Az ATAD-ot várni nem kell félnetek jó lesz

Mindkét intézkedéscsoport az agresszív nemzetközi adótervezés visszaszorítását és – ennek érdekében – a fejlett országok társasági adózásának az összehangolását tűzte zászlajára. Míg sok szempontból hasonlóak a BEPS és az ATAD által bevezetett szabályok, addig azok időzítése különböző: a BEPS javaslatait és előírásait a fejlett országok már az elmúlt három évben folyamatosan implementálják, addig az ATAD hatásaival csak most, január 1-jétől szembesülhettünk.

A jobb félni, mint megijedni elvénél fogva a szakma izgatottan figyelte, hogyan fog az ATAD az itthoni adókörnyezetben meggyökeresedni. Egyelőre úgy tűnik, nagyobb volt az a bizonyos füst, mint a láng. Mit is hozott eddig az ATAD? Módosultak egyrészt az alultőkésítésre vonatkozó szabályok, azaz annak a szabályrendszere, hogy egy magyar társasági adóalany mikor nem számolhatja el költségként a költségrészére kifizetett kamat összegét. Ebben a körben a szabályok viszont nemhogy szigorodtak volna, hanem a cégek legnagyobb része tekintetében éppen hogy enyhültek. Amennyiben ugyanis a vállalkozás által fizetett kamat mértéke az EBITDA 30%-a, vagy 3 millió euró közül a nagyobbat nem éri el, úgy 2019-től kezdve alultőkésítési problémával nem kell egyáltalán számolni. Kibúvót pedig ezen összeghatár fölött is lehet találni.

Nem lett sokkal terhesebb a szabályozás az ATAD átültetés által megcélzott másik területen, az ellenőrzött külföldi társaságokra (CFC) vonatkozó szabályrendszerben sem. Igaz ugyan, hogy a CFC-szabályok alóli mentesítés feltételei körébe bekerült egy új, nehezen értelmezhető és várhatóan a későbbiek során több jogvitára is alapot adó fogalom, az ún. „valódi jogügylet” követelménye, a CFC-szabályaink alapjai nem változtak. Ráadásul – az irányelvvel nem feltétlenül teljesen konform módon – kikerültek a CFC-szabály alól az EU-n/EGT-n kívüli, de egyezményes országban lévő telephelyek, ami továbbra is adótervezési lehetőségeket nyújt. Nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy nem változott a magánszemélyek által tartott külföldi társaságokra vonatkozó, kifejezetten kedvező szabályrendszer sem, azaz ilyen társaság csak akkor lehet CFC, ha annak országával nincs kettős adóztatási egyezményük.

Az a terület, ahol az ATAD-implementáció talán a legmarkánsabban fogja éreztetni a hatását, a rendeltetésszerű joggyakorlás fogalmának módosítása. Mostantól kezdve már nem kizárólag azon ügyletek lesznek támadhatók az adóhatóság által, amelyek legfőbb célja adóelőny elérése, hanem azok is, amelyeknek egyik kiemelt célja ilyen előny elérése. Ráadásul a vonatkozó törvényszövegbe bekerült egy, már nem feltétlenül az ATAD-irányelvből, hanem sokkal inkább a magyar jogalkotó fejéből kipattant szabály is: egy adóelőny igénybevételéhez már nem csak az szükséges, hogy az megvalósítsa az adóelőny célját, hanem az is, hogy azt – tartalmát tekintve – valós gazdasági, kereskedelmi okok alapozzák meg. Nem kétséges, ezen rendelkezés értelmezése is sokszor meg fogja járni a bíróságokat.

Bár a félelem nem ártott, de az ijedtségre az ATAD-implementáció egyelőre, úgy tűnik, nem szolgáltatott komoly okot. Ráadásul idén januártól a vállalkozáscsoportok megkapták azt a lehetőséget, amelyet nyugat-európai társaik már évek vagy évtizedek óta élvezhetnek: csoportos társasági adóbevallást nyújthatnak be, és ezáltal mentesülnek a belföldi transzferár-problémáktól. Ez a lehetőség várhatóan messze kompenzálni fogja azt az adóhátrányt, amely esetleg az ATAD-irányelv miatt érte a magyar vállalkozásokat. De fontos azzal is tisztában lenni, hogy a történetnek még nincsen vége: 2020. január 1-jétől jön az ATAD-implementáció újabb köre, ráadásul egyre közelít annak a határideje is, amikor az adó- és egyéb tanácsadók, közreműködők kötelesek lesznek adóhatóságaiknál bejelenteni azon ügyleteket, amelyekben adókijátszást vélnek felfedezni. Továbbra sem árt ezért a négybetűs szavakkal vigyázni.