Közismert, hogy egyenes ági rokonok között az öröklés Magyarországon illetékmentes, azaz nem kell közterhet fizetnünk, ha a szüleink után öröklünk. A helyzet azonban bonyolódik, ha nemzetközi elem kerül az öröklésbe: akár a gyerekek külföldön élnek, akár a hagyaték egy része külföldi vagyonban áll. Ilyenkor gondos tervezés kell ahhoz, hogy nehogy egy haláleset – annak érzelmileg megterhelő voltán túlmenően – adózásilag is kellemetlen perceket szerezzen.
Ma már tipikus élethelyzet, hogy egy magyar családban a szülők Magyarországon élnek, miközben a gyermekeik a tanulmányaik befejezését követően Németországban, Hollandiában, Franciaországban vagy egyéb külföldi országban kezdenek el dolgozni. Egyre gyakoribb az is, hogy a családi vagyon egy része Magyarországon kívülre kerül: a családfő nyaralót vesz Spanyolországban vagy Horvátországban, befektetései egy részét egy osztrák bank- vagy értékpapírszámlán helyezi el.
A szülő halála egy ilyen esetben komoly nemzetközi adózási kérdéseket vet fel. Ha ugyanis külföldi elem kerül bele az öröklésbe, akkor az adott ország adószabályait is figyelembe kell venni. Ráadásul, ellentétben a jövedelemadózással, illetékekre a kettős adóztatási egyezmények hatálya nem terjed ki. Ez pedig komplikációkhoz és akár többszörös adóterhekhez is vezethet – függetlenül attól, hogy itthon nem keletkezik az örökség után illetékfizetési kötelezettség.
Ha a gyerekek külföldön élnek
Az egyes fejlett országok szabályozása változó, hogy mi alapján adóztatnak meg egy-egy öröklési helyzetet. Vannak olyan országok, amelyek akkor adóztatnak, ha az örökös az adott országban lakik vagy rendelkezik adózási illetőséggel. Márpedig, ha egy magyar szülő gyereke egy ilyen országba költözik és ott él, úgy a szülőtől származó örökség ebben az országban adóztatásra fog kerülni.
Tipikusan ilyen ország Németország. Amennyiben a magyar szülő halálakor a gyerek Németországban adórezidens, úgy az örökség Németországban adókötelessé válik. Ráadásul az adókötelezettség a gyerek által örökölt teljes vagyonra kiterjed – függetlenül attól, hogy az mely országban található. A német törvény biztosít ugyan egy adómentes értékhatárt (400 ezer EUR), azonban az efölötti vagyonra a német jogszabály progresszív 7-30% közötti illetéket vet ki, amely összességében komoly adóterhet jelenthet.
Hasonló a helyzet Franciaországban is. Itt a gyerek akkor válhat adókötelezetté magyar szülőjétől örökölt vagyon után, amennyiben a halál napján franciaországi illetőségű és a megelőző 10 évből legalább hat évben francia rezidens volt. A német példához hasonlóan ilyenkor az adókötelezettség a teljes örökölt vagyonra kiterjed, függetlenül annak helyétől.
Adókötelezettség merülhet fel az Egyesült Királyságban is, ha a gyerek az elmúlt 20 évből több, mint 10 éven át élt az országban.
Nem kell azonban félnünk a külföldi adókötelezettségtől, ha a gyerekünk Hollandiában vagy Dániában telepedik le. Ezekben az országokban ugyanis az adókötelezettséget az örökös lakhelye vagy illetősége nem alapozza meg. Még jobb a helyzet Svédországban, ahol az örökösödési adó már több, mint 20 éve eltörlésre került.
És mi van akkor, ha a vagyonunk egy része van külföldön?
A magyar illetékszabály külföldön lévő ingó vagyonra csak akkor terjed ki, ha a fekvés szerinti ország az örökségre nem vet ki adót, külföldi ingatlanvagyonra pedig egyáltalán nem terjed ki. Ezért olyan helyzetekben, amikor az örökhagyónak Magyarországon kívül van vagyona, ténylegesen az adott ország szabályai fogják eldönteni, hogy van-e végső soron adófizetési kötelezettség.
A helyi ingatlanok öröklés útján történő megszerzését a legtöbb ország megadóztatja. Ilyen pl. Spanyolország, Portugália, Olaszország, Svájc vagy Ausztria is. Azonban ezen országok közül vannak olyanok (így pl. Portugália), ahol egyenesági leszármazók közötti öröklés mentes az adóztatás alól. Szintén kedvező az egyenesági rokonok közötti adóztatás megítélése Svájcban, ahol – függően az adott kantontól – gyerek-szülő kapcsolat szerinti öröklésnél vagy nincs adó vagy az adó mértéke minimális összegű.
Kevésbé elterjedt gyakorlat, hogy egy-egy ország megadóztatja a területén lévő ingóvagyon öröklését. Ilyen vagyon legtipikusabban az adott országbeli bankszámlákon lévő készpénz- vagy értékpapír vagyon, vagy az adott országbeli cégben lévő részesedés. Spanyolország például megadóztatja a spanyol bankbetétek vagy spanyol társasági részesedések öröklését, de hasonlóan felmerülhet adó Olaszországban is, ha az örökhagyó egy olasz társaságban volt tulajdonos a halála pillanatában (és a tulajdonrész értéke meghaladja az 1 millió eurót).
A helyzet pedig akkor válik igazán bonyolulttá, ha mind az örökös lakóhelye, mind pedig az örökség elhelyezkedése szempontjából fennáll az egyes országok adóztatási joga. Így pl., ha egy magyar családfő gyereke Németországban lakik, de az örökségnek spanyolországi bankbetét is a tárgya, úgy hiába gondolnánk azt, hogy az örökség adómentes: azt elvileg mind Spanyolország, mind pedig Németország megadóztathatja. Ilyenkor csak a két ország közötti esetleges egyezményen múlik, hogy az adózás valamelyik országban elkerülhető-e.
Hogyan tervezzünk?
Az öröklési helyzetre való felkészülés – a morális és érzelmi vonalakon túlmenően – komoly pénzügyi és adózási kérdés is, amelyre nem árt felkészülni. Mindenekelőtt fontos tájékozódni arról, hogy a család aktuális körülményei (a gyerekek tartózkodási helye, a vagyon országok közötti megoszlása) közepette milyen adózási helyzet állna elő a szülők esetleges halála esetén.
Ha az elemzés szerint, a szülők halála esetén, adóztatás merülne fel, úgy az legcélszerűbben egy bizalmi vagyonkezelés (bvk) létrehozásával és a vagyonnak a bvk-ba való átadásával kerülhető el vagy mérsékelhető. Ilyenkor ugyanis a szülő elhunytakor nem merül fel azonnali öröklési helyzet, az örökösök csak a bvk kedvezményezettjeivé válnak. A bvk-ban lévő vagyon kifizetését ezért időben rugalmasan lehet rendezni. Így pl. a vagyon gyerekek részére való kiosztását megelőzően egy olasz társaságban lévő részesedés eladható vagy a bankszámlán lévő pénz átvihető pl. egy magyar bankszámlára. Bvk közbeiktatásával szintén elérhető, hogy az örökösök csak akkor jussanak hozzá a vagyonhoz, amikor számukra ezt adózási illetőségük hatékonnyá teszi (pl. legalább egy évre hazaköltöznek Magyarországra, ahol magyar illetőségű személyként tudnak illetékmentesen hozzájutni az örökséghez).
