A személyi jövedelemadó rendjének a célja, hogy magyar illetőségű magánszemélyek valamennyi jövedelmét teljes körűen megadóztassa, függetlenül attól, hogy a jövedelem mely országból, illetve milyen formában képződik. A személyijövedelemadó-törvény tehát lényegében egy hálót képez a magánszemély köré, amin csak akkor enged jövedelmet átjutni, ha az adóztatásra került.
Ezen a hálón egy viszonylag nagy rést keletkeztetett a 2010-től bevezetett tartós befektetési számla („TBSZ”). Éppen ezért a TBSZ már eddigi rövid élete alatt igen elterjedt megtakarítási formává vált. Népszerűsége pedig tovább nőhet a befektetési számlák „hordozhatóságának” a 2014-es adómódosításokkal elfogadott biztosításával, valamint a magántulajdonban lévő társaságok TBSZ-re helyezésének még mindig elérhető lehetőségei miatt.
A TBSZ lényege
A TBSZ lényegében egy speciálisan nyilvántartott értékpapírszámla vagy bankszámla. Erre a számlára a számlatulajdonos magánszemély pénzt fizethet be, és értékpapírszámla esetén a befizetett pénzből részvényeket, kötvényeket, befektetési jegyeket és egyéb értékpapírokat, „pénzügyi eszközöket” vásárolhat. Ezek az értékpapírok is a TBSZ-en kerülnek jóváírásra, csakúgy mint az utánuk kapott osztalék, kamat, árfolyamnyereség vagy egyéb hozam, amelyből ugyanilyen módon akár újabb befektetések is történhetnek. Ha a számlatulajdonos a TBSZ-re befizetett összeget, felhalmozódott hozamot legalább 5 évig nem vonja ki, akkor az ötéves időszak leteltével a teljes állományhoz adómentesen juthat hozzá.
Innováció a jövedelemadó-tervezésben: magánvállalkozásokat is TBSZ-re!
A modern tőkepiacon elérhető befektetési formák és ügylettípusok rendkívüli sokszínűek, a TBSZ pedig már a bevezetésekor egyöntetűen alkalmazható volt a befektetések széles körére. Ez a jellemzője már önmagában közkedvelt megtakarítási móddá tette a TBSZ-t. Az eredeti törvényi szabályozás szerint, ahhoz, hogy egy befektetés TBSZ-re vehető legyen, lényegében csak az kellett, hogy a befektetés értékpapírnak minősüljön és az ügylet egy befektetési szolgáltatón keresztül kerüljön megkötésre.
Nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy élelmes adótanácsadók és befektetési tanácsadók rájöjjenek: ezek a kritériumok akár zártkörűen működő részvénytársaságok esetén is teljesíthetők, hiszen a részvények értékpapírnak minősülnek, a befektetési szolgáltatóknak pedig nem tiltja a törvény, hogy zrt.-k adásvételénél működjenek közre. Így aztán egyre-másra alakították át a cégtulajdonosok a kft.-iket zrt.-vé, majd vették az így kibocsátott részvényeket TBSZ-re – hogy aztán 5 év múlva adómentesen vehessék fel a cégük által megtermelt nyereséget. Ezáltal – a TBSZ-en keresztül – az szja hálóján nyitott rés egyre tágult és a TBSZ felhasználásával magánszemélyek szinte korlátlanul és nagy fantáziával tudtak társasági jövedelmeket adómentesen magáncélra kivonni. Ez nyilvánvalóan ellentétes volt a jogszabályalkotó eredeti céljával.
Van-e élet a kiskapu bezárása után?
A fenti visszaélésszerű gyakorlatra reagálva a jogalkotó 2013. január 1-jétől kizárta azt a lehetőséget, hogy magánszemélyek a zrt. által kibocsátott részvényeket TBSZ-re helyezzék. A TBSZ-szel kapcsolatos adótervezési lehetőségek ennek ellenére nem szűkültek be véglegesen.
Nyilvánosan működő részvénytársaság részvényei a továbbiakban is tartós befektetési számlára helyezhetők. Míg ugyan egy nyrt. átvételének és működtetésének a költségei egy zrt.-hez képest lényegesen magasabbak, az nyrt. számos jogszabályi közzétételi kötelezettségnek köteles megfelelni és emellett a nyilvános működés is nyilvánvalóan számos hátránnyal jár, adótanácsadók napjainkban egyre gyakrabban javasolják az nyrt. közbeiktatásával és részvényei TBSZ-re helyezésével megvalósuló adóstruktúrákat. Ezt a folyamatot különösen elősegíti, hogy bár jövő év márciusától a nyilvánosan működő társaságoknak tőzsdére kell menniük, a Budapesti Értéktőzsdén bevezetett ún. „technikai” kategória lényegében többletkövetelmény nélkül teszi lehetővé valósan forgalmazni nem kívánt részvények tőzsdei bevezetését. Lényegében csak az a kérdés, hogy a magánszemélynél az adóelőny ellensúlyozza-e azt a többletmacerát és többletköltséget, amivel egy nyrt. átvétele és működtetése jár.
Nem feltétlenül kell azonban lemondani a zrt-kről sem a TBSZ-szel összefüggésben. Az szja-törvény TBSZ-re vonatkozó szabályai ugyan a zrt-k részvényeit kizárja a TBSZ alkalmazhatóságából, de nem zárja ki a zrt-részvényekre kötött származékos ügyleteket. Ha tehát a számlatulajdonos nem magát a zárkörűen kibocsátott részvényt, hanem egy ahhoz kapcsolódó származékos pozíciót vesz TBSZ-re, az adómentességtől nem esik el. Persze az ilyen ügyletek alaposabb előkészületet igényelnek egy saját tulajdonú vállalkozás TBSZ-re vételének biztosíthatósága érdekében – hasonlóan a vállalkozás nyrt.-be viteléhez.
Kezdődhet a verseny
A TBSZ-ek népszerűségének további növekedése várható a januártól induló számlahordozhatóságtól. Eddig ugyanis a szabályozás a TBSZ-eket röghöz kötötte. Ha a TBSZ egy adott befektetési szolgáltatónál megnyitásra került, onnan többé nem volt elvihető. Értelemszerűen ez kizárta a befektetési szolgáltatók versenyét a már megkötött számlák tekintetében, aminek elsősorban az alacsony hozamot produkáló szolgáltatók ügyfelei látták kárát. Idéntől ez a helyzet megváltozik. A TBSZ-ek már a hozzájuk kapcsolódó kedvezmények elvesztése nélkül átvihetők lesznek másik befektetési szolgáltatóhoz, ha az ügyfélnek úgy tartja kedve. Ezáltal a TBSZ-en elérhető adóelőny várhatóan egyre magasabb szolgáltatási színvonallal lesz kombinálható.
