A bíróságokat, hatóságokat gyakran éri kritika az ügyek időbeli elhúzódása miatt. És sokszor joggal. Hasonló kritika fogalmazódik meg sokszor az adóeljárások kapcsán is.
Ezen eljárások elhúzódásának lehetősége már eleve kódolva van a magyar igazságszolgáltatás rendszerében. Adóügyekben ugyanis első és második körben az adóhatóság hoz határozatot és csak ezt követően nyílik meg a bírósági út. A bíróság pedig dönthet úgy, hogy az adóhatóság határozatát megsemmisíti, és elrendeli az eljárás újbóli lefolytatását, amikor is a történet kezdődik elölről. És bár a bírósági ítélettel szemben rendes fellebbezésnek nincs helye, annak felülvizsgálatát bármelyik fél kérheti a Kúriától, ami a tapasztalatok szerint akár további egy évvel is meghosszabbíthatja az eljárás menetét.
Mindezzel talán nem is lenne baj, hiszen a jogorvoslatok ezen rendszere hozzátartozik egy jogállam természetes működéséhez. Azonban – a tapasztalatok szerint – mind a bíróság, mind pedig az adóhatóság működésében vannak olyan elemek, amelyek az eljárások időigényének növelése irányába hatnak. Ami a bíróságokat illeti: a jogi lehetőség meglenne arra, hogy az adóhatóság határozatát megváltoztassák, és ezzel egyszer s mindenkorra eldöntsék a vitás kérdést. Sokkal gyakrabban születik azonban olyan ítélet, amely elismeri ugyan az adóhatóság eljárásának jogellenességét, de inkább megsemmisíti az adóhatóság határozatát, és a hivatalt új eljárásra utasítja, mintsem végleg eldöntené a vitát. Az adózó ilyenkor úgy érzi, hiába nyerte meg a pert, minden kezdődik elölről és nagyon messze még a megnyugtató végkifejlet.
Rájátszik erre az adóhivatal is. Tapasztalható, hogy az adóhatóság egyre gyakrabban kezdeményez a bírósági döntéssel szemben felülvizsgálati eljárást. Sok esetben ez nem is a konkrét adózónak vagy ügynek szól, hanem – mivel egy vesztes perrel nem fut közvetlen anyagi kockázatot – a hivatal sokszor pusztán elvből törekszik a jogorvoslatok teljes kimerítésére. Másrészt az új eljárásra utasított ügyeket sem engedi el a hatóság: ha már kidobták az ajtón, sokszor megpróbál az ablakon visszamászni és az adott ügyben olyan új érveket felhozni, amelyek ellen való védekezés ismételten érdemi munkát és jelentős erőforrás-lekötést igényel az adózó részéről. Ráadásul az adózó által már teljesen megnyert ügyeknél is néha döcögősen megy az adó vagy járulékai visszautalása; ez sokszor újabb eljárások megindításához vezet.
És mit érez ebből az adózó? Azt, hogy egy többfejű sárkánnyal van dolga, amelynek hiába vágta le az egyik fejét, ismét újakkal kell szembenéznie. Láthatóan nem elég egy adópert egyszer megnyerni, ezt az eredményt többször is ismételten el kell érni.
Külön színesíti a képet, hogy a felügyeleti eljárás keretében hozzá utalt ügyekben jelenleg az NGM is sokszor több hónapos késedelemmel reagál. Ez azért különösen szomorú, mert ez az eljárás egyébként gyors és költségkímélő módja lehetne a nyilvánvalóan téves adóhatósági határozatok bíróságon kívüli megváltoztatásának.
A fenti problémák orvoslásának azonban pont most jött el az ideje. Folyamatban van az új polgári perrendtartás kidolgozása, amely mellett párhuzamosan helyet kap majd a közigazgatási perekre (így az adóperekre is) vonatkozó különálló szabályozás, valamint – a hírek szerint – egy új adóeljárási törvény is. Az új eljárási törvények keretein belül a fenti anomáliák megszüntetésére számos mód és soha vissza nem térő alkalom kínálkozik. Egyrészt üdvözlendő a kodifikátorok törekvése, hogy szűkítsék a kúriai felülvizsgálat körét és lehetőségét. Kívánatos lehet azonban a megsemmisített és adóhatósághoz visszatett határozatokra vonatkozó új eljárás egyszerűsítése is: annak érdekében, hogy az új eljárás ne legyen túlburjánzó, célszerű lenne az ilyen ügyeket a bíróság közvetlen kontrollja alatt tartani – szerencsére hasonló törekvés szintén megjelenik a közigazgatási perrendtartás koncepciójában. Ugyanakkor, mivel az új eljárásra utasításnak sokszor az egyetlen oka, hogy ne a bíróságnak kelljen a bonyolult kamat- és adókülönbözet-számításokat elvégeznie, megfontolandó lehet egy olyan sajátos, egyszerűsített eljárás bevezetése, amelynek keretében ezt az adóhatóság végzi el.
A vállalkozók vállalkozni szeretnek, és nem pereskedni. A vállalkozói energiák ilyen módon történő hasznosítása nemzetgazdaságilag is kifizetődő. Érdemes lenne a jogalkotónak ezt figyelembe vennie, amikor az új eljárásjogi rendet meghozza.
