„Szlovák lakcímkártyám van, ezért Magyarországon nem kell adót fizetnem…” „Csak arra kell figyelnem, hogy 183 napnál ne töltsek itthon többet!”. „Digitális nomád vagyok, sehol sem adózom.” Nagyon sok hasonló tévhit kering Magyarországon az adóilletőség szabályai és joggyakorlata kapcsán. Az adószabályozásoknak ennél azonban egyszerűen sokkal „több az esze”. A hamis illúziókban élő érintettek pedig sok esetben akár büntetőjogi kockázatnak is ki lehetnek téve. 

Angolszász vállalati modellek mintájára magánvállalatok körében nálunk is egyre jobban elterjedt a vételi opció biztosítása a cég vezetője vagy vezetői számára. Míg az opció egyrészt motiválja a vezetőt a társaság értékének növelésére, addig - annak lehívását követően - a részére lehetőséget biztosít a tulajdonosi döntésekben való részvételre is. Az opció itthoni szabályozása azonban számos olyan adózási buktatót rejt magában, amelyekkel nem árt tisztában lenni opciós programok megalkotásakor.

Az internet adta virtuális mobilitásnak köszönhetően ma már egyre többen tőzsdéznek külföldi értékpapírokkal, külföldi brókerek igénybevételével, on-line kereskedési platformok használatával. A külföldi tőzsdéken befektetők azonban gyakran nem csupán a pénzükkel, hanem az adózással is hazárdíroznak – sok esetben anélkül, hogy mindennek egyáltalán tudatában lennének.

„Túl jó ahhoz, hogy sokáig bízni lehessen benne” – ezzel a felkiáltással hárították el vállalkozások százai eddig azt, hogy MRP szervezetet hozzanak létre. Márpedig a Kormány elmúlt napokban közzétett törvénytervezete azt sugallja: ha valaki a céljának megfelelően használja fel ezt a kedvezményes dolgozói juttatási formát, úgy azzal hosszú távon is tervezhet.

A tartós befektetési számla (TBSz), annak nyolc évvel ezelőtti bevezetése óta folyamatosan izgalomban tartja adótanácsadók és adómegtakarításban érdekeltek fantáziáját. Nem meglepő módon, hiszen a TBSz adófizetési kötelezettség nélkül nyújt cégtulajdonosoknak lehetőséget arra, hogy a társaságukban képződött jövedelmet felvegyék. És míg idővel egyes klasszikus, a TBSz-re alapozott adótervezési módok bezárultak ugyan, addig mások továbbra is igénybe vehetők.

Miközben az offshore-cégek elleni hajtóvadászat láthatóan meghozza az eredményét, a külföldi cégalapítások iránti igény továbbra sem lankad. Az adóelkerülés és adókijátszás mint elsődleges motiváció kezd azonban eltűnni és helyüket más célok veszik át.

Tavaly óta gombamód szaporodnak az MRP szervezetek Magyarországon, az „emerpézés” kifejezés lassan szócikket kap a magyar nyelv értelmező szótáraiban. Nem is csoda, hiszen az MRP-k a munkajövedelmek kifizetésének egy kifejezetten előnyös formáját tudják nyújtani. Nem árt azonban óvatosnak lenni: a szabályozás a rengeteg lehetőség mellett több buktatót is rejt magában.

Nemzetközi kötelezettségvállalásai miatt július 1-től jelentősen szűkítette a Parlament a szellemi alkotások adókedvezményére vonatkozó szabályokat. Míg a változások hátrányosan érintik a védjegyek, filmjogok és know-how-k hasznosításán alapuló, adótervezési célzattal működtetett struktúrákat, addig a szoftverfejlesztők továbbra is lényegében változatlan tartalommal élvezhetik a korábbi kedvezményeket.