A mai, nehezen átlátható világban gyakran fordulunk szimbólumokhoz, közhelyekhez, sztereotípiákhoz, hogy megértsük a dolgok működését. Így például, ha egyszerű kikapcsolódásra vágyunk, keresünk egy brazil szappanoperát és végigizgulhatjuk, hogy Pedro megcsalja-e Izabellát, és közben milyen véget ér Emanuel és Silvio évek óta tartó viszálya. Ha meg az állandóságot, a biztonságot, a hosszú évszázadokra nyúló tradíciókat keressük, akkor jóleső érzés az angol királyi család történetét végigböngészni, vagy a brit történelem és hétköznapok más aspektusait elemezgetni.
De az utóbbi időkben mintha felfordult volna a világ, és hiba csúszott volna a jól kidolgozott sztereotípiákba. Ha szappanoperát akarunk látni, ma sokkal kevésbé az Izaura TV-re, mintsem inkább a BBC-re kapcsolunk. A Brexittel kapcsolatos tévelygések, találgatások, napi szintű történések sokkal izgalmasabb rágcsálnivalót biztosítanak. Elér-e majd Theresa bármely kompromisszumot Donaldnál? Kiáll-e Jeremy a második népszavazás mellett? És egyáltalán mi lesz március 29-e után?
És közben napi szinten érkeznek híradások a szigetországból különféle extrém reakciókról is. Azokról, akik félemükben több évre elegendő élelmiszer-, vagy gyógyszerkészletet halmoznak fel. Azokról, akik megijednek a rájuk leskelődő munkanélküliségtől és már most veszik a sátorfájukat és állnak egy házzal tovább. És nem utolsó sorban azon vállalkozáskról, amelyek teljesen racionális megfontolásoknál fogva helyezik át pénzügyi székhelyüket Londonból egy biztonságosabbnak tűnő európai városba. És itt ki is kapcsolhatnánk a tv-t, a kis napi színes iránti igényünket teljesen kielégítve érezve, nyugodtan mehetnénk az ágyba.
De mégsem mehetünk. Ami ugyanis bizonytalanságot szül a csatorna túlsó oldalán, az legalább annyi bizonytalanságot generál a kontinentális Európában, így egyszersmind nálunk is. Már kevesebb, mint egy hónap van hátra március 29-ei dátumig, de még mindig nagyon nem tudjuk, milyen világba fogunk belecsöppenni. Ha nincs Brexit-megállapodás, úgy ettől a naptól kezdve az Egyesült Királyság ún. „harmadik országnak” minősül, és valamennyi, EU-s státuszból eredő kedvezmény, mentesség megszűnik a szigetország irányában. Ha mégiscsak megszületik az egyezség, úgy a jelenlegi elképzelés szerint egy átmeneti ideig, 2020 végéig „minden marad a régiben”. És létezik elvileg egy harmadik megoldás is (bár ez eddig igazából nem került terítékre), mely szerint az Egyesült Királyság Svájchoz vagy az EGT országaihoz hasonló státuszt kap: bizonyos szabadságjogok, uniós rendelkezések alkalmazhatóak maradnának az Egyesült Királyság irányában, míg mások nem. Három teljesen különböző szcenárió.
Nincs az Egyesült Királysággal kapcsolatot tartó olyan vállalkozás, amely egy ilyen helyzetben felelősséggel előre tudna tervezni. Hogyan fog például működni március 29-ét követően az Egyesült Királyságból érkező, illetve oda irányuló termékértékesítés? Lesz-e vám, vámkezelés, be kell-e pénzügyi képviselőt jelenteni? Lesz-e közösségi adószáma a brit vállalkozásoknak március 29-ét követően, hogyan fog irányukba működni a VIES rendszer? Szintén egyik napról a másikra fog változni az Egyesült Királyságot érintő háromszögügyletek adózása … vagy mégsem? Áll a jogász is a dilemma előtt: belekezdjen-e egy angol céget érintő, határon átnyúló összeolvadásba, mikor nem tudja, hogy az erre vonatkozó szabályrendszer hatályban lesz-e egyáltalán egy hónap múlva? Egy új elszámolási, adózási, adminisztrációs rendszerre való átállás feltételezhetően nagyon komoly informatikai fejlesztéseket és beállításokat igényel az érintett cégeknél. Nyilvánvaló a kérdés, érdemes-e a fejlesztésbe belevágni. Valószínű, hogy aki eddig ezt nem kezdte el, az jó eséllyel nem is tudja befejezni március végéig.
Ha végül a megállapodás nélküli Brexit-szcenárió valósul meg, úgy technikailag várhatóan lehetetlen lesz egyik napról a másikra egész Európára ráereszteni, hogy az Egyesült Királysággal kapcsolatos tranzakcióit ne uniós ügyletként kezelje. Akárhogy is, átmeneti szabályokra lesz szükség. Ilyen szabályok azonban vagy nem léteznek, vagy még gyerekcipőben járnak. Üdítő fejlemény ebben a körben, hogy a magyar parlament már tárgyalja a szociális és társadalombiztosítási jogszabályok szükségessé való módosítását az „Egyesült Királyság Uniótól történő rendezetlen kilépése esetére” … ez azonban a problémahalmaznak csak egy nagyon kis szeletét érinti. A hatóságok leginkább kivárásra játszanak, ami fokozza a bizonytalanságot és az ezzel együtt járó feszültséget. Ez pedig már nem csupán Theresa és Jeremy története, ez már az egész uniós adminisztráció felelőssége.
A történelem során Európa már sok világégést, szakítást, konfliktust átélt és átvészelt. A Brexit körüli perpatvar is meg fog oldódni. Nem mindegy azonban, hogy hogyan, és mikor. A jelenlegi káosz csatornán innen és csatornán túl rendkívüli bizonytalanságot indukál, amelynek sajnos komoly negatív üzleti kihatásai lesznek.
