Új törvény rendezi az ún. joghatóságra vonatkozó szabályokat, vagyis azt, hogy nemzetközi elemet érintő jogvitákban milyen esetekben lehet, vagy éppen nem lehet a magyar bíróságok előtt pereskedni. Mindezzel együtt egy nemzetközi jogvitában még mindig az az egyik legfontosabb (és korántsem egyszerű) kérdés, hogy melyik ország bírósága bírálja el a vitát, és melyik ország joga szerint.

A pár éve hatályba lépett új Ptk. egyik kevésbé ismert szabálya szerint ma már lehetőség van arra, hogy az ingatlan tulajdonosa szétválassza a földterület és a rajta álló épületek tulajdonjogát, és azokat külön ingatlanként kezelje vagy hasznosítsa. Az üzleti gyakorlat egyelőre óvatosan közelít a lehetőséghez: bár a tulajdonjogok megosztása akár az ingatlanfejlesztési, vagy a hitelfelvételi gyakorlatot rugalmasabbá teheti, egyelőre jogi bizonytalanságok hátráltatják a koncepció szélesebb körű elterjedését.

Egyre jelentősebb szerepet tölt be építőipari vállalkozások közötti viták rendezésében a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv (TSzSz). Ennek ellenére a TSzSz-szel kapcsolatos néhány jogi kérdés még mindig nem tisztázott; többek között az sem, hogy az általa adott szakvélemény meddig gátolhatja meg egyes szerződéses biztosítékok (így pl. bankgarancia) lehívását. Amíg ez nem rendeződik, az a fél kerülhet kiszolgáltatottabb helyzetbe, aki az egyébként jogszerű biztosítékokkal rendelkezik.

Kevés kellemetlenebb dolog létezik a világon, mint a nem fizető bérlőt kirakni az ingatlanból. Ráadásul sem a korábbi Ptk., sem annak bírói gyakorlata nem rendezte egyértelműen, hogy ilyenkor milyen összegű kártérítés illeti meg a bérbeadót. A jelenlegi Ptk. ugyan már szabályozza, hogy mit követelhet ilyenkor a pórul járt bérbeadó, azonban a részletszabályok korántsem kidolgozottak, és sok vitára adhatnak okot.