ÚJABB KANYAR A BVK-SZABÁLYOKBAN

A nyári roham és előzményei

Az adótörvények júliusban kihirdetett módosításai komoly változásokat hoztak a bizalmi vagyonkezelők és vagyonkezelő alapítványok adózásában. Kéthónapos átmeneti időszak után ugyanis szeptember 12-étől megszűnt az ilyen struktúrák legnagyobb adóelőnye: az, hogy a vagyonrendelő adófizetési kötelezettség nélkül fel tudta értékelni vagyonát piaci értékre a vagyonkezelésbe adáskor. Ezen felértékelésnél fogva ugyanis a tulajdonos a későbbiekben adómentesen tudta az így felértékelt vagyonelemeket értékesíteni és azt a kedvezményezetteknek kiadni.

Nem is volt meglepő, hogy aki csak tudta, szeptember 12-e előtt létrehozta a családi vagyonkezelői struktúráját és abba át is tette a vagyonát (vagy annak egy részét).

Az élet szeptember 12-e után

A szeptemberben életbe lépett szabályok adókötelezettséget írtak elő arra az esetre, ha a vagyonrendelő a vagyonkezelőnek átadott vagyont felértékeli. Bár az adózás több évre elhalasztható volt, értelemszerűen keveseknek jutott volna eszébe, hogy egy olyan pillanatban adózzanak, amikor a társaságuk vagy egyéb vagyontárgyuk értékesítéséből bevételük még nem származott. Ha viszont valaki nem értékelte fel a vagyont a vagyonkezelésbe adáskor, úgy adókötelezettsége a vagyon kedvezményezettek részére történő kiadásakor keletkezett. A bvk tehát ebben a tekintetében lényegében úgy működött, mint egy holdingtársaság, azaz a vagyon értékesítésének adókötelezettsége mindaddig elhalasztható, amíg a nyereség kiosztásra nem kerül magánszemélyek javára.

Volt azért opció a szeptemberben létrehozott szabályokban is az adómentes felértékelésre. Ennek feltétele az volt, hogy a vagyonrendelő a bvk-t azzal a céllal hozza létre, hogy a kedvezményezettek csak az ő halálát követően jussanak a kezelt vagyon tőkéjéhez. Hasonló adózási következményekkel járt az is, ha a vagyonrendelő még életében rendelkezett arról, hogy a halála napjával kerüljenek át egyes vagyonelemek a bvk-ba – és így a felértékelésre is csak ebben a pillanatban a halál napjával került sor.

Új szabályok: fix öt év és eszközérték-nyilvántartás

Az év végi adócsomagban újraszabott szabályok szerint a vagyonrendelés ismét adómentessé válik. A vagyonkezelőnek egyedül azt kell vizsgálnia, hogy a vagyonkezelésbe adott indulótőke mikor kerül kiadásra a kedvezményezettek részére. Ha a vagyonrendeléstől a vagyonkiadásig öt év eltelik, úgy a kedvezményezett adómentesen juthat a tőkéhez. Öt éven belül kifizetett összeg után azonban 15% jövedelemadó (és korlátozott szocho) fizetendő.

Ezzel a jogalkotó lényegében visszatér a szeptember 12-e előtt létrejött szabályokhoz, de annak a feltételrendszerét cizellálja. A korábbi szabályokban mindig is kérdéses volt ugyanis, hogy mennyi ideig kell a vagyonnak a bvk-ban maradnia ahhoz, hogy az utólag, adómentesen kiosztható legyen a kedvezményezetteknek. Amennyiben ez az idő túl rövid volt, úgy a konstrukció nem feltétlenül valósította meg a bizalmi vagyonkezelés eredeti rendeltetését (azaz a hosszútávú vagyonkezelést) és ezért az adózási előnyök megtagadhatóak voltak. A most hatályba lépő jogszabály egyértelmű, ötéves tartási időszakot ír elő.

Az új rendelkezések szerint, továbbá, a vagyonkezelőnek nyilvántartást kell vezetnie arról, hogy a kezelt vagyon értéke hogyan változik az idő múlásával, valamint mennyi idő telik el a vagyonrendelés óta (ún. eszközérték-nyilvántartás). Ráadásul, a vagyonrendelőnek alá is kell támasztania a vagyonkezelésbe adott vagyontárgyak értékét. Ez, innentől kezdve, jogszabályilag kötelezővé teszi az átadott tárgyak vagyonrendeléskori értékelését – ez a vagyonértékelés a szeptember 12-e előtti szabályok alapján nem volt ugyan kötelező, az azonban egy későbbi adóvita elkerülése érdekében nyomatékosan ajánlott volt.

Érdekessége még a most elfogadott szabályoknak, hogy azokat szeptember 12-ére visszamenőleg is lehet alkalmazni. Azaz, ha valaki szeptember 12-ét követően úgy hozott létre bvk-t, hogy a vagyonát piaci értékre felértékelte, most mégsem kell adót fizetnie.

Merre tovább bvk?

Mint ahogy a kiszámíthatóság és a stabilitás az üzleti életben általában is, az egyik legfontosabb szempont, úgy egy adójogszabály is csak akkor tud jól működni, ha az minimálisan változik az évek során. Valószínűleg nem tett jót a bvk-k imázsának sem a nyári vagyonkezelő alapítási roham, sem pedig a jogszabály oda-vissza módosítása. Abban lehet reménykedni, hogy a most elfogadott szabályok stabilak maradnak és azok által a bizalmi vagyonkezelések be tudják tölteni valós, elsődleges funkciójukat: a családi vagyonok generációk közötti, rugalmas átörökíthetőségének biztosítását.