Választottbíróság vagy rendes bíróság – mi alapján válasszunk?

Mi a különbség?

Ha másképpen nem állapodunk meg, akkor a szerződéseinkből eredő vitás ügyeinket az állami bíróságok döntik majd el, általában többfokú eljárásban. Ez azt jelenti, hogy a pervesztes fél fellebbezhet, majd esetleg még felülvizsgálati kérelmet is benyújthat a döntés ellen.

A választottbíráskodás abból a megfontolásból alakult ki, hogy ha a gazdasági szereplők szabadon szerződhetnek üzleti ügyeikről, akkor azt is meghatározhatják, hogy esetleges vitás ügyeiket ki és milyen eljárásban döntse el. A magánszemélyek ügyeiben általában nem köthető ki, a cégek ugyanakkor viszonylag szabadon élhetnek vele.

De mi határozza meg, hogy a két bíróság közül melyiket kössük ki a szerződésben?

Perelsz vagy perelnek – az itt a kérdés

A két eljárási forma közötti választásnál fontos szempont lehet, hogy várhatóan felperesek vagy alperesek leszünk-e az eljárásban.

Az új polgári perrendtartással a rendes bírósági eljárás kirívóan formalisztikus lett, nagyon szigorú határidőkkel, tartalmi és formai feltételekkel és bizonyos elvárt „varázsszavakkal”. Ha a peres fél ezeknek nem, vagy nem a megfelelő időben, módon tesz eleget, eleshet attól a lehetőségtől, hogy valamit állítson, kérjen vagy bizonyítson. Mindez különösen a felperesre ró nagy terhet, mivel a perekben jellemzően a bizonyításra is ő köteles.

Ezzel szemben a választottbíróság előtt egy egyszerű, minimális formai feltételeknek eleget tevő keresettel is elindítható a per, és később az eljárás folyamán ez lényegében szabadon bővíthető, módosítható. Felperesként tehát jobb választottbíróság előtt harcolnunk.

Azt persze a szerződés aláírásakor még nehéz lehet előre látni, hogy felperesek leszünk-e vagy alperesek. Vannak azonban bizonyos sémák. Például egy vállalkozó, aki szűk határidővel és kötbérrel terhelten egy összetettebb mű elkészítésére köteles, nagyobb valószínűséggel kerül majd alperesi pozícióba. Másrészt adásvételi szerződésben vevőként az esetek többségében inkább felperesek leszünk.

A költségfaktor

Köztudott, hogy a választottbíróságoknál (különösen egyes külföldi választottbíróságoknál) az eljárási díjak sokszor magasabbak, mint a rendes bíróságok előtt. Ezért első látásra a választottbíróság előtti igényérvényesítés fájdalmasabbnak tűnik. Ez azonban nem feltétlenül igaz.

A választottbíróság ítélete végleges, az ellen nincs rendes jogorvoslati lehetőség. Nem így a rendes bíróságnál, ahol esetleg háromfokú eljárásban kerül eldöntésre egy per. Azon túlmenően, hogy az idő és a bizonytalanság a legtöbb esetben pénzben is mérhető, ennek tételes költségvonzata is van: a választottbírósági díjat ugyanis csak egyszer kell megfizetni, míg a rendes bíróságok előtt többször fizetünk.

Mindez azt jelenti, hogy pl. tízmillió forintot olcsóbb magyar választottbíróságon peresíteni, mint rendes bíróságon; sőt, még százmilliót is, ha a rendes bíróság minden jogorvoslatát igénybe vesszük. Egymilliárd forint esetén azonban a választottbíróság már egyértelműen drágább.

A fentieket tovább árnyalja az is, hogy a rendes bíróságok sokszor jóval kevesebb perköltséget fizettetnek a vesztessel, mint amennyit a pernyertes ténylegesen az ügyvédjeire költ – miközben a választottbíróságok nagyobb kedvvel ítélik meg a ténylegesen felmerült, és a piaci árnak megfelelő költségeket. Persze azt, hogy melyikkel jártunk jól, csak akkor tudjuk meg, ha kiderül, hogy nyertünk-e.

Döntsünk tudatosan

Azt, hogy végül melyik bíróság mellett döntünk, több egyéb szempont is befolyásolja. Így különbség van abban, hogy az egyes bíróságok ítéletei mennyire kényszeríthetők ki külföldön, de abban is, hogy mennyire lehet a bíróságok előtt idegen nyelvet használni. És végül, nem utolsósorban, a választást befolyásolja az egyes bírósági formákkal szembeni bizalom is, amit sokszor saját vagy hallomásból szerzett, rendkívül szubjektív tényezők befolyásolnak. Nem árt ezért a szerződés többi részéhez hasonlóan a bírósági kikötést is alaposan mérlegelni: hozzunk tudatos döntést abban, hogy hol kívánunk majd pereskedni.