Különös ítéletet hozott egy ügyben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság. A döntés szerint az adózók nem hivatkozhatnak arra, hogy kapcsolt vállalkozásaikkal kötött ügyleteikben a szokásos piaci árat alkalmazták, ha az ezt alátámasztó transzferár-nyilvántartás nem felel meg a jogszabályi feltételeknek. A döntés szerint ilyen esetben az adóhatóságnak nem kötelessége azt vizsgálni, vajon az adózó által alkalmazott ár a piaci ártartományba beleesik-e, elégséges, ha piaci árként egyetlen, a piaci ártartományba beleeső értéket kiválaszt, és ha az adózó ettől eltért, akkor adóhiányt állapíthat meg. Az ítélet egy nagyon veszélyes jogalkalmazási gyakorlat felé nyitja meg az utat, amire érdemes az adózóknak felkészülniük.
Az ügy
A bíróság által elbírált ügyben egy nemzetközi cégcsoport magyarországi leányvállalata cégcsoporton belüli – treasury típusú – finanszírozás keretében kölcsönt vett fel a luxemburgi anyavállalatától. Az adóhatóság a leányvállalatnál lefolytatott ellenőrzés során azt kifogásolta, hogy a társaság az anyavállalata felé a piacinál magasabb mértékű kamatot fizetett, és erre hivatkozással a magyar társaságnál adóhiányt állapított meg.
A társaság transzferár-dokumentációval támasztotta alá az általa alkalmazott kamatmérték helyességét. A transzferár-dokumentáció a Magyar Nemzeti Bank kamatstatisztikáiból indult ki, és ezeket a kamatmértékeket korrigálta országkockázati és egyéb felárral. Az adóhatóság azzal érvelt, hogy a transzferár-nyilvántartásban bemutatott számítás hibás, mivel a Magyar Nemzeti Bank kamatstatisztikái már tartalmazzák azokat a kockázati felárakat, amelyeket a társaság további elemként kívánt beépíteni az általa meghatározott piaci kamatba. Ennélfogva az adóhatóság a társaság transzferár-nyilvántartását nem fogadta el, saját maga határozott meg egy piaci kamatmértéket, és ennek figyelembe vételével a társaságnál adóhiányt állapított meg.
Szakértői bizonyítás
A társaság kérelmére a bíróság az ügyben igazságügyi szakértőt rendelt ki. A szakértő az ügyben úgy foglalt állást, hogy a szokásos piaci kamat a valóságban egy kamattartomány, amibe a piacon alkalmazott kamatok beleesnek. A szakvélemény szerint a konkrét esetben mind a társaság, mind az adóhatóság által alkalmazott kamat beleesett a szokásos piaci tartományba, így mindkét kamatmérték szokásos piaci kamatnak volt tekinthető.
A szakértő tehát megállapította, hogy a társaság által alkalmazott kamatmérték piaci kamatnak volt tekinthető, függetlenül attól, hogy a társaság a transzferár-nyilvántartásában esetlegesen helytelen számítási módot alkalmazott. A szakértő véleménye alátámasztotta azt is, hogy a társaság által alkalmazott kamat miatt a költségvetést nem érhette hátrány.
Az ítélet
A bíróság a fentiek ellenére úgy foglalt állást, hogy az adóhatóság eljárása és az adóhiány megállapítása jogszerű volt. A bíróság véleménye szerint az adóhatóságnak alapvetően az a feladata, hogy a társaság transzferár-nyilvántartásait ellenőrizze, és azok hibáit kijavítsa. Az adóhatóság eszerint járt el, és a bíróság szerint joggal jutott arra a következtetésre, hogy a társaság transzferár-nyilvántartása hibás volt.
A bíróság értelmezése szerint a transzferár-nyilvántartási kötelezettség egyszersmind bizonyítási kötelezettséget is ró az adózókra; ebből kifolyólag a társaság nem hivatkozhat arra, hogy a szokásos piaci árat alkalmazta, ha a transzferár-nyilvántartásai hibásak.
A bíróság döntése szerint továbbá az adóhatóság jogszerűen határozta meg a szokásos piaci kamatmértéket egy konkrét értékben, és nem egy kamattartományban. A bíróság szerint ugyanis a kapcsolt vállalkozások közötti ügyletek esetében a szokásos piaci árat elsősorban egy összegben kell meghatározni, ártartomány alkalmazására csak kisegítő jelleggel van lehetőség. Mivel a szakértő is alátámasztotta, hogy az adóhatóság által megállapított kamatmérték piacinak volt tekinthető, ezért a bíróság nem látta kifogásolhatónak az adóhatóság eljárását.
Konklúziók
A bíróság jogértelmezése két területen is jelentős támadási felületet nyit az adóhatóság számára az adózókkal szemben. Ahhoz, hogy adóhiányt állapítson meg, a jövőben az adóhatóságnak elég lesz pusztán az adózók transzferár-nyilvántartásában hibát találni, és nem kell érdemben vizsgálnia, vajon az adózó tényleg eltért-e a szokásos piaci ártól. Másrészt, az adóhatóság a szokásos piaci ártartományon belül kiválasztott ár alapján még akkor is megállapíthat az adózóval szemben adókülönbözetet, ha az adózó által alkalmazott ár egyébként szintén a szokásos piaci ártartományon belüli.
Ugyan nem látható előre, hogy a bíróság jogértelmezését más közigazgatási bíróságok, illetve a Kúria is követni fogja-e, a döntés fokozott óvatosságra inti az adózókat. Jelen esetben ugyanis, amennyiben az adóhatóság bármilyen szempontból eredményesen meg tudja kérdőjelezni a transzferár-nyilvántartások jogszerűségét, az adózóknak jó eséllyel adóhiánnyal kell szembenézniük.
