A tegnapelőtt napvilágot látott a vagyonadóról szóló törvény tervezete, amely a vártnál komplexebb és szigorúbb szabályrendszert vázol fel. A törvény saját értékelési szabályokból indul ki, így a vállalkozási vagyon és az ingatlanok adóértéke jóval meghaladhatja a vártakat. Az egymilliárd forintos értékhatár és az általános, egyszázalékos adómérték mellett már az is körvonalazódik, kiket érintene az új adó, hogyan kellene meghatározni a vagyon értékét, és milyen kötelezettségekre kellene felkészülni.
A tervezett menetrend szerint a jogszabály 2026. december 15-én lépne hatályba, az adókötelezettség pedig a 2026. december 31-i állapot alapján keletkezne először, amelyet önadózással 2027. augusztus 31-ig kellene bevallani és megfizetni.
Az adóalanyok köre, az adóalap és az adómérték
A tervezett vagyonadó a belföldi és külföldi magánszemélyeken túl a vagyonkezelési struktúrákra is kiterjedne. Az adó alapját a vagyonelemek törvény szerinti számított értéke adja, amelyből kizárólag az egymilliárd forintot meghaladó nettó vagyonrész válik adókötelessé. Bár a vagyonérték a nettó vagyonon alapul, a tartozások elszámolása szigorú feltételekhez kötött és nem automatikus. Ráadásul a korábban ismert egységes kulcshoz képest a szabályozás progresszív: a legnagyobb vagyonoknál érezhető szigorításként az adóalap első 100 milliárd forintjára 1 százalék, az ezt meghaladó részre pedig már 1,5 százalék adót kellene fizetni.
A bizalmi vagyonkezelés és a vagyonkezelő alapítvány önálló adóalanyisága
A bizalmi vagyonkezelésbe adott vagyontömeg, a vagyonkezelő alapítvány és korlátozott esetekben a hasonló célú külföldi struktúra is önálló adóalanynak minősülne, teljesen elkülönülve a vagyonrendelő, a vagyonkezelő és a kedvezményezettek saját vagyonától. Fontos, hogy a vagyontárgyakat nem a kezelt vagyon könyveiben szereplő értéken, azaz rendeléskori bekerülési értéken, hanem az új törvényi értékelési szabályok szerint kellene számba venni. A tervezet a vagyonkezelések közötti szétaprózással operáló adótervezési kiskapukat is bezárná a kapcsolt struktúrákra vonatkozó szigorítással: amennyiben a vagyonrendelők azonosak, illetve egymás hozzátartozói vagy kapcsolt vállalkozásai, az érintett kezelt vagyonok és alapítványok az egymilliárd forintos mentességi értékhatárt évente kizárólag egyszer, közösen használhatnák fel. A keret megosztásáról a feleknek egyezően kellene nyilatkozniuk, ennek hiányában pedig az időben korábban létrejött adóalany élvezne elsőbbséget. A vagyon több entitásba történő szétosztása így nem biztosít többszörös adómentességet.
Külföldi érintettség: az illetőség és a tényleges irányítás jelentősége
Az adókötelezettség terjedelmét alapvetően az illetőség határozza meg: belföldi illetőségnél a teljes ún. világvagyon adókötelessé válik, míg külföldi adóalanyoknál a hazai ingatlanok, az azokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok, valamint a belföldi gazdasági társaságok részesedései, és a magyar ingatlanvagyonnal rendelkező társaságok számítanak az adóalapba. A magánszemélyeknél a magyar vagy kettős állampolgárság bejelentett lakcím nélkül is automatikusan belföldi státuszt eredményez, kivéve, ha az érintett már legalább tíz éve igazoltan, életvitelszerűen külföldön él. Ezzel szemben a Magyarországon foglalkoztatott külföldi állampolgárok meghatározott feltételek mellett az első öt évre mentesülhetnek a globális vagyon adóztatása alól.
A külföldi illetőségű személyek adófizetési kötelezettségének megállapításakor minden esetében vizsgálni kell továbbá az illetőség szerinti állam és Magyarország között létrejött kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény alkalmazhatóságát és annak rendelkezéseit.
A vagyonkezelési struktúráknál a külföldi bejegyzés sem jelent automatikus védelmet. Amennyiben a döntő befolyással bíró vagyonrendelő vagy a kedvezményezett belföldi illetőségű, a hatóság vélelmezi a magyarországi tényleges irányítást. E vélelem megdöntéséhez az adózónak tételesen igazolnia kell, hogy a valós stratégiai és gazdasági döntések valóban külföldön születnek, a külföldi entitás puszta formális jóváhagyása ugyanis nem elegendő a magyar adóztatás elkerüléséhez.
A társasági részesedések értékelése: saját tőke és jövedelemtermelő képesség
A tőzsdén jegyzett vagy rendszeresen kereskedett részesedéseknél az utolsó kereskedési nap záróára az irányadó, kivéve, ha az több mint tíz százalékkal eltér az elmúlt harminc nap forgalommal súlyozott átlagárfolyamától, mert ebben az esetben az átlagár alkalmazandó. A tőzsdén nem jegyzett társaságok – így jellemzően a családi vállalkozások – részesedéseit ezzel szemben a vagyoni helyzet és a jövedelemtermelő képesség kombinációjával értékelik. A számítás a tulajdoni hányad arányában egyharmados súllyal a saját tőkét, kétharmados súllyal pedig a társaság hozamértékét veszi figyelembe. Ez utóbbi az utolsó három lezárt üzleti év átlagos adózott eredményének és egy 15 százalékos tőkésítési rátának a hányadosa, amely veszteséges vagy negatív átlageredmény esetén nullának tekintendő.
Részesedés értéke = [(saját tőke + 2 × hozamérték) / 3] × tulajdoni hányad.
Az 50 százalék alatti közvetlen vagy közvetett részesedéseknél a tervezet kisebbségi diszkontot enged: a 33 és 50 százalék közötti tulajdonrészeknél 25 százalékos, a 33 százalék alattiaknál pedig 30 százalékos levonás érvényesíthető. Emellett a legalább 10 százalékos részesedések független piaci értékesítési ára az ügyletet követő egy évig közvetlen viszonyítási alapként vehető figyelembe. A holdingvállalkozásoknál – amelyek mérlegében a részesedések aránya eléri az eszközök 90 százalékát – nem kell hozamértékkel kalkulálni, ott kizárólag a saját tőke arányos összege az irányadó. Amennyiben pedig hiányzó beszámolóadatok, lényeges működési fordulat vagy különleges tagsági jogok miatt a törvényi képlet nem alkalmazható, a szabályozás feltételeinek megfelelő, független szakértői cégértékelés lép az általános számítás helyébe.
A rejtett tartalék: adózási jelentősége lehet a nem realizált értéknövekedésnek is
A cégértékelés egyik legszigorúbb eleme a rejtett tartalékok kötelező bevonása. Amennyiben egy társaság saját tőkéje meghaladja az 500 millió forintot, a saját tőkét meg kell növelni a befektetett eszközök (ingatlanok, részesedések és értékpapírok) valós piaci és könyv szerinti értéke közötti pozitív különbözettel, levonva abból a halasztott adót. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a tulajdonosnak a céges eszközök nem realizált felértékelődése után is vagyonadót kell fizetnie. Ezt a rejtett értéktöbbletet független könyvvizsgálóval kell felülvizsgáltatni, az érintett társaságnak pedig a beszámoló elfogadását követő harminc napon belül hivatalosan tájékoztatnia kell az adatokról a tulajdonosokat és a NAV-ot is. A vagyonkezelési adóalanyok adóalapjának megállapítása során közvetlenül nem alkalmazandó a fenti szabály, a rejtett tartalékot csak a kezelt vagyon által tartott gazdasági társaságokban közvetlenül kell kimutatni az általános szabályok szerint.
Az ingatlanok számított értékének meghatározása
A belföldi ingatlanoknál elsődlegesen a legfeljebb egy éven belüli ügyleti vagy hatósági érték az irányadó. Ennek hiányában egy legfeljebb tízéves vételár vehető alapul árindexszel korrigálva, vagy a NAV országos modellje, illetve szakértői értékbecslés határozza meg az értéket – feltéve, hogy egy jelentős felújítás vagy állapotváltozás nem teszi eleve túlhaladottá a korábbi árat. Kiemelt szigorítás, hogy az 500 millió forintot elérő ingatlanoknál – a termőföld kivételével – kötelező igazságügyi ingatlanforgalmi szakértőt megbízni, aki legalább kétféle értékelési módszert köteles alkalmazni, az egyébként irányadó értéktől való 20 százalékot meghaladó eltérést pedig részletesen indokolni kell.
A külföldi ingatlanok értékelésekor a szerzési vagy hatósági érték a bázis, amelyet az igazolt beruházások mellett a tulajdonos választása szerint évente 3 százalékos átalánnyal vagy a helyi hivatalos árindexszel kell felértékelni. Ha a piaci érték így sem állapítható meg megbízhatóan, a külföldi kataszteri, adózási nyilvántartás, végső soron pedig ott is független szakértői értékbecslés dönt.
Házastársi közös vagyon, kiskorúak vagyona és öröklés
A házastársak a tervezet szerint külön adóalanynak minősülnek, közös vagyonuk adózási sorsát pedig elsősorban a vagyonjogi szerződések határozzák meg. Ilyen dokumentum hiányában a felek a bevallási határidőig közösen nyilatkozhatnak arról, hogy egy-egy vagyontárgyat teljes egészében a nyilvántartott tulajdonosnál, vagy fele-fele arányban vesznek figyelembe. Ha ez a nyilatkozat elmarad, automatikusan a fele-fele arányú megosztás érvényesül. A összevonási szabályok a kiskorúakra is kiterjednek: a gyermek vagyona főszabály szerint a szülők (közös felügyelet esetén fele-fele arányban megosztott) adóalapját növeli. Az öröklés útján szerzett vagyon sem mentesül a teher alól, a jogalkotó csupán adminisztratív haladékot biztosít: a még át nem adott hagyaték utáni adót a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedését követő nyolcadik hónap végéig kell rendezni, amit az örökösök egy szankciómentes önellenőrzéssel is megtehetnek. Az állam az örökhagyó életében már keletkezett, de be nem fizetett vagyonadójáról sem mond le: ezt az összeget a jogerős végzést követő kilencven napon belül maga a NAV fogja utólagosan megállapítani.
Bejelentési kötelezettség és az adóeljárás főbb szabályai
A magyar és az adó alá eső külföldi vagyonkezelési struktúrák is szigorú adminisztrációs terheket kapnak a nyakukba: létrejöttüktől, ha arra a törvény hatálybalépését követően kerül sor, mindössze harminc napjuk lesz bejelentkezni a NAV-hoz, aki adószámot ad ki a számukra a későbbi adófizetési kötelezettség teljesítéséhez. Ezen esetben részletes adatszolgáltatást is kötelesek teljesíteni. Maga az adómegállapítás önadózással történik, a bevallás és befizetés elektronikus határideje a tárgyévet követő év augusztus 31-e. A bevallás bonyolult lesz: vagyonelemenként, iratokkal alátámasztva kell levezetni az értékelési módszert. Cserébe a fizetendő összegből levonhatók a helyi- és gépjárműadók, valamint a kötelező szakértői díjak fele (kétmillió forintig), aránytalan likviditási teher esetén pedig 12, kivételesen 24 havi részletfizetés vagy halasztás kérhető. A NAV ugyanakkor szigorúan ellenőriz: ha az adózó egy adóalapot csökkentő adatellentmondást a 15 napos határidőn belül nem tisztáz, vagy megmagyarázatlan marad egy legalább 500 millió forintos adóalap-csökkenés, a hatóság azonnali adóellenőrzést indít.
Mi marad ki?
A tervezet a magánszemélyek személyes használati tárgyait és az ingatlan szokásos berendezéseit, felszereléseit főszabály szerint nem számítaná bele az adóalapba. Kivételt jelentenének azonban a 3 millió forintot meghaladó egyedi értékű műtárgyak, gyűjtemények és ékszerek, valamint a 10 millió forintot meghaladó értékű járművek: ezek teljes értékét, nem csupán az értékhatár feletti részt kellene figyelembe venni. A gyűjtemény értékét azonban együttesen, nem az egyes darabokra külön-külön kellene vizsgálni.
Rendeltetésszerű joggyakorlás: bizonytalan időbeli kiindulópont
A tervezet egyik legbizonytalanabb szabálya az adóelkerülés szankcionálása: a NAV nem csupán a törvény hatálybalépésétől, hanem egy jogilag nehezen meghatározható időponttól, a vagyonadó bevezetésének „köztudomásúvá válásától” kezdve vizsgálná a vagyonátrendezéseket. Emiatt a korábbi tranzakciók is utólagos ellenőrzések célkeresztjébe kerülhetnek. Az utólagos szankciók alól kizárólag azok mentesülhetnek, akik egyidejű és precíz dokumentációval igazolni tudják, hogy lépésüket valós gazdasági, vagy családi okok indokolták.
Bár a végleges szabályok még változhatnak, a felkészülést érdemes már most elkezdeni a vagyonelemek és az azokat alátámasztó iratok alapos számbavételével, valamint ezt követően a várhatóan befizetendő adó forrásának a biztosításával, cash-flow tervezéssel. Ahogy az új értékelési módokból és a rejtett tartalékok bevonásából látszik, az ördög a részletekben rejlik. A hatóság sajátos számítási logikája nyomán így sokak számára meglepő válasz születhet, és hamar kiderülhet: az állam szemében papíron a tudtukon kívül is milliárdosnak számítanak.
