Egyre jelentősebb szerepet tölt be építőipari vállalkozások közötti viták rendezésében a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv (TSzSz). Ennek ellenére a TSzSz-szel kapcsolatos néhány jogi kérdés még mindig nem tisztázott; többek között az sem, hogy az általa adott szakvélemény meddig gátolhatja meg egyes szerződéses biztosítékok (így pl. bankgarancia) lehívását. Amíg ez nem rendeződik, az a fél kerülhet kiszolgáltatottabb helyzetbe, aki az egyébként jogszerű biztosítékokkal rendelkezik.
A TSzSz létrehozásának deklarált célja volt az építőipari kis- és középvállalkozások védelme, illetve a lánctartozások felszámolása: hathatós segítséget nyújtani tervező és kivitelező vállalkozások részére díjigényeik kikényszerítésében, és a teljesítési jogviták gyorsabb befejezését biztosítani. És láthatóan nem eredménytelenül, ugyanis egyre nő az igény a TSzSz vitarendezésbe történő bevonására: létrehozása óta a testület több mint 750 esetben adott szakvéleményt, és a megkeresések száma folyamatosan emelkedik. Bár az ügyek túlnyomó többsége jellemzően 1-10 millió forintos nagyságrendű követelések érvényesítésére irányul, a TSzSz évente összességében már több milliárdos nagyságrendű vállalkozói díjkövetelés sorsáról dönt.
A jogalkotó által kitűzött célok elérésének elsődleges eszköze, hogy gyorsított eljárásban folynak azok a perek, amelyekben a vállalkozó már eleve egy TSzSz által készített szakvéleménnyel felvértezve fordul a bírósághoz követelésével. Ilyenkor a bíróság a kiemelt jelentőségű perek szabályai szerint, vagyis soron kívül, rövidebb eljárási és ügyintézési határidőkkel jár el, továbbá a perben hozott ítélet előzetesen (fellebbezésre tekintet nélkül) végrehajtható.
A TSzSz kiüti a biztosítékokat?
A teljesítésigazolási rendszer másik, kiemelkedő jelentőségű eleme, hogy a megrendelő nem jogosult a teljesítés biztosítékait érvényesíteni, ha a TSzSz szerint a megrendelő igénye megalapozatlan. Hiába van ugyanis a megrendelő kezében érvényes bankgarancia vagy készfizető kezességvállalás, ha a TSzSz szakvéleménye szerint a biztosíték érvényesítése indokolatlan: ilyenkor a biztosítékot nyújtó bank vagy kezes köteles a teljesítést megtagadni. A TSzSz így peres eljárás és bíróság bevonása nélkül lényegében megtilthatja a megrendelőnek, hogy a rendelkezésére álló biztosítékát (pl. bankgaranciát) lehívja.
Fontos tudni azonban, hogy a TSzSz nem valamennyi biztosíték érvényesíthetősége kapcsán adhat szakvéleményt és tilthatja meg annak lehívását, hanem csak a garancia, a zálogjog és a kezesség tekintetében vannak ilyen jogkörei. A szintén igen széles körben alkalmazott kötbér például továbbra is olyan biztosíték maradt, amelynek jogosságát a TSzSz nem vizsgálhatja, és így annak érvényesítését nem akadályozhatja meg.
Na de meddig ér a takaró?
A TSzSz nagyon komoly fegyverré vált a vállalkozók kezében, hiszen szakvéleménye, a vállalkozók javára, lényegében felülírhatja a szerződő felek által kidolgozott biztosítéki rendszert és a Ptk. szabályait. Égető éppen ezért a kérdés: meddig kötelez a biztosíték érvényesítését tiltó szakvéleménye, hogyan és mikor éledhet fel ismét a biztosítéknyújtó teljesítési kötelezettsége? Erre a kérdésre azonban a jogalkotó jelenleg adós a válasszal.
A TSzSz véleménye ugyanis nem egy ítélet vagy hatósági döntés - az még mindig csak egy szakvélemény, amely a bíróságot nem köti, és amelynek helytállósága megdönthető. Jogos tehát a kérdés: vajon egy elsőfokú bírósági döntés, amely végül a TSzSz szakvéleményével ellentétes következtetésre jut, automatikusan visszaállítja a biztosítéknyújtó teljesítési kötelezettségét? Vagy ehhez egy jogerős, azaz másodfokú ítéletre van szükség? Esetleg épp ellenkezőleg: a biztosíték feléledéséhez már az is elég, ha a TSzSz álláspontjával ellentétes tartalmú igazságügyi szakértői vélemény születik egy peres eljárás során? A kérdésekre a jogszabályból jelenleg nem olvasható ki a válasz, amely nem csak a megrendelőt, de a biztosíték nyújtóját (a kezest vagy a garanciavállaló bankot) is rendkívül bizonytalan helyzetbe hozza.
Nem elhanyagolható jelentőségű elvi kérdés továbbá az sem, hogy egyáltalán ki és milyen keretek között vitathatja a TSzSz biztosíték lehívását megtiltó szakvéleményét. Míg egy ilyen tartalmú szakvéleményhez rendkívül komoly pénzügyi és jogi következmények fűződnek, azzal szemben a jelenlegi eljárási rendben külön jogorvoslatra nincs lehetőség, és nem egyértelmű, hogy egy hoppon maradt megrendelőnek pontosan kit és mire kell perelnie, ha bírósági úton szeretné visszaszerezni biztosítéka érvényesíthetőségét. Ha tehát egy megrendelő a TSzSz szakvéleménye szerint nem jogosult egy adott igény kapcsán a biztosítékot felhasználni, úgy meglehetősen védtelen pozícióba kerül még akkor is, ha egy erősen kimunkált és jól megszerkesztett szerződés áll mögötte.
A ló túlsó oldala?
A TSzSz láthatóan egy hasznos és egyre gyakrabban használt intézménnyé vált az építkezések során. Addig azonban, amíg a biztosíték lehívását megtiltó szakvéleménye felülvizsgálatának egyes eljárási kérdéseit nem rendezik, az egyelőre azt a felet hozza sokkal kiszolgáltatottabb helyzetbe, aki az egyébként jogszerű biztosítékokkal rendelkezik.
