Belül tágasabb

Se részvény, se opció

A munkavállalók tulajdonosi körbe való bevonásának legegyszerűbb módja a munkavállalók közvetlen tulajdonrészhez (részvényhez vagy üzletrészhez) való juttatása. Ez azonban több problémát is felvet. A részvények birtoklásával ugyanis a pénzügyi motiváción túlmenően a munkavállaló beleszólást is kap a társaság működésébe, ami nem minden cégnél kívánatos. Kedvezőtlenek továbbá a részvényjuttatás adózási szabályai is: a részvény értékének a munkavállaló által meg nem fizetett része ugyanolyan adózási teherrel adóköteles ugyanis, mintha a munkavállaló munkabért kapna. Ez pedig nem teszi vonzóvá ezt a javadalmazási formát.

A munkavállalói programok másik formája az ún. opciós struktúra: a munkavállaló jogot kap arra, hogy egy meghatározott esemény vagy időpont bekövetkeztekor kedvezményes áron megvásárolja az őt alkalmazó társaság részvényét. Míg ezen megoldással egyrészt elkerülhető, hogy az opció lehívásáig a munkavállaló beleszólhasson a társaság irányításába, addig az mégis érdekeltté teszi a dolgozót a társaság cégértékének növelésében. Az opciós struktúrák hazai elterjedését is számos jogi és adózási probléma nehezítette. Egyrészt a régi Ptk. korlátok közé szorította az opciók időtartamát, kibocsáthatóságát és átruházását. Másrészt az itthoni adójogszabályok az opció gyakorlását úgy tekintik, mintha a munkavállaló az opció lehívásakor kapna ingyenesen vagy kedvezményesen részvényjuttatást – vagyis a meg nem fizetett piaci érték teljes összege adóköteles, a szabályozás nem ismeri el az opcióban meglevő bizonytalanságot és szerencseelemet.

Új szelek szárnyán

Új Ptk.

A több mint két évvel ezelőtt hatályba lépett Ptk. rugalmas szabályozása számos fenti probléma megoldását lehetővé tette. Speciális részvényosztályok kibocsátásával most már lehetőség van arra, hogy a munkavállalók úgy kapjanak részesedést a társaságban, hogy közben a társaság működésébe való beleszólásuk korlátozható vagy éppen kizárt legyen. Nem elhanyagolható, hogy az új Ptk. a vételi jogra (opcióra) vonatkozó szabályok merevségén is változtatott és, többek között, megszüntette az opció időtartamának 5 évben való korlátozását.

Részesedés értékelésének szja-beli szabályai

Bár a munkavállalói programokra vonatkozó adószabályok általános jelleggel nem lazultak, pár évvel ezelőtt egy lényeges szabály került bele az szja rendszerébe. Eszerint a munkavállalók az általuk megszerzett részvények piaci értékének (és ezáltal az adófizetési kötelezettség alapjának) megállapításához figyelembe vehetik az adott részvényre jutó arányos saját tőke értékét. Mivel pedig ez az érték általában lényegesen alacsonyabb, mint a társaság valós piaci értéke, ez az adófizetés tekintetében is jelentős könnyebbséget jelent.

Dolgozói részvények

A dolgozói részvény már régóta kedvelt megvalósítási formája a munkavállalói részvényprogramoknak. Ellentétben ugyanis a részvényjuttatások általános adóterhével, a dolgozói részvény ingyenes, vagy piaci érték alatti megszerzése nem keletkeztet adófizetési kötelezettséget. Ráadásul dolgozói részvény bevonásánál az adókötelezettség csak a dolgozó által megszerzett jövedelem 50%-a után merül fel. A dolgozói részvény formájába csomagolt részvényjuttatási programok elterjedését azonban a régi társasági törvény számos merev szabálya akadályozta. Az új Ptk. ebben a tekintetben is előrelépést jelentett. Így például megszűntette mind a dolgozói részvények névértékére vonatkozó korlátozást, mind pedig azt a tiltást, hogy a dolgozói részvények nem biztosíthatnak egyúttal osztalékelsőbbséget is. Ez a jövőben lényegesen szélesebb körben teszi alkalmazhatóvá a dolgozói részvényeken keresztüli jövedelemjuttatást.

Munkavállalói résztulajdonosi program

A legújabb fejlemény a témakörben a tavalyi évben újraélesztett ún. munkavállalói résztulajdonosi program (MRP). A program logikája szerint a munkáltató és a munkavállalók által közösen létrehozott társaság szerzi meg a juttatott részvényeket, amely által a dolgozók közvetve válnak tulajdonossá. Az MRP szépsége egyrészt annak alakíthatóságában rejlik: a rugalmas szabályozásnál fogva valamennyi társaság a saját igényére szabva tud létrehozni ilyen szervezetet. Nem lenne hatékony továbbá az MRP adózási ösztönzők nélkül: az MRP-n keresztül szerzett jövedelmeket nem a szokásos munkabér jellegű adó, hanem a lényegesen kedvezőbb, tőkejövedelmekre vonatkozó adófizetési kötelezettség terheli. Nem lenne meglepő, ha az elkövetkezendő években az MRP a dolgozói részvényjuttatás egyik legelterjedtebb formájává válna.

Konklúzió

Azon döntés, hogy a munkáltató a részvényesi körbe történő bevonással kívánja dolgozóit ösztönözni, stratégiai kérdés. Ha már egy ilyen döntés megszületett, akkor valamennyi cégnek a saját igényei és céljai szerint célszerű megtalálnia a juttatás legmegfelelőbb formáját. Szerencsére a vonatkozó adózási és jogi környezet elmúlt években bekövetkezett módosításai nyomán mára a megvalósítási lehetőségek széles választéka áll az érdeklődők rendelkezésére.