Azok után, hogy nemrég az Európai Unió Bírósága (EUB) jelentősen újraértelmezte a zárt végű pénzügyi lízing fogalmát, egy friss főtanácsnoki vélemény újabb „áfa-bombát” dobott az eddigi gyakorlatra. Míg ugyanis a pénzügyi lízing díját már hosszú évek óta egy áfás és egy áfa-mentes részre bontják a lízingbeadók, addig a főtanácsnok véleménye szerint a díjat egységesen, áfásan kellene kezelni. Ennek komoly kihatásai lehetnek a magyarországi lízingpiacra is, így érdemes kiemelten figyelni az ügy alakulását.
Ahhoz képest, hogy a pénzügyi lízing régóta meghatározó finanszírozási formája az európai gazdaságoknak, meglepően bizonytalan ennek áfa-kezelése. Az állóvízbe az első követ egy 2012-es EUB-ítélet dobta, amelyre tavaly ráerősített a Mercedes-Benz Financial Services ügyében hozott ítélet. Ezek alapján „zárt végűnek” azaz termékértékesítésnek tekintendők egyes olyan pénzügyi lízing ügyletek is, amelyeket korábban a magyarországi adóhatósági gyakorlat egyértelműen „nyílt végűnek”, azaz szolgáltatásnyújtásnak tekintett.
A múlt héten azonban az EUB főtanácsnoka máris ledobta a következő „áfa-bombát” a lízingügyletekre. Véleményében ugyanis azt fejtette ki, hogy szerinte ellentétes az uniós áfaszabályokkal az, ha a lízingdíjat egy áfás tőkerészre és egy áfa-mentes kamatrészre bontják meg. Szerinte ugyanis az ilyen megbontás mesterséges és ehelyett a teljes lízingdíjat áfa-kötelessé kellene tenni. A főtanácsnok véleménye nem köti az Unió Bíróságát. Ugyanakkor a brit gyakorlat nyomán kifejtett véleménye mégis elég meggyőző ahhoz, hogy azt komolyan vegyük és figyeljünk a Bíróság ugyanezen ügyben meghozandó ítéletére.
Mi a magyar gyakorlat?
A pénzügyi lízing kezelésének magyarországi gyakorlatát egy 2008-as adóhatósági tájékoztató határozza meg. E szerint a pénzügyi lízing egy olyan összetett ügylet, ami értékesítési és hitelezési elemet is tartalmaz. Az adóhatósági tájékoztató alapján a piac az ilyen ügyleteket rendszerint megbontja egy áfás értékesítési és egy áfa-mentes „hitelezési” ügyletre.
Mit mond pontosan a főtanácsnok?
A főtanácsnok arra az uniós gyakorlatra alapozza a véleményét, mely szerint nem lehet mesterségesen elemeire bontani ügyleteket pusztán amiatt, mert azok díjazása a számlán vagy a felek megállapodásában elkülönülten szerepel. Márpedig egy lízingügylet esetén – így a főtanácsnok – a lízingbe vevő célja nem az, hogy ő egyfelől hitelt vegyen fel, másfelől a lízingelt tárgyat megszerezze. Kizárólag a termék használata és megszerzése a célja mindazon egyéb szolgáltatásokkal egyetemben, amelyek egy pénzügyi lízinggel szokásosan együtt járnak. Erre tekintettel pedig a főtanácsnok szerint mesterséges az a megbontás, amit mind Magyarországon mind például az Egyesült Királyságban alkalmaznak, ahol tehát a lízingdíjat egy áfás tőkerészre és egy áfa-mentes kamatrészre bontják.
Érdemes megjegyezni, hogy a főtanácsnok véleményével nem csak az ügyben érdekelt Egyesült Királyság, hanem az Európai Bizottság is vitába szállt, éppen ezért korántsem borítékolható, hogy ezt a véleményt az Unió Bírósága is osztja majd. Ráadásul bizonyos eljárási sajátosságok miatt még az is elképzelhető, hogy a Bíróság nem is tekinti feladatának azt, hogy ebben a kérdésben döntsön.
Ezzel együtt is, ismerve az Unió Bíróságának összetett ügyletekkel kapcsolatos eddigi gyakorlatát, a főtanácsnok véleménye egyáltalán nem tűnik légből kapottnak. Mondhatni: őrült beszéd, de van benne rendszer.
Mi várható ezután?
Abban az esetben, ha az Unió Bírósága is magáévá tenné a főtanácsnok véleményét, akkor annak két fontos következménye lenne. Egyrészről a lízingdíj egésze áfa-kötelessé válna. Ez gazdálkodók között várhatóan nem járna tényleges költségnövekedéssel, hiszen a lízingbe vevő jellemzően levonásba tudja helyezni az áfát. Amikor viszont a lízingbe vevő magánszemély, az áfa kiterjesztése a finanszírozási részre várhatóan meg fogja növelni a lízingdíjat.
Az érem másik oldala ugyanakkor az, hogy a főtanácsnok véleményének elfogadása esetén a lízingcégek már teljes egészében áfalevonásra jogosító tevékenységet végeznének, ezért praktikusan a teljes input áfájukat levonásba helyezhetnék. Ez a számukra megtakarítást jelentene.
A fentiek alapján tehát érdemes szoros figyelemmel kísérni ennek az ügynek az alakulását és különösen a lízingcégek részéről érdemes már előre felkészülni arra az eshetőségre, ha végül az Unió Bírósága is magáévá tenné főtanácsnokának a véleményét.
