Az adózási szakma eléggé hozzászokott már a változásokhoz, de még ehhez képest is nagy figyelem övezi a NAV jelenleg zajló szervezeti átalakítását. Ez papíron persze már 2016. január 1-jével megtörtént, de a gyakorlati folyamat ennél nyilván rögösebb lesz, hatósági dolgozóknak és adózóknak egyaránt.
Az utóbbi időben persze sok szó esett arról, hogy miként érinti mindez magát a NAV-ot. De mit várhatunk tőle mi, adózók, és egyáltalán: indokolja-e valami ezt a nagyszabású átalakítást?
Mi történt?
Maga az átalakítás két figyelemre méltó következménnyel jár. Az egyik, hogy a struktúra karcsúsodik, mert a regionális főigazgatóságok eltűnnek, a másodfokú határozatokat pedig ezután – tipikusan – országosan egy darab szervezeti egység, a Fellebbviteli Igazgatóság hozza majd. A másik, hogy a NAV beintegrálódik az NGM-be, azaz a nemzetgazdasági miniszter már nem csak felügyeli, de közvetlenül irányítja is a szervezetet.
Miért történt?
Egyrészt szembetűnő, hogy e két lényegi átalakítás valójában nem függ egymástól – a regionális főigazgatóságokat meg lehetett volna szüntetni úgy is, hogy a NAV megmarad kvázi független szervezetnek. De akkor vajon miért kellett mégis beintegrálni az NGM-be?
Az eddigi kormányzati nyilatkozatokból egyértelműen úgy tűnik, hogy a szervezeti átalakítás nem önmagában vett cél, hanem inkább eszköze egy megújítani kívánt adóhatósági szemléletnek. Mára mintha maga a kormányzat is felismerte volna azt a mindennapi tapasztalati tényt, hogy a kákán is csomót kereső adóhatósági gyakorlat komolyan hátráltatja a gazdasági növekedést, miközben az adóbeszedésben betöltött szerepe ehhez képest csekély. Sok, főként belföldi hátterű középvállalkozás tudna mesélni arról, hogy milyen kapacitásokat, pénzt és munkaerőt köt le náluk egy akár négy (!) évig folyamatban lévő adóvizsgálat – és ez még független attól, hogy végül történik-e bármilyen hátrányos megállapítás.
A nemzetközi trendek is abba az irányba mutatnak, hogy az adóhatóság és az adózók együttműködése, az adózók önkéntes jogkövetésre ösztönzése összességében hatékonyabb adóbeszedést eredményez az értelmetlen szankcionálásnál. Üdvözlendő ezért, ha a jövőben nálunk is erre helyeződik majd a hangsúly.
Jó kérdés persze, hogy mindezt pontosan miként, miért segíti a szervezeti átalakítás. Nos, tanácsadói körökben nyílt titok, hogy az NGM szakértőinek szemlélete mindig is kreatívabb, kevésbé bürokratikus volt mint amit a NAV – jellemzően – képviselt. A minisztériumi szakértők mindig is jobban értették az üzleti élet sajátosságait és készek voltak e realitásokra figyelemmel értelmezni a jogszabályokat. Talán ez is oka lehet annak, hogy most a minisztériumi integrációtól várják az emberarcú NAV kialakítását.
Természetesen az átalakítás veszélyeket is rejt magában, van aki szerint nem jó ötlet a politikának alárendelni az adóhatóságot. Látni kell ugyanakkor, hogy a politikai befolyás ellen az eddigi struktúra sem védett feltétlenül, ahogyan azt is, hogy számos európai országban (pl. Ausztria, Szlovénia, Hollandia, stb.) működik jól egy minisztériumba integrált rendszer.
Mit várhatunk?
Mindezek ellenére magától a szervezeti átalakítástól botorság volna automatikus változást várni az adóhatósági gyakorlatban. Sőt, a látványos szervezet-átalakításnál sokkal többet várhatunk majd az eljárási szabályok küszöbön álló módosításaitól. Már most bevezetésre került néhány adózó-barát intézkedés – gondoljunk például a „megbízható” és „kockázatos” adózók új besorolására. Ez ugyanakkor még mindig eltörpül amellett, hogy a közeljövőben egy teljesen új adóeljárási törvény, valamint – az adópereket is érintő – önálló közigazgatási perrendtartás is napvilágot lát majd. Ezek, ha jó irányt vesznek, sokkal nagyobb hatással lesznek az egyszeri adózókra mint a NAV szervezeti átalakítása.
Adózói szemmel tehát a legfontosabb nem is annyira a forma, hanem a tartalom, amit közvetíteni kíván. Az pedig mindenképpen ígéretes, ha lassan a NAV is rájön, hogy nem jó ötlet levágni a fejőstehént.
