Amikor egy vállalatfelvásárlási ügylet versenyjogi megítélése szóba kerül, mindenki szeme előtt elsődlegesen a tranzakció fúziós bejelentése lebeg. Pedig egy ügylet kapcsán a versenyjogi kockázatok már ennél jóval hamarabb felmerülnek.
A fúziók többségénél magától értetődik, hogy a tranzakciós dokumentációban zárási feltételként szerepel, hogy – amennyiben fennállnak a bejelentéshez szükséges feltételek – a felek beszerzik a Gazdasági Versenyhivatal jóváhagyó döntését. De míg a vállalkozások tudatosak az összefonódás bejelentése kapcsán, ez a versenyjogi felkészültség sok esetben nem érzékelhető a tárgyalási folyamat során.
Egy vállalatfelvásárlás, egyesülés, beolvadás előkészítése során természetes igény, hogy a vevő minél többet megtudjon a céltársaságról. Ahhoz, hogy megalapozott üzleti döntést hozzon, a vevőnek szükséges megismernie a céltársaság működését, felmérnie az esetleges üzleti és jogi kockázatokat. Erre szolgál a céltársaság átvilágítása.
Egy ilyen információátadás elé azonban a versenyjog világos korlátokat állít: bizonyos információk átadása egy ponton túl már a piaci verseny torzításának kockázatát hordozza. Azzal a kérdéssel, hogy a tranzakciók előkészítése során milyen információk oszthatók meg a felek között, és mikor válik az információátadás jogsértővé, mind az európai, mind a magyar hatóságok és bíróságok folyamatosan foglalkoznak.
Nem minden információ egyformán érzékeny
A versenyjog is elismeri az átvilágítások szükségességét. A problémát tehát nem önmagában az információátadás ténye adja a gyakorlatban, hanem annak tartalma és időzítése.
A tranzakció korai szakaszában jellemzően olyan adatok kerülnek átadásra, amelyek a vállalat általános pénzügyi helyzetére, szervezeti felépítésére vonatkoznak, ezek többségében akár nyilvánosan is elérhetőek, így versenyjogi szempontból azok átadása nem vet fel érdemi kockázatot.
Az átadható információk és az azokat megismerni jogosultak körét azonban folyamatosan vizsgálni kell. Ahogy a tárgyalások előre haladnak, a vevő általában egyre részletesebb információkat kér, és a céltársaság egyre mélyebb betekintést enged működésébe. Tipikusan ekkor jelennek meg azok az adatok, amelyek már üzletileg szenzitívnek minősülnek. Ilyenek például a jövőbeni árazásra, marketingstratégiára vonatkozó adatok, folyamatban lévő vagy tervezett tenderek, kulcsügyfelekkel kapcsolatos információk, részletes értékesítési adatok. Ezen információk megosztása különösen akkor vet fel kockázatot, ha a tranzakcióban részt vevő felek tényleges vagy potenciális versenytársak.
Gyakran előfordul, hogy a céltársaság a tárgyalások elején megosztja aggregált árbevételi adatait a potenciális vevővel. Ez önmagában nem feltétlenül jelent problémát. Azonban egy későbbi szakaszban ügyfélszintű és/vagy termékszintű árbevételi, illetve árrésre vonatkozó adatok megosztása már jelenthet érdemi versenyjogi kockázatot. Ráadásul az sem mindegy, hogy az adatokhoz mely személyek, mikor és milyen célból férhetnek hozzá.
Hogyan kerülhető el a jogsértés?
Ahhoz, hogy a vállalkozások elkerüljék a tiltott információmegosztást fontos, hogy folyamatosan vizsgálják, hogy milyen adatokat és milyen körnek adnak át. Versenyjogi szempontból minden olyan információ megosztása kockázatot vet fel, amelynek ismerete a vevő számára csökkentheti a piaci versennyel járó bizonytalanságot. Az ökölszabály, ami alapján eldönthető, hogy egy információ versenyjogi értelemben szenzitívnek minősül-e a következő: „Engem zavarna, ha ezeket az adatokat a versenytársaim az én vállalkozásomról megtudnák?”
Így például egy vállalkozás nem örülne annak, ha egy folyamatban lévő közbeszerzési tender esetén a versenytársa megismerhetné az általa megajánlott árat. Ugyanígy egy okoseszközöket gyártó vállalkozást is zavarna, ha a versenytársa a következő évi termékbevezetéséről szerezne információt. Egy-egy ilyen információ átadása közvetlenül a versenytársnak mindenféle védelmi intézkedés nélkül tilalmazott a cégátvilágítási szakasz során is.
Amennyiben a tárgyalások előremozdítása érdekében mindenképpen szükséges egy ilyen információ ismerete, úgy lehetőség van arra, hogy az adatokat a felek aggregált formában, vagy az üzleti titkoktól mentesítve, anonimizálva adják át. Gyakorlati megoldást jelent továbbá az úgynevezett clean team alkalmazása. A clean team olyan elkülönített személyi kör, amely hozzáférhet az üzletileg érzékeny adatokhoz, úgy, hogy ezek az információk ne juthassanak el a vevő azon munkatársaihoz, akik a vevő operációjában, árazási és marketingstratégiájának kialakításában ténylegesen részt vesznek. A csapat gyakran külső ügyvédekből, pénzügyi tanácsadókból vagy a vállalaton belüli, döntéshozatalban nem érintett szakemberekből áll, minden esetben megfelelő titoktartási kötelezettséggel.
Főbb tanulságok
Fontos tudatosítani, hogy egy vállalatfelvásárlási tranzakció lezárásáig a vevő és az eladó továbbra is versenytársak, potenciális versenytársak lehetnek. Ezért a közöttük való információmegosztás mértékére és módjára a versenyjogi szabályok az átvilágítás során is teljes mértékben irányadóak.
Ilyenkor az üzleti tárgyalások során (beleértve az üzletkötési tárgyalásokat és az átvilágítási folyamatot is) az információk csak abban az esetben és olyan mértékben oszthatóak meg, amennyiben azok az ügylet tárgyalásához ésszerűen szükségesek.
Ha a tranzakció sikeres lebonyolításához mindenképpen indokolt szenzitív adatok megosztása, úgy szabályozni szükséges az információkat megismerő személyek körét, kialakítható clean team, illetve megfelelően gondoskodni kell a dokumentumok anonimizálásáról – pl. a szenzitív adatok kitakarásával.
