Adóban nincs barátság

Így a pénzügyi kormányzat jó pár évvel ezelőtt napirendjére tűzte az úgynevezett adózóbarát adóhatóság szlogenjét azzal a céllal, hogy a NAV a konstruktív és bizalmat keltő arcát mutassa egy-egy hatósági beavatkozás során. Ebbe a körbe tartoznak egyes adóadminisztrációs könnyítések is: idéntől már minden jelentősebb bevallásunkat a NAV már önmaga is képes helyettünk elkészíteni. És nem utolsósorban az elmúlt öt év alatt 60-ról 52-re csökkent a hazánkban beszedett adófajták száma, ami még akkor is nagy eredmény, ha ennek egy része csupán technikai adóösszevonás eredménye.

Kijutott a jóból külföldi adózóknak is. Nem titkoltan Magyarország már több mint egy évtizede komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy a nemzetközi adóversenyben a győztesek közé tartozzon. Ezt fémjelzi mind a 9%-os társasági adó, mind a külföldi társaságoknak fizetett jövedelmekre vonatkozó forrásadók hiánya. Nagyon kedvezőek nálunk a holdingtevékenységre és a szellemi alkotások kezelésére vonatkozó szabályok. Külföldi befektetők is egyre inkább elhiszik, hogy ha egy nemzetközi megállapodás Magyarországot az adózási szabályainak a módosítására kényszeríti (legyen ez akár a BEPS, az ATAD vagy a mostani slágertéma, a DAC-6) úgy hazánk az adózók számára a legkevésbé fájdalmas implementálási módot fogja választani. 

Mindez nagyon szép és biztató. Csak hát egy barátság akkor tud működni, ha a barátkozók valóban bízhatnak egymásban, a másik konstruktivitásában, jóindulatában. Ennek pedig vajmi kevés jelét lehet tapasztalni egy, a külföldiek számára éppúgy kardinális adózási területen, a külföldi vállalkozások magyarországi áfájának visszatérítése kérdésében.

A szabályok szerint egy magyarországi letelepedéssel nem rendelkező, egyébként EU-s székhelyű vállalkozás a vállalkozási tevékenységéhez Magyarországon igénybe vett szolgáltatás áfáját speciális eljárásban visszaigényelheti. Ezen lehetőség bizonyos EU-n kívüli országokban letelepedett vállalkozókat is megillet – erre vonatkozó egyezmény vagy kölcsönösség alapján. Legalábbis a jogszabály szerint. A magyar adóhatóság ugyanis évek óta minden követ megmozdít azért, hogy a belföldi tranzakciókon már beszedett áfát ne kelljen a külföldi vállalkozás számára kiengednie. És sokszor eredménnyel. Külföldi vállalkozások ugyanis – különösen akkor, ha a visszaigénylendő áfa összege nem jelentős – sokszor inkább feladják a küzdelmet a NAV-val szemben, minthogy belemenjenek egy végeláthatatlan csatába. 

Ezekben az eljárásokban az adóhatóság láthatóan széles eszköztárat vonultat fel annak érdekében, hogy megvédje az adóforintjainkat. Nem példa nélküli eset, hogy a legfőbb bírói szervig eljutott és a külföldi adózó javára döntő visszatérítési eljárásban az adóhatóság, egy újabb, alternatív indokot keres arra, hogy miért tagadja meg a visszautalást. Ezzel elindítva egy újabb, legalább kétéves jogi csatát. Egy jelenleg futó esetben pedig a NAV amiatt tagadta meg az áfa visszautalását, mert a külföldi adózó a kérelmében nem használt egyes, a számlán feltüntetett speciális karakterjegyeket (kötőjel, perjel, stb.). És, feltehetőleg, gyakorlott adótanácsadók még százával tudnak hasonló esetekről beszámolni külföldiek adóvisszatérítési kérelmeinél. 

Egyik oldalról örülhetünk, hogy az adóhatóság gondos gazda módjára őrzi megkeresett és befizetett adóinkat. Ráadásul, a jelen kamatkörnyezetben, az sem egy különös kockázat, ha a bíróság végül az adóhatóság ellen dönt és a NAV-nak több évnyi késedelmi kamatot kell megfizetnie az adózó javára. Másik oldalról azonban az könnyen alá tudja ásni azt az adózó- és vállalkozásbarát képet, amit a pénzügyi kormányzat hosszú évek munkájával igyekszik felépíteni. Arról nem is beszélve, hogy a speciáliskarakterjegyek hiányán „tetten ért” külföldi vállalkozáskomolyan el fog gondolkozni azon, hogy legközelebbi beruházását nálunk valósítsa-e meg.