dr. Bejó Ágnes

Mindamellett, hogy az új Ptk. eltérést engedő jellege miatt márciustól a kockázatitőke-befektetések szabályai kifejezetten rugalmassá válnak, az új Ptk. számos további olyan rendelkezést tartalmaz, amely befolyásolni fogja a kockázatitőke-befektetések jogi struktúráját. Az alábbiakban ezen változások közül emelünk ki néhányat.

Vezető tisztségviselők: újragondolt szabályok, koncepcionális változások

Talán kevesekben tudatosult, hogy a vezető tisztségviselői tisztséget ezentúl jogi személyek – azaz akár más gazdasági társaságok – is elláthatják majd. Ez, az egyes külföldi jogrendszerekből is ismert új lehetőség a cégcsoportok irányítási struktúrájának átgondolását is eredményezheti.

Nagy visszhangot és számos félreérthető értelmezést kapott viszont a vezető tisztségviselői felelősség új szabályozása. A márciustól hatályba lépő szabály szerint, amennyiben a vezető tisztségviselő ezen tisztségével összefüggésben harmadik személyek felé kárt okoz, úgy a kár megtérítéséért a harmadik személy felé a társasággal együtt, egyetemlegesen felelőssé válik. Összehasonlításképpen, a ma hatályos szabályok szerint – egyes kivételektől eltekintve – az okozott károkért a vezető tisztségviselő csak a társaság felé felelős, és a társaság felel azok megtérítéséért harmadik személyekkel szemben.

Bár kétségtelen, hogy ez az új szabály a vezető tisztségviselők felelősségét növeli, azonban korántsem olyan mértékben és olyan tekintetben, mint arra a sajtóvisszhangból következtetni lehet. Mind a jogszabály kommentárjából, mind pedig a szabály törvényben való elhelyezéséből egyértelműen következik, hogy a tisztségviselő ezen egyetemleges felelőssége csak az általa, külső személyeknek, szerződésen kívül okozott károkra terjed ki. Nem terjed ki azonban a vezető tisztségviselő felelőssége a társaság azon károkozó magatartásaira, amelyek például egy szerződés megszegéséből erednek. Így például ha a társaság késedelmesen szállít megrendelőjének és emiatt a megrendelő kártérítési igénnyel lép fel a társasággal szemben, úgy a tisztségviselő nem vonható a társasággal együtt felelősségre.

Ettől függetlenül kétségtelen, hogy a tisztségviselő felelőssége az új szabályozás bevezetésével megnövekszik és kérdéses, hogy az üzleti gyakorlat hogyan fogja ezt a megnövekedett kockázatot kezelni. Valószínűsíthetően megnövekszik az ügyvezetői felelősségbiztosítások szerepe, valamint az ügyvezetők irányából is igény merülhet fel majd arra, hogy a fokozott felelősségük ellenében magasabb díjazásra vagy a társaság általi kártalanításra legyenek jogosultak. Ez – így is, úgy is – előreláthatólag a tranzakciós költségek növekedésével fog járni.

Biztosítéki opció – gondoljuk újra a szindikátusi szerződéseket!

A kockázati tőkebefektetések során létrejövő tagi vagy részvényesi megállapodások (szindikátusi szerződések) során a felek gyakran kötik ki azt a lehetőséget, hogy bizonyos feltételek bekövetkezése esetén valamelyik felet vételi jog illeti meg a másik tag részesedése tekintetében. Ez a vételi jog sokszor egyfajta szankcióként funkcionál és abban az esetben gyakorolható, amennyiben a másik fél valamely kötelezettségét nem teljesíti, szerződésszegő magatartást követ el vagy a társaság nem teljesít bizonyos pénzügyi mutatószámokat. 

Az új Ptk. több szempontból is érinti az ilyen opció kiköthetőségét. Egyrészt az új jogszabály felold néhány, a vételi jog kikötésére vonatkozó korlátot. Így például megszűnik az a korlátozás, hogy vételi jogot legfeljebb öt évre lehet kikötni. Ez mindenképpen üdvözlendő, hiszen az öt éves korlát sokszor nehézkessé tette a felek akaratának tükrözését a jogi dokumentumokban.

Másrészt behatárolja a vételi opció alkalmazásának a lehetőségét az új Ptk. azon új rendelkezése, mely semmisnek tekinti az ún. biztosítéki jellegű opciókat. Ezek után erősen kérdésessé válik, hogy a kockázati befektetések során egyfajta szankcióként alkalmazott vételi jog a továbbiakban kiköthető lesz-e. Ugyan az új Ptk. csak pénzkövetelés teljesítése céljából előírt biztosítékú célú jogengedés tilalmáról beszél, azaz általában nem tilalmazza, hogy a felek szerződésszegés esetére vételi jogot kössenek ki, azonban a gyakorlatra marad annak a kimunkálása, hogy hol húzódik meg a határ. Mindenesetre márciustól kifejezett óvatosságra lesz szükség szankcióként alkalmazott vételi jog kikötésénél.

Operatív működés – egy lépés előre, kettő hátra 

Az új Ptk. a gazdasági társaságok napi szintű működésére vonatkozó több szabályt is megváltoztat. Míg ezen módosítások egy része mindenképpen könnyebbséget jelent mind a befektetők, mind a többi tag számára, addig más változások kifejezett visszalépést jelentenek a társasági jogszabályok legutóbbi változásainak fényében. 

Mindenképpen könnyebbséget jelent, hogy idén márciustól már valamennyi, a taggyűlés hatáskörébe tartozó kérdésről határozhatnak a tagok írásban is. Eddig ugyanis a társaság legfőbb szervét évente egyszer mindenképpen össze kellett hívni és a számviteli beszámoló elfogadásáról való döntést a tagoknak mindenképpen taggyűlésen kellett meghozniuk. Szintén egy napi működést akadályozó technikai problémát old meg a jogalkotó azzal az újítással, hogy a jövőben osztalékelőleg már nemcsak akkor fizethető, ha a társasági szerződés tartalmazza ennek lehetőségét. Kifejezetten működést zavaró volt, hogy az osztalékelőleg fizetéséhez sokszor a társaságnak egyidejűleg a társasági szerződést is módosítania kellett. 

Garanciális szabályt fogalmaz meg az új Ptk. azáltal, hogy a jövőben a taggyűlés és a megismételt taggyűlés között legalább három napnak kell eltelnie. Ezáltal a jövőben nem lesz lehetőség arra az egyébként erősen kétségbe vonható gyakorlatra, hogy a megismételt taggyűlést akár a tagok az eredeti taggyűlést követő fél órával már meg is tarthatták. 

Az új Ptk. a társasági törvény több olyan, az utóbbi években kialakított vívmányától szakad el, amelyek megkönnyítették a társaságok napi szintű működését. A most hatályos Gt. egyik újdonsága volt, hogy a tagok által elfogadott mérleg vagy közbenső mérleg további fél évig felhasználható volt osztalékelőleg fizetésének a megalapozásához. Az új jogszabály – ezzel ellentétesen – kötelezővé teszi, hogy a társaság osztalékelőleg fizetésekor minden esetben készítsen közbenső mérleget. Ez osztalékelőleg kifizetését kifejezetten idő- és költségigényessé teszi.

Magántőke-befektetésekre irányuló tranzakció strukturálásánál sokszor merül fel továbbá olyan igény, hogy egy tag üzletrészét fel tudja osztani – például annak érdekében, hogy csupán az üzletrész egy részét ruházza át. A társasági törvény pár évvel ezelőtti módosítása alapján ehhez a felosztáshoz jelenleg nincs szükség a taggyűlés hozzájárulására. Sajnos az új Ptk. visszatér a régi szabályhoz, mely szerint az üzletrész felosztásához a feleknek a taggyűlés határozatát kell beszerezniük. Az ezzel járó adminisztratív terhet tehát ismételten figyelembe kell majd venni az egyes tranzakciók időzítésénél.

Összegzés

Mint látható, az új Ptk. alaposan át fogja alakítani a gazdasági társaságok működésének jogi környezetét. Míg egyes esetekben ez új lehetőségekben nyilvánul meg, addig más szabályok fokozott óvatosságra és gondosságra intik a feleket, vagy szükségessé teszik azt, hogy a társaság tagjai változtassanak a rutinszerűen alkalmazott társasági jogi megoldásokon. Nem kétséges továbbá, hogy egyes új szabályok értelmezése vitákra is alkalmat fog adni, amely mind a bíróságokat, mind a jogalkalmazókat kihívás elé fogja állítani.