Több mint sok

Mások hogy csinálják?

Több kritika is éri a magyar adórendszert az adófajták széttagoltsága miatt. Megszámoltuk, jelenleg 60 adófajta van hatályban Magyarországon. Első hallásra ez kicsit soknak tűnik. De sok-e vajon a nemzetközi viszonylatban?

Külföldi példák azt mutatják, hogy más országok sem képesek feltétlenül adórendszerüket hatékonyabban működtetni. Bár nehéz e körben hiteles forrásokat találni, ismereteink szerint, az Egyesült Államokban 97, Németországban pedig 59 adófajta létezik. Az adófajták nagyságrendje tehát hasonló, de figyelemmel ezen országok méretére és közigazgatási tagoltságára a 60 darab magyarországi adónem ebben a tekintetben soknak tűnik.

Ezzel szemben, ha a szintén széttagolt, de mégis mindössze húszmillió főt számláló Ausztráliát vesszük figyelembe, akkor a magyarországi termés már nem is tűnik annyira bőségesnek. Ausztrália ugyanis a legfrissebb számítások alapján 125 különböző adóból termeli ki a költségvetés bevételét.

A húzó adónemek

Az adófajták elemzésénél nem utolsó szempont azt figyelembe venni, hogy azok milyen mértékben járulnak hozzá a központi adóbevételekhez. Ebből a szempontból messze a legjelentősebb az általános forgalmi adó, amely a központi költségvetés adóbevételeinek több mint 25%-áért felel. Az áfát messze lemaradva követi a személyi jövedelemadó (13,5%-os részaránnyal), valamint a jövedéki adó (7,8%-kal).

Közismertségéhez viszonyítva sokaknak meglepő lehet, hogy a társasági adó alig több, mint 3%-ot hozott a konyhára. Ez azonban csalóka viszonyítás, mivel legtöbb központi adónemünknek az adóbevételekben játszott szerepe nem haladja meg az 1%-ot. Erről az oldalról nézve már kimondottan jelentős adónemnek minősül például a pénzügyi tranzakciós illeték, amely az adóbevételeknek több, mint 2%-áért felel.

És a ”futottak még” kategória

A 60 adófajtába több olyan is tartozik, amelyek a nemzetgazdaság szempontjából kimutathatatlannak tűnnek. Itt van mindjárt a háztartási alkalmazottak után fizetendő havi 1.000 Ft-os adó. Ebből az adóból a zárszámadási törvény és a KSH statisztikák alapján 2014-ben 26 millió Ft, 2015-ben pedig 29 millió Ft bevétel származott. Ha ezeket a számokat elosztjuk az egy alkalmazottra eső éves összeggel (ami 12.000 Ft), megkapjuk, hogy 2015-ben csupán 2.400 fő után fizettek ilyen adót. Vagyis nem csak a bevétel kevés, de valószínűleg az ilyen típusú foglalkoztatás kifehérítésére irányuló célt sem érte el az az adónem. Annak ellenére, hogy az adófizetők oldalán az adó adminisztrálása nagyon egyszerű, feltételezhető, hogy a NAV oldalán azért jó pár millió forintot felemészt az adó beszedése és adminisztrálása. Emiatt az adónem megtartása nem tűnik indokoltnak.

Hasonló eredményre juthatnánk a pornográf tartalmakra kivetett kulturális adóval kapcsolatban. Ez az adónem 2014-ben 145 millió Ft-ot, 2015-ben pedig 126,5 millió forintot hozott a költségvetésnek, miközben a külföldről, interneten szolgáltatott tartalom után egyrészt senki sem fizet adót, másrészt az ilyen tartalomra vágyók legfőbb beszerzési terepe is nyilvánvalóan az internet. Azaz ezen adó megtartása mellett is kevés racionális érv hozható fel.

Akkor most sok vagy kevés?

Bár a nemzetközi összehasonlítások nagyon hasznosak, minden ország saját maga kell, hogy a mércét felállítsa: hány adóval tud egy hatékony és az arányos és igazságos közteherviselés elvét megvalósító adórendszert működtetni. Megfontolandó továbbá azon céloknak a köre is, amelyeket az adórendszer keretein belül érdemes érvényre juttatni.

Mindezek szem előtt tartásával a 60 magyarországi adófajta valóban soknak tűnik. Különösen úgy, hogy az adók túlnyomó többsége a költségvetés 1%-ánál kisebb mértékű bevételt generál – nem is beszélve azon adókról, amelyekből származó bevételek csupán milliós nagyságrendben mérhetőek. Érdemes tehát elgondolkozni arról, hogy mely adókra van szükség és melyekre nem. És ez a gondolkodás egyszer elvezethet oda, hogy legalább az adófajták felsorolása elférhessen egy söralátéten.