Az immár több mint két éve hatályba lépett „új” Ptk. lehetővé tette, hogy a vállalkozások saját képükre formálják szervezetüket és működésük szabályait. A tálcán kínált lehetőség pedig meg is ragadta a jogászok fantáziáját. Olyan extrém ötletek repkedtek a levegőben, mint például, hogy kft. is bocsásson ki részvényt vagy más, tagsági jogot megtestesítő értékpapírt. A cégbíróságok azonban hamar lehűtötték a kedélyeket és kialakították az ún. „státuszszabályok” kategóriáját: a jogszabály rugalmassága ellenére sem lehet eltérni azon szabályoktól, amelyek egy társasági forma jellegadó sajátosságát képezik.
Innentől kezdve a joggyakorlaton múlik, hogy mi minősül státuszszabálynak és mi nem, mitől lehet eltérni és mitől nem a társaság létesítő okiratában. Összeállításunkban kis ízelítőt adunk arról, hol áll jelenleg ez a folyamat, mely szabályoktól való eltérést tolerálja a cégbíróság és melyektől nem enged eltérést. Az esetek kiválasztásában azon témakörökre koncentráltunk, amelyek egy vállalatfelvásárlás vagy tőkebevonás során jelentőséggel bírhatnak.
1 Befektetési bizottság, ügyvezetőség: zöld a lámpa
Bár a Ptk. egyértelműen lehetővé teszi, hogy társaságok a jogszabályban szabályozottakon túlmenő „egyéb társasági szerveket” hozzanak létre, sokáig nem volt egyértelmű, hogy ha már egy ilyen szervet létrehoznak a tagok, az hozhat-e döntést olyan kérdésekben, amelyek egyébként valamely szabályozott szerv (például közgyűlés vagy vezető tisztségviselők) hatáskörébe tartoznak. A gyakorlat azt mutatja, hogy a cégbíróságok pozitívan és rugalmasan állnak hozzá a kérdéshez. Létrehozható például így valamely tőkebefektetéssel érintett társaságnál befektetési vagy tulajdonosi bizottság, amely mintegy beékelődve a társaság legfőbb szerve és ügyvezetése közé, segítheti a társaságon belüli döntéshozatal rugalmasságát.
Még nagyobb dilemmát jelentett az, hogy az eredetileg az ügyvezetők önálló eljárásán alapuló kft. társasági szervezetében létrehozható-e részvénytársasági mintára ügyvezetőség. Ilyen esetben a kft. nevében nem önálló ügyvezetők járnának el, hanem testületi döntéshozatal jönne létre. Egy ilyen felállás kifejezetten előnyös például angolszász országokból jövő befektetők komfortérzetének javításának érdekében. A cégbíróságok ebben a kérdésben is rugalmasnak tűnnek és jelenleg már több cégbíróságnál, több megyében bejegyzésre kerültek olyan kft.-k, amelyeket nem önálló ügyvezetők, hanem valamely testület irányít.
2 Üzletrész: small is beautiful?
Kft.-k üzletrészeivel kapcsolatosan a múltban két, üzletileg nehezen emészthető korlátozás borzolta a befektetők idegeit. A korábbi jogszabály szerint valamennyi üzletrésznek 10.000 Ft-tal oszthatónak kellett lennie, másrészt egy-egy üzletrész névértéke nem lehetett kisebb 100.000 Ft-nál. Ezek a merev szabályok sokszor faramuci jogi megoldások elfogadását igényelték vagy egyszerűen arra vették rá a társaságokat, hogy üzleti akaratuk ellenére kft. helyett zrt.-t hozzanak létre.
Az új Ptk. az üzletrészek 10.000 Ft-tal való oszthatóságának követelményét egyértelműen megszüntette. A 100.000 Ft-os minimum üzletrészmérték azonban megmaradt. Abban pedig, hogy ettől a minimumösszegtől el lehet-e térni, a cégbírói kar rendkívül megosztottnak tűnik. Vannak olyan cégbírók, akik mereven ragaszkodnak ahhoz, hogy az üzletrész minimum 100.000 Ft-os értéke egy kft. jellegadó tulajdonsága és ezért attól a tagok a társasági szerződésben sem térhetnek el. Más cégbírók hajlanak arra, hogy jelentős eltérés a 100.000 Ft-os minimumösszegtől (pl. egy 500 Ft névértékű üzletrész) nem elfogadható, de egy 90.000 Ft-os üzletrésznek már nincsen jogszabályi akadálya. Ez utóbbi álláspont esetében persze kérdésként merül fel, hogy hol van a minimum határa és miért éppen ott.
Biztatóbb viszont a gyakorlat az üzletrész felosztására vonatkozó szabályok tekintetében. Ha ugyanis valamely tag üzletrészének csak egy részét kívánja értékesíteni, úgy köteles azt az értékesítés előtt felosztani, amelyről való döntés a taggyűlés hatáskörébe tartozik. A cégbírósági gyakorlat elfogadni látszik, hogy a felek ezt, a gyakorlatot elnehezítő szabályt felülírják és társasági szerződésükben úgy határozzanak, hogy az üzletrész felosztásához elegendő az üzletrészét felosztani kívánó tag döntése, ahhoz nem kell a taggyűlés jóváhagyása.
3 Tőkekövetelmények: nem az, aminek látszik
Bár a törzstőke és alaptőke minimális összegéhez az új Ptk. nem nyúlt hozzá, mégis számos könnyítést tartalmazott abban a tekintetben, hogy a tulajdonosoknak meddig és milyen mértékben kell a minimális törzstőkét a társaság rendelkezésére bocsátaniuk. A főszabály az lett, hogy a társaság működőképes úgy is, hogy a tagok még a jegyzett tőke minimumát sem bocsátják teljes egészében a társaság rendelkezésére – azzal a korláttal, hogy ez a társaság által kifizethető osztalék mértékét korlátozza.
Maradtak azért a jogszabályban tőke-befizetési korlátok. Így például zrt. tulajdonosai kötelesek az alapításkor az általuk vállalt készpénz-hozzájárulás legalább 25%-át befizetni. Míg maga a 25%-os minimumösszeg hitelezővédelmi szabály, így attól eltérni nem lehet, kérdésként merült fel, hogy megfelelhet-e a jogszabály értelmezésének az az eljárás, ha a részvényesek egyenként külön-külön ugyan nem feltétlenül, de összességében teljesítik a 25%-os befizetésre vonatkozó kritériumot. Az illetékes cégbíróság erre az igényre is pozitívan reagált. Ellentétben ugyanis a jogászi körben általánosan uralkodó konzervatív nézettel, a bíróság megengedte az alaptőke ily módon történő teljesítését, és probléma nélkül bejegyezte a céget.
Tanulság: érdemes próbálkozni
A fenti példák is demonstrálják, hogy az új Ptk. koncepciója, mellyel szabadjára engedte a társaság tagjaink és jogászainak fantáziáját, láthatóan működik. Bár a rugalmasságnak értelemszerűen továbbra is vannak korlátai, úgy tűnik, érdemes próbálkozni nem szokványos jogi kikötések és intézmények beemelésével a társaságok működésének jogi kereteibe.
