2016-ban, amikor az önkormányzatok már bő egy éve élhettek a települési adók kivetésének lehetőségével, összefoglaltuk ennek az újsütetű adóztatási lehetőségnek az addigi tanulságait. Akkor nagy reményekkel vártuk, mit hoz a jövő, meddig ér az önkormányzatok adóztatási kreativitása. De mi is történt a giccsadóval, a pónilóadóval és társaival? Jó pár év elteltével ismét eljött az ideje, hogy szemlét tartsunk a települési adók háza táján.
Települési adók a veszélyhelyzet éveiben
A várakozásokkal ellentétben a hazai adóvilágot nem árasztották el az abszurdabbnál abszurdabb lokális kisadók, sőt, úgy néz ki, a műfajban csak az önkormányzatok igen kis töredéke látott mindezidáig fantáziát. Míg az indulást követő évben, 2016-ban olyan 60 körül volt azoknak az önkormányzatoknak a száma, amelyek bevezettek valamilyen települési adót, addig ez a szám az elmúlt években sem nőtt jelentősen. Jelenleg 100 és 120 közé tehető a települési adót kivető önkormányzatok száma, amely elhanyagolható aránynak számít a mintegy 3.200 települési önkormányzathoz képest.
Ennek a tendenciának természetesen számos oka van. Van, ahol a lakosság tiltakozása miatt kellett elvetni a települési adó ötletét. Ennek esett áldozatul például a 2016-ban bevezetett pilisjászfalui ló- és pónilóadó, amelyet az önkormányzat még ugyanabban az évben ki is vezetett.
És ha nem lenne elég elrettentő az a széles körben elfogadott alapvetés, miszerint a magyar ember nem szeret adót fizetni, a kormány a járványügyi intézkedések keretében meg is tiltotta az önkormányzatok számára, hogy 2021-ben és 2022-ben új helyi vagy települési adókat vezessenek be.
Régi-új klasszikusok
Talán ez utóbbival is magyarázható, hogy egyes önkormányzatok 2023-ban újult erővel keresték a bevált formulákat a települési adók terén. Továbbra is igaz ezért, hogy a legelterjedtebb települési adónem még mindig a termőföldadó. Több önkormányzat is idéntől vezetett be ilyen fizetési kötelezettséget, míg a korábbi termőföld-, nádas- vagy éppen halastóadók is többnyire köszönik, jól vannak.
De a termőföldadó mellett a különböző toronyadók is reneszánszukat élik. A Szabolcs-Szatmár Bereg vármegyei, körülbelül 160 lelket számláló Tivadar községe például idén márciustól sávosan adóztatja a 20 méternél magasabb építményeket. Így például az 50 méternél magasabb építményeket évente 5.000.000 forinttal taksálja az önkormányzat, míg 30 méter alatt csak 1.500.000 forint adót kell fizetnünk a tornyunk után.
A termőföld különböző kategóriái mellett gyakori, hogy az önkormányzatok más jellemzőik alapján vonják adóztatás alá a földterületeket. Jó példa erre a Nógrád vármegyei Mátraszőlős, ahol az erdőkre és a fásított területekre vetett ki települési adót az önkormányzat. De slágertémának tekinthető a zártkert besorolású földekre kivetett adó is (például Söréden, Dömösön, Kisecseten vagy Felsőörsön). Ez utóbbiak jellegzetessége, hogy az önkormányzatok legtöbbször helyrajzi számonként, tételes összegben követelik meg a zártkertek után az adót.
Kuriózumként említhető még ebben a körben, hogy a Pest vármegyei Délegyháza a víztározók, bányatavak, mocsarak, horgásztavak és pihenőtavak területére vetett ki települési adót, míg Kőszegen és Gyöngyösfalun a háztartási szennyvíztárolók váltak a települési adó tárgyává.
Óbudán megszüntették a giccsadóként elhíresült településkép-védelmi települési adót, helyette a traktoradóhoz hasonló, a motoros vízi járművekre kivetett, teljesítményalapú adót vezetett be az önkormányzat. Ezt a példát követte egyebek közt Nagymaros és Budakalász is.
És ha már építkezés: Leányfalun az építésügyi hatósági engedélyköteles magánépítkezéseket sújtja egyszeri, négyzetméter alapú adó, amellyel az önkormányzat valószínűleg a túlzott beépítéseknek igyekszik elejét venni.
Végül szellemes példa a helyi sajátosságokra építő adótárgy-választásra az 1.400 lakosú, Heves vármegyei Szűcsi, amely a stégekre és horgászházakra vetett ki települési adót.
És ahol a Kúria lecsapott…
A renyhe adóztatási kedvnek is köszönhetően relatíve kevés települési adóval kapcsolatos ügy jutott el a Kúria Önkormányzati Tanácsa elé, de azért akadt egy-két tanulságos példa.
Balatonfüreden például az önkormányzat utcára meghatározva szerette volna rendeletbe venni azt a 14 külterületi ingatlant, amelyek tulajdonosait települési adó kivetésével szeretett volna rábírni arra, hogy a területeket csak és kizárólag mezőgazdasági művelés céljára hasznosítsa. A Kúria visszamenőlegesen megsemmisítette a települési adót. Álláspontja szerint ugyanis az önkormányzat adókivetése nem felelt meg a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének, és nem tolerálható, ha egy önkormányzat voltaképpen településrendészeti célokból vezet be szankciós jellegű települési adót.
Hasonlóan a színfalak mögé kellett látnia a Kúriának az Alsónémediben bevezetett „nemkívánatos személy adó” ügyében is. Itt az önkormányzat rendkívül körülményes szabályozással vezetett be egy olyan napi 800 forintos adót, amely az önkormányzat területén lakcímmel rendelkező, ott tartózkodó, vagy csak ténylegesen ott élő személyeket (tehát mindenkit) terhelt volna, ám a széleskörű mentességi jogcímek révén végül gyakorlatilag csak a községben egyre gyakrabban megforduló romániai vendégmunkásoknak kellett volna azt megfizetnie. A Kúria a megsemmisítő határozatában az önkormányzat diszkriminációján felül itt is kifogásolta az adóztatás célját, kimondva, hogy nem lehet települési adót közrendészeti célok elérésére bevezetni.
Végül említést érdemel Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzatának ambiciózus terve a légiutasadó bevezetésére. A 2023-ban hatályba lépett rendelet alapján a magánszemélyeknek tételes díjat kellett volna fizetniük az önkormányzat illetékességi területén fekvő repülőtérről (értsd: a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérről) érkező, induló, transzfer és tranzit utazásaik után. A rendelet az adó beszedéséért – ennek elmulasztása esetén pedig a hiány megfizetéséért – egyetemlegesen tette volna felelőssé a földi kiszolgálót és a légitársaságokat, ezzel tetemes, gyakorlatilag kivitelezhetetlen adminisztrációs terhet is róva ezekre a gazdálkodókra.
A légiutasadó szabályosságát a Kúria rendkívül széles körben vizsgálta, így az ebben az ügyben született döntés mindenképpen mérföldkőnek számít majd a települési adókkal kapcsolatos későbbi ügyekben. Ahogy arra számítani lehetett, a Kúria végül megsemmisítette a légiutasadót. A Kúria által megállapított számos aggály közül kiemelendő, hogy szerinte az adórendelet hiányosságai, kimunkálatlansága miatt az nem felelt meg a normavilágosság követelményének. Ebben a körben a Kúria külön kiemelte, hogy maga az önkormányzat sem vizsgálta meg, hogy a légiutazás mint az adórendelet tárgya nem tartozik-e más, törvényben szabályozott közteher hatálya alá. Ennek vizsgálatát az önkormányzat ugyanis az adófizetőre hárította volna. De a Kúria szerint az adórendelet például már csak azért sem felel meg a jogbiztonság alkotmányos követelményének, mert a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér is több önkormányzat illetékességi területén helyezkedik el, így pedig magának a légiutasadónak az adótárgya sem határozható meg egyértelműen az önkormányzati rendeletből.
