logo

« Vissza a hírekhez

Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan... csökkenthet-e HIPA-alapot a bevásárlóközpont?

A bírósági ítélet alapját képező esetben a kivitelező tulajdonában álló bevásárlóközpontot az üzemeltető társaság egészben bérbe vette, majd a bevásárlóközpont üzlethelyiségeit albérletbe adta különböző vállalkozásoknak. Az üzemeltető kizárólag bérbeadást közvetített, más tevékenység (pl. takarítás, biztonsági szolgálat stb.) továbbszámlázására nem került sor. Az üzemeltető a bevásárlóközpont bérbe vételének díját – mint közvetített szolgáltatás értékét – adóalapot csökkentő tételként számolta el a HIPA-bevallásában.

A helyi adóhatóság kifogásolta az adóalap csökkentését. Az adóhatóság egyrészt azzal nem értett egyet, hogy az üzemeltető a szolgáltatást változatlan formában értékesítette tovább (ami a levonás egyik alapfeltétele), tekintettel arra, hogy a bevásárlóközpont egészét vette bérbe, azonban azt feldarabolva adta tovább a bérlőnek. Az adóhatóság kétségbe vonta azt is, hogy az üzemeltető tevékenysége közvetítésnek minősül-e, hiszen az ingatlant saját vállalkozási körében vette bérbe és attól függetlenül, önálló üzletek keretében adta tovább bérbe. Kifogásolta továbbá az adóhatóság, hogy a vállalkozás könyvei nem alkalmasak a „közvetített hányad” beazonosítására és összegszerű megállapítására sem.

A Kúria ítélete…

Az ügyben a Kúria az adóhatóságnak adott igazat. Míg a Kúria ítéletében nem vizsgálta, hogy valóban változatlan formában történt-e meg a bérbe vett ingatlanrészek továbbértékesítése, illetve azt sem, hogy az üzemeltető tevékenysége valóban közvetítésnek minősül-e, abban azonban egyetértett az adóhatósággal, hogy az adózó nyilvántartásaiból az általa bérbe vett bevásárlóközpont és az általa bérbe adott üzlethelyiségek közötti kapcsolat nem állapítható meg egyértelműen, és ennélfogva a „közvetített hányad” beazonosíthatatlan.

Az üzemeltető által befogadott és a bevásárlóközpont bérleti díját dokumentáló számla egységes, fix összegben tartalmazta az üzemeltető által fizetendő bérleti díjat. Az üzemeltető a bérleti díjat az albérlők felé pedig az általuk bérelt terület arányában számlázta ki. A Kúria ítélete szerint az albérletbe adott ingatlanrészek bérbe vételéhez kapcsolódó bérleti díj (azaz a közvetített szolgáltatás értéke) csak akkor lenne kívülállók számára megállapítható és így levonható az adóalapból, ha a bérbeadótól befogadott számlák tételesen, üzlethelyiségenként vagy az albérleti szerződésekkel azonos mértékegység (négyzetméter, légköbméter) alapján tartalmaznák a fizetendő bérleti díjat.

…és ami az ítéletből leszűrhető

A Kúria ítélete több szempontból sem megnyugtató. Bár a Kúria nem zárta ki annak lehetőségét, hogy az üzemeltető az általa fizetett bérleti díjat a HIPA alapját csökkentő tételként számolja el, nem döntött abban a kérdésben, hogy változatlan formában történő továbbértékesítésnek, illetve közvetítésnek minősülhet-e az üzemeltető tevékenysége. Ennélfogva továbbra is bizonytalan: van-e jogalapja annak, hogy az üzemeltető a felé leszámlázott bérleti díjakat a HIPA alapjából levonhassa. Pedig a jogszabály logikája mindenképpen ezt követelné, hiszen csak így lenne elkerülhető az adóalap halmozódása.

A Kúria ítélete továbbá a bérleti díjak adóalapból való levonhatóságához olyan feltételt támasztott (azonos módon történő továbbszámlázás), ami nem fogalmi eleme a közvetített szolgáltatás definíciójának. Míg ennek jogszerűségével kapcsolatosan vannak aggályok, addig az előírás idegen az üzleti logikától is, hiszen miért kellene a tulajdonos és az üzemeltető közötti szerződésben a bérleti díjat ugyanazon felosztási alap szerint meghatározni, amely szerint majdan az üzemeltető az üzlethelyiségeket az albérlők számára bérbe fogja adni.

Hogyan tovább?

A Kúria ítéletének fényében azon bevásárlóközpont-üzemeltetőknek, akik a rájuk áthárított bérleti díjat a HIPA-alapjukból le kívánják vonni, érdemes erős érvekkel felszerelkezniük a tekintetben, hogy az általuk igénybe vett bérleti szolgáltatás valóban változatlan formában kerül-e továbbértékesítésre és a saját tevékenységük valóban közvetítésnek minősül-e. Hasznos lehet adott esetben az illetékes helyi adóhatósággal is konzultációt kezdeményezni.

Az ítéletből továbbá az a jogalkalmazói hozzáállás körvonalazódik, hogy a közvetített szolgáltatások levonhatóságához olyan számlák és egyéb nyilvántartások szükségesek, amelyek alapján közvetlenül egymáshoz rendelhetők az igénybe vehető és a továbbszámlázott szolgáltatások. A puszta négyzetméter-alapú arányosítás tehát nem elegendő. Még ha ez a gyakorlatban esetleg meg is oldható, az egy újabb adminisztratív terhet ró az amúgy is papírtengerben fuldokló adózókra. A part pedig már régen nem látszik.