Az alapkezelés szabályainak felülvizsgálata

Az alternatív alapkezelők jelenleg hatályos szabályozása olyan uniós rendelkezéseken alapszik, amelyeket még a 2008-as válság hatására fogadtak el. Nem meglepő ezért, hogy az Unió tervbe vette a szabályozás módosítását. Ennek előkészületi munkáit – az elmúlt évek tapasztalatainak, valamint a tagállami hatóságok észrevételeinek a figyelembevételével – az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) végzi. 

A felülvizsgálat jelen fázisában az ESMA javaslatokat fogalmazott meg az Európai Bizottság részére. Az ajánlások egyelőre koncepcionális jelleggel kerültek megfogalmazásra, részletszabályok nélkül. A javaslatokról szóló konzultációs időszak január végéig tart, a tényleges jogszabálymódosítás nem várható 2021 nyarát megelőzően. 

Az ESMA javaslatainak a főbb irányai a következők:

A kiszervezés szigorítása

Alapkezelők nem egy esetben szervezik ki alaptevékenységek közül a portfóliókezelési tevékenységüket külső szakértőknek. Ilyenkor az alapkezelők csupán ellenőrzési és kockázatelemző funkciót tartanak meg a kiszervezett tevékenységek fölött. Ez a folyamat különösen akkor jelent szabályozási problémát, ha a kiszervezés nem uniós székhelyű cég részére történik – ekkor ugyanis a kiszervezett tevékenysége kikerül az uniós szabályozás hatásköre alól. Ez a gyakorlat a Brexittel csak erősödni fog, hiszen egy fontos pénzügyi központ kerül EU-n kívülre.

Ebben a körben az ESMA javasolja a kiszervezés lehetőségét szűkebbre szabni. Erre sor kerülhet akár a kiszervezhető tevékenységek tételes listájának megadásával, akár annak előírásával, hogy az alapkezelők kötelesek egy minimális „jelenlétet” (substance) megtartani a felügyeletüket ellátó EU országban. Az ajánlás szintén pontosítani javasolja az úgynevezett kisegítő feladatok – azaz a kiszervezési engedély alá nem eső tevékenységek – körét és azok elhatárolását a főtevékenységektől. 

„White-label” szolgáltatások

Az alapkezelési gyakorlatban az utóbbi időben elterjedőben van az úgynevezett „white-label” alapkezelés, amelyet kis túlzással fordított kiszervezésként lehetne jellemezni. Ilyen esetben a befektető keresi meg az alapkezelőt azért, hogy biztosítson számára felületet a befektetése kezelésére. A felek általában megállapodnak arról, hogy a befektető milyen módon és eszközökkel szólhat bele az alapkezelő rendelkezésére bocsátott vagyontárgyak kezelésébe. 

Alkalmazása ellenére az uniós jogszabályok egyelőre semmilyen módon nem szabályozzák az ilyen jellegű szolgáltatásokat. Márpedig egy „white-label” alapkezelés során az átlagosnál jelentősen komplikáltabb érdekkonfliktusok és üzleti kockázatok állhatnak fenn. Ezért az ESMA napirendre tűzte az ilyen szolgáltatások szabályainak részletes kidolgozását. 

Alapok hitelnyújtása

A hatályos szabályok alapján befektetési alapok csak azon személyeknek nyújthatnak kölcsönt, amelyekben részesedéssel rendelkeznek. Időközben a piac irányából komoly igény merült fel arra, hogy az alapok ennél tágabb körben is nyújthassanak kölcsönt, amelyet az ESMA már korábban is támogatott. Ez az igény a jelenlegi járványhelyzetben különösen felerősödött.

Az ESMA által letett javaslatok szerint a jövőben lehetőség lenne olyan alapok létrehozatalára, amelyek tulajdonosi minőség nélkül is kölcsönt nyújthatnak vállalkozásoknak. Az elképzelések szerint az ilyen alapok csak zártvégűek lehetnének, azoknak speciális pénzügyi és prudenciális feltételeknek kellene megfelelniük (például egyedi tőkeáttételi és likviditási mutatók, speciális jelentéstételi kötelezettségek) és azok befektetési jegyei kizárólag szakmai befektetők részére lennének elérhetők.

A különböző alapokra vonatkozó szabályok közelítése

Igényként merült fel az úgynevezett UCITS típusú, azaz komolyabb szabályozási követelményeknek megfelelő és az alternatív (AIFM) alapok szabályozásának a közelítésére. Ennek fő mozgatórugója, hogy számos alapkezelő kezel egyszerre mindkét típusú alapot és a többszintű szabályozásnak való együttes megfelelés részükre a nem megfelelően harmonizált szabályok következtében komoly adminisztratív többletterhet jelent.

Ezen igénynek megfelelve az ESMA felvetette a különböző típusú alapokra vonatkozó szabályrendszerek közelítését és egységesítését. Az egységes szabályok különösen a jelentéstételi kötelezettség teljesítésére és nyilvántartások vezetésére vonatkoznának.

Változások a jelentéstételi kötelezettségekben

Az ESMA által megfogalmazott javaslatoknak a legterjedelmesebb része a jelentéstételi és nyilvántartási változásokra koncentrál. Ezek egyrészt olyan információkat érintenek, amelyeket a piaci szereplők a saját felügyeletük számára, másrészt pedig olyanokat is, amelyeket a helyi felügyeletek az ESMA részére továbbítanak. A tervezett főbb változások a következők: 

1. Az ESMA szerint indokolt azon információk kibővítése, amelyeket az alapkezelők kötelesek egyes alapjaik tekintetében a szabályozó hatóságok számára megküldeni. Így például részletesebben kerülne szabályozásra az alapok által bemutatandó eszközöknek és forrásoknak a köre, valamint a kibocsátókra vonatkozó információk.
2. A környezettudatosság jegyében az ESMA javasolja, hogy a fenntarthatósághoz kapcsolódó egyes kritériumok és mutatószámok is képezzék részét az alapok jelentéseinek. Így a jövőben az alapkezelőknek különösen arról kellene számot adniuk, hogy befektetéseik mekkora részét képezik az úgynevezett ESG (enviromental social governance) típusú kihelyezések.
3. Az ESMA javasolja a tőkeáttétel fogalmának pontosítását is, amely előreláthatólag szintén ki fog hatni a jelentésekre. Így például – a tőkeáttétel részeként – a magántőkealapoknak be kell majd számolniuk a befektetéseiken keresztül felvett finanszírozásról is. 
4. Várhatóan bővül azon adatok köre is, amelyeket az ESMA központi rendszerében nyilván tart. Bekerülnek a „limit alatti” alapokra és alapkezelőkre vonatkozó információk, valamint azon, harmadik állambeli alapkezelőkre vonatkozó adatok, akik ún. passzporting alapján az EU-n belül forgalmazzák befektetési jegyeiket.

Annak érdekében, hogy az ESMA nyilvántartásai pontosak legyenek, az ajánlás javasolja a tagállami felügyeletek és az ESMA közötti információátadás rendszeresebbé tételét is – ez értelemszerűen kevésbé a piaci szereplők, mint inkább a tagállami felügyeletek számára ír elő többletkövetelményt.