logo

« Vissza a hírekhez

Semmi sem lehetetlen – a részesedésekre jutó áfa levonása

Az uniós jogban már régen kikristályosodott szabály szerint egy holdingtársaság, amely pusztán részesedéseket szerez és tart, nem vonhatja le azt az áfát, amely a részesedések megszerzésével vagy tartásával kapcsolatos költségeire rakódik. Ez különösen akkor jelent gondot, amikor egy társasági részesedés megszerzésével kapcsolatosan a holdingtársaságnál jelentős, áfát is tartalmazó tanácsadói vagy tranzakciós költségek merülnek fel.

Ez alól a szabály alól az EUB viszonylag korán egy fontos kivételt fogalmazott meg. Eszerint, ha a holdingtársaság a leányvállalata irányításában a részvényesi jogait meghaladó módon is részt vesz (azaz ún. aktív holdingként jár el), akkor mégis jogosulttá válik az e részesedésekhez kapcsolódó áfa levonására. Az EUB nemrégiben meghozott ítéletei azonban ezt a helyzetet tovább színesítik.

Mi minősül részvételnek?

Kérdéses volt sokáig, hogy mikor valósul meg a „leányvállalat irányításában való részvétel”. A közelmúltban az ún. Marle-ügyben hozott ítéletében az EUB jelentősen kitágította ennek a fogalomnak az értelmezését. A konkrét esetben a holdingtársaság egy ingatlant adott bérbe a leányvállalatának, amelyben ez utóbbi a gyártási tevékenységét végezte. A bíróság ezt a bérbeadást is olyan „irányítási” tevékenységnek minősítette, amely önmagában feljogosítja a holdingtársaságot arra, hogy a leányvállalat részvényeinek megszerzésével kapcsolatos áfát levonásba helyezze.

Az sem baj, ha nem sikerül

A fenti, már alapból is aránylag megengedő megközelítést még tovább lazította az EUB egy másik, az amúgy közismert Ryanair ügyében hozott ítéletében. Az adott ügyben a Ryanair nyilvános vételi ajánlat útján meg kívánt szerezni egy másik légitársaságot. A Ryanair az ezzel kapcsolatos tanácsadói díjakra adólevonási jogot kívánt gyakorolni. Arra hivatkozott, hogy ha megszerzi a kiszemelt céltársaságot, akkor neki áfa-köteles ügyvezetési szolgáltatásokat kívánna nyújtani. Versenyjogi akadályok miatt a Ryanair végül nem tudta megszerezni az adott céltársaságot, azonban változatlanul szerette volna levonni a felmerült áfát. Arra hivatkozott, hogy arról nem „tehet”, hogy a tranzakció meghiúsulása miatt az általa folytatni kívánt gazdasági tevékenységet (azaz az ügyvezetési szolgáltatást) nem tudta megkezdeni.

Az EUB szerint a Ryanair igenis jogosult arra, hogy levonja a meghiúsult tranzakcióval kapcsolatos áfát, feltéve, ha az általa beszerzett áfás szolgáltatások igénybevételének oka a később folytatni kívánt, de meghiúsult gazdasági tevékenység volt. Márpedig ez megnyitja az utat az utóbb sikertelenné vált M&A tranzakciók áfájának levonása előtt is.

Mindegy, hogy mennyi

Az EUB előtt felmerült annak a kérdése is, hogy korlátozza-e az áfalevonási jogot az, ha a holdingtársaság által a leányvállalatának nyújtott szolgáltatások értéke alacsonyabb annál, mint amilyen értékű szolgáltatást a holdingtársaság igénybe vesz. A Bíróság szerint az üzleti racionalitással nem feltétlenül ellentétes az, ha a holding által nyújtott szolgáltatás értéke egyébként elmarad mindazon tanácsadói és egyéb költségek értékétől, amit a részesedéssel kapcsolatosan a holding igénybe vesz. Ennek oka az EUB szerint az, hogy a részesedésszerzéssel összefüggő költségeket az általános költségek részének kell tekinteni, amelyek így mindenképpen levonhatók. Az viszont, hogy sem az osztalék, sem az árfolyamnyereség nem áfaköteles, nem befolyásolja az adólevonási jogot.

Itt a Kánaán?

Az EUB szerint nem lehet azonban nyakló nélkül levonásba helyezni az input áfát, még akkor sem, ha formálisan teljesülnek a fentiekben megfogalmazott feltételek. Egyrészt az EUB szerint csak azon leányvállalatok tekintetében levonható az áfa, amelyek vonatkozásában ténylegesen áfás szolgáltatást nyújt a holdingtársaság. Ha egyes leányvállalatai tekintetében nyújt ilyen szolgáltatásokat, mások tekintetében pedig nem, akkor a holdingtársaságoknak a bejövő áfát egy „arra alkalmas módszerrel” meg kell osztani és a költségeknek csak egy arányos részére gyakorolhatja a levonás jogát. Ugyancsak óvatosságra int az EUB egy még frissebb ítélete, az ún. C&D Foods ügyben. Ezen ítéletében az EUB a fenti tényezőkön túlmenően értékelte azt, hogy mi a holdingtársaság célja a leányvállalatában való részesedés értékesítésével. A Bíróság úgy találta, hogy az adott ügyben a társaság hitelezője „rákényszerítette” az értékesítést a társaságra azért, hogy a fennálló hitelét visszakaphassa. A Bíróság kimondta, hogy az ügybeli értékesítés elsődlegesen nem a társaság, hanem a hitelezője érdekében történt és ezért az azzal kapcsolatos áfa nem vonható le. Végül, az EUB hangsúlyozza, hogy az áfa-levonási jog nem gyakorolható, ha adókijátszás valósul meg. Egyszerűbben fogalmazva: az nem jó megoldás, ha a holdingtársaság valamilyen jelképes, ténylegesen meg nem valósuló, fiktív szolgáltatást nyújt a leányvállalata részére, kizárólag azért, hogy utána levonhassa a részesedéssel kapcsolatos input áfáját.

Most akkor mi a helyzet?

Ahelyett, hogy tisztáznák, az EUB ítéletei sokszor inkább bonyolítják a képet: a döntések után nehéz világosan látni, hogy egy befektető vagy egy holdingtársaság pontosan milyen esetben jogosult levonni a költségére jutó áfát és mikor nem. Ezért sokszor egyedi mérlegelést igényel annak eldöntése, hogy egy adott helyzetben érdemes-e a holdingtársaságnak bevállalnia a bejövő számlái áfa-tartalmának kockázatmentes visszaigénylését.