címke: offshore

Sokan tapasztalhatták meg június végén az EU pénzmosás elleni irányelvének gyakorlati hatásait: a bankok szigorú határidővel és a bankszámlák befagyasztásának kilátásba helyezésével igyekeztek rávenni a vállalkozásokat, hogy adják meg a tényleges, végső tulajdonosok adatait. Bár a június végi kataklizma végül technikai okokból elmaradt, és a határidő áttolódott októberre, de már látszik, hogy a cégek tulajdonosi szerkezetének átláthatóságában egy új szintre lépünk.

Miközben az offshore-cégek elleni hajtóvadászat láthatóan meghozza az eredményét, a külföldi cégalapítások iránti igény továbbra sem lankad. Az adóelkerülés és adókijátszás mint elsődleges motiváció kezd azonban eltűnni és helyüket más célok veszik át.

Adócsalás. Panama. Offshore. Korrupció. Ciprus. Anonim bankszámlák. Ezek a fogalmak manapság egymás szinonimájaként kerülnek említésre valamennyi médiában, azok közé a közgondolkodás is egyenlőségjelet tesz. És valószínűleg nem is alaptalanul.

Adómentesség, anonimitás, kiszámítható és stabil jogszabályi környezet, fejlett pénzügyi rendszer – ez jellemezte évtizedek óta Liechtensteint, az adóelkerülők egyik legfőbb fellegvárát. Ahogy azonban Svájc a közelmúltban beadta a derekát a nagyhatalmaknak, Liechtenstein sem kerülhette el alpesi szomszédjának sorsát. Ezzel egyidejűleg viszont Liechtenstein a legális adótervezés új helyszínévé válhat.

Egy, a 2010-es évek elején napvilágot látott felmérés szerint több, mint 20 ezer milliárd dollárra tehető az a pénzösszeg, amelyet a világ tehetős emberei offshore társaságok számláin tartanak. Más feltételezések akár ennek többszörösére is becsülik az elrejtett vagyonok mértékét. Az offshore számlákon tartott pénzek több szempontból is hiányoznak a fejlett világ országainak költségvetéséből. Egyrészt ezen vagyonok és azok hozadékai után a tulajdonosaik nem fizetnek adót. Másrészt azok nem vesznek részt az adott országok gazdasági vérkeringésében sem, azok nincsenek bevonva a jövedelemtermelő folyamatokba.

A közpénzek felhasználásával kapcsolatos „offshore ellenes” jogszabálycsomag azzal a méltányolható céllal került 2011-ben bevezetésre, hogy ne juthassanak ellenőrizhetetlen tulajdonosi hátterű offshore cégek hazai és uniós közpénz-forrásokhoz. A szabályozás azonban alaposan túllőtt a célon. Számos „ártatlan” külföldi tulajdonú cég is beleesik a szabályozás csapdájába, köztük többek között az amerikai tulajdonú multinacionális cégcsoportok magyar leányvállalatai.

Az EU Megtakarítási Irányelve már hosszú évek óta automatikus információcserét ír elő a tagállamok adóhatóságai között, amely alapján az adóhatóságok hozzájuthatnak állampolgáraik más tagállamokban fenntartott bankszámláinak adataihoz. Az Irányelv azonban csak a magánszemélyek nevén lévő bankszámlákra terjed ki, így alkalmazását könnyű volt kikerülni egy cég – tipikusan offshore cég – közbeiktatásával. Az Irányelv napokban elfogadott módosítása alapján azonban 2016-tól a tagállami pénzintézetek kötelesek lesznek az offshore cégek bankszámlái mögötti magánszemély tulajdonosokat is azonosítani és a róluk begyűjtött információt hazai adóhatóságaiknak megküldeni. Ez lényegesen szűkíteni fogja a vagyonok eltitkolásának a lehetőségét.

Az offshore társaságok használata elsőre könnyűnek és egyszerűnek tűnhet: az országon kívül van a cég és a pénz, a tulajdonos láthatatlan, az országon belül így nincsen probléma és nincsen kockázat. Ez a hozzáállás azonban mára sok szempontból is meghaladottá és igen kockázatossá vált. Az offshore társaságokról szóló két részes áttekintésünk első részében tisztáztuk az offshore társaság fogalmát, bemutattuk az offshore társaságok létrehozásának általános menetét, valamint használatuk legelterjedtebb módjait. Ebben a második részben az offshore társaságok használata során figyelembe veendő buktatókat és jogszabályi korlátozásokat foglaljuk össze. Megpróbáljuk továbbá megválaszolni azt a kérdést, hogy vajon van-e még létjogosultsága az offshore struktúráknak.