiindulópontja, az Európai Bíróság ritkán jut a Főtanácsnok véleményétől eltérő álláspontra. Már csak azért is valószínű, hogy jelen ügyben az Európai Bíróság osztani fogja a Főtanácsnok véleményét, mert az szervesen illeszkedik a bíróság által az elmúlt években következetesen alkalmazott, hasonló jellegű gyakorlatba.

De mi lesz a befizetett áfával?

Ha a Főtanácsnok indítványa elfogadásra kerül, az megoldja azt a visszás helyzetet, hogy az adóhatóság olyan áfa után szab ki adóbírságot, amelyet az államnak már megfizettek, amelyet az állam használ. Gyakori kérdésként merül fel azonban az is, hogy ha a NAV a vevőnél adóhiányt állapít meg és nem engedi az eladó által felszámított áfa levonását, úgy az eladó által tévesen fizetett többletadót a másik szerződő fél visszaigényelheti-e.

Míg a fenti kérdésre elvileg igen a válasz, annak sokszor technikai akadályai merülnek fel. Egyrészt a befizetett áfa visszaigénylésének feltétele egy helyesbített számla. Ha azonban a számlát korábban kiállított adózó már nem létezik, vagy létezik ugyan, de nem ugyanazon adószám alatt, úgy a számlahelyesbítésnek nincsenek meg a technikai feltételei. Megakadályozhatja a befizetett áfa visszaigénylését az is, ha az érintett adózó adóévét a hatóság már leellenőrizte: önellenőrizni ugyanis csak ellenőrzéssel nem lezárt időszakot lehet. Márpedig a kiemelt adózókat a NAV rendszeresen vizsgálja, ezért ezen adózók könnyen kieshetnek a visszaigénylés lehetősége alól, és lényegében kétszer fizetik meg az ügylet során az áfát.

És még ha a befizetett áfa vissza is igényelhető, kérdéses, hogy a közöttük létrejött szerződés alapján a pórul járt fél kötelezheti-e partnerét arra, hogy a visszaigényelhető áfakülönbözetet részére térítse meg. Itt pedig már az adótörvény nem segít, ez a két fél közötti szerződés alapos kimunkálásán múlik.