Testvérek közt is – újabb bonyodalmak a KKV-definíció értelmezésében
A KKV státusz és privilégiumai
A szabály viszonylag egyszerű: egy vállalkozás KKV-nak minősül akkor, ha egy adott naptári évben 250-nél kevesebb főt foglalkoztat és nettó éves árbevétele az 50 millió eurót, vagy mérlegfőösszege a 43 millió eurót nem haladja meg. Ha a vállalkozás KKV-nak minősül, akkor a jelenlegi jogszabályok alapján számos kedvezményben részesül. Csak az adózási kedvezményeket sorba véve: kisvállalkozásoknak nem kell az egymás közötti ügyleteikről transzferár-dokumentációt készíteniük, a KKV-k élhetnek a társaságiadó-törvény több kedvezményével, így a beruházási adóalap-kedvezménnyel, a tárgyi eszköz beszerzéséhez igénybe vett hitelkamat után járó adókedvezménnyel vagy egyes fejlesztési adókedvezményekkel. Szintén jelentős kedvezmény, hogy a mikro- vagy kisvállalkozások mentesülnek az innovációsjárulék-fizetési kötelezettség alól. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy több, állami pályázaton való részvétel feltétele a KKV minősítés, egyértelmű, hogy kitüntetett helyzetben vannak azok, akik meg tudnak felelni a KKV kritériumoknak.
Ahol a bajok kezdődnek
Amennyiben egy társaság vállalatcsoportba tartozik, úgy a KKV minősítéshez nem elegendő az, hogy önmaga a társaság megfeleljen a fenti feltételeknek, hanem a vállalatcsoportba tartozó társaságoknak együttesen, összevonva kell a feltételeknek megfelelniük. Ez a kitétel azonban a gyakorlatban számos probléma okozója.
Nincs egyértelmű rendelkezés és iránymutatás arra, hogy mi történik, ha a vállalatcsoportba tartozó valamely társaság pénzügyi éve nem egyezik meg a naptári évvel. Melyik évet kell figyelembe venni a KKV minősítés számításánál? Ugyancsak nem tisztázott, hogy mi történik, ha a vállalatcsoport összetételében év közben változás áll be – mert például valamely, a vállalatcsoportba tartozó társaság értékesítésre kerül. Figyelembe kell-e ezt a társaságot venni avagy nem? Ugyancsak gondot okoz a mérlegek készítésének időpontja. A KKV minősítés az előző év mérlegadataiból indul ki. Azonban több országban (például Cipruson) akár egy év is eltelhet a mérleg fordulónapja és a mérlegkészítés időpontja között. Ez szintén megoldhatatlan problémákhoz vezet a gyakorlatban.
180 fokos fordulat az adóhatóság álláspontjában
Nem segíti elő az egységes jogalkalmazást az sem, hogy időközben egy, a minősítéssel kapcsolatos nagyon lényeges kérdésben az adóhatóság álláspontja is megváltozott. Míg a törvényszöveg alapján egyértelmű, hogy a társaság anyavállalatát vagy leányvállalatát a vállalatcsoportba tartozónak kell tekinteni (azaz adataikat a határértékek számításánál figyelembe kell venni), nem volt egyértelmű, hogy a testvérvállalkozások is a vállalatcsoportba tartoznak-e akkor, ha a vállalatcsoport nem készít konszolidált beszámolót. Ebben az ügyben a NAV 2013 során megnyilvánult, amikor nyilvános állásfoglalásában kimondta: konszolidált beszámoló hiányában a testvérvállalkozások nem tartoznak a vállalatcsoportba, a KKV definíció alkalmazásakor a testvérvállalkozások pénzügyi adatait nem kell figyelembe venni.
Alig egy év elteltével azonban az adóhatóság fenti álláspontja gyökeresen megváltozott. A NAV közelmúltban közzétett állásfoglalása szerint ilyen esetben a testvérvállalkozások adatait mégiscsak figyelembe kell venni a társaság KKV-ként minősítésénél. Egyrészt, az adóhatóság álláspontjának ezen gyökeres megváltozása nem fokozza a jogbiztonságot, másrészt az új álláspont kifejezetten rossz hír azon társaságoknak, amelyek anya- és leányvállalataik adatainak beszámításával KKV-knak minősülnének ugyan, de testvérvállalkozásaik adatainak figyelembe vételével már nem. Az ilyen vállalkozások, amelyek száma akár a több százat is elérheti, innentől kezdve mégiscsak kiszorulnak a KKV státusz nyújtotta kedvezményekből.
Hogyan tovább?
Úgy tűnik, a vállalkozásoknak érdemes évről évre folyamatosan figyelniük azt, hogy KKV-nak minősülnek-e vagy sem. Láthatóan az is megtörténhet, hogy változatlan jogszabályi környezet ellenére is gyökeres változás áll be a KKV minősítés egyes kritériumainak értelmezésében. Ez a jogbizonytalanság, adott esetben, jelentős energiákat köthet le és komoly tanácsadói kiadásokhoz vezethet az érintett vállalkozásoknál.