Óhatatlanul is a jól ismert akadálypályás tévéműsor juthat az eszünkbe, ha az új, 2020-as szabályok alapján kérjük vissza az áfát a behajthatatlan követeléseinkre. Az első konkrét tapasztalatok mutatják, hogy sok nehézséggel kell megküzdenie annak, aki vissza akarja kapni az áfát. De a vállalkozás semmiképpen sem lehetetlen.
Mostanra már széles körben is ismert, hogy a magyar jogalkotó kénytelen-kelletlen, 2020. január 1-jétől lehetővé tette annak az áfának a visszaigénylését, amelyet az adózók a véglegesen behajthatatlanná vált követeléseikre fizettek be. Már a jogszabály szövege alapján is látható volt, hogy a jogalkotó sűrűn tűzdelt akadálypályával próbálta eltántorítani az adózókat attól, hogy ténylegesen éljenek is e jogukkal. E kérelmek adóhatósági gyakorlata azonban még egy lapáttal rátesz ezekre a nehézségekre. Így aki ilyen áfa visszaigénylésére adja a fejét, jól teszi, ha felkészül és magára ölti a nindzsa-ruhát.
A játékszabályok
Már maguk a játékszabályok is úgy lettek kialakítva, hogy eleve csak a legkigyúrtabb versenyzők fejében forduljon meg a rajthoz állás gondolata. Sőt, bizonyos követelések már azelőtt kiesnek a rostán, hogy egyáltalán elgondolkodhatnánk a rájuk jutó áfa visszaigénylésén. Ilyenek például a 2016 előtt teljesített ügyletek alapján keletkezett követelések. Vagy az olyan követelések, ahol a vevő fogyasztó, (leegyszerűsítve: magánszemély) és nem cég.
A szabályok ezen felül – többek között – megkívánják, hogy az adózó „rendeltetésszerűen” gyakorolja jogait; hogy meghatározott tartalmú nyilatkozatot küldjön (előzetesen) a vevőjének; részletes önellenőrzést nyújtson be; és szigorúan megszabják azt is, hogy egyáltalán mikor és mi minősíthető véglegesen behajthatatlan követelésnek.
Ezek után nem csoda, ha sokan már a rajthoz sem állnak fel. De mi vár azokra, akik ezt mégis megteszik?
A pálya
Az első állomás, a bemelegítő kör: a követelésnek az Áfa törvény szerinti értelemben kell behajthatatlannak lennie. Itt több feltételt is teljesíteni kell, de az egyik leglényegesebb annak a fizetésképtelenségi eljárásnak (pl. végrehajtás, felszámolás) a dokumentálása, amely igazolja a behajthatatlanságot. Jó, ha felkészülünk arra, hogy az önellenőrzést követő ellenőrzésben az adóhatóság számos ezzel kapcsolatos iratot kér majd: felszámolás esetén be kell csatolnunk a követelés nyilvántartásba vételét igazoló papírt, a felszámoló nyilatkozatát, amely szerint a követelésre nincs fedezet, a felszámolás elrendeléséről szóló végzést, és minden egyéb, ezzel kapcsolatban rendelkezésünkre álló iratot.
A második akadály az adósunkhoz, azaz a vevőnkhöz kapcsolódik. Az adóhatóság egyrészt bekéri azt az értesítést, amit még az önellenőrzést megelőzően kell megküldenünk a részére. Fontos, hogy az előzetes megküldést (és jobb esetben annak átvételét) igazolni tudjuk; valamint az is, hogy az értesítés minden előírt adatot tartalmazzon.
Az adóhatóság azt is elvárja, hogy kellő körültekintést tanúsítsunk a vevőnkkel történt üzleti kapcsolat létesítésekor. Így például ellenőriznünk kell, hogy a vevőnk az értékesítéskor nem állt csőd-, felszámolás-, vagy kényszertörlés alatt, illetve nem szerepelt az adóhatóság különböző feketelistáin. Megkönnyítheti az ügyintézést, ha már előzetesen a revízió rendelkezésére bocsátjuk az adatbázisok lekérdezéséről készített kivonatokat. Ezen felül az adóhatóság például azt is vizsgálja, hogy a vevőnk rendszeresen, időben letétbe helyezte-e a beszámolóját, illetve, hogy könyvvizsgálatát elvégezték-e (ha erre köteles volt).
A végső akadály, az igazi pokoli torony pedig az ún. „rendeltetésszerű joggyakorlás” követelménye. Ennek vizsgálata keretében az adóhatóság lényegében az ügylet összes körülményét megvizsgálja és bekérheti az adóssal kötött szerződést, illetve érdeklődhet a követelés keletkezésének körülményeiről (konkrét példánkban az adóhatóság arra várt választ, hogy az adós kezdeti nemfizetését követően a vállalkozás miért folytatta az értékesítést és így miért halmozta tovább követelésállományát).
Fair play?
Aki a fenti, váratlan akadályokkal tűzdelt pálya ellenére is célba ér, az gratulálhat magának: teljesítette a szinte lehetetlen küldetést. Kérdés, hogy tehet-e valamit az, akinek ez nem sikerült, vagy már a rajtvonalhoz sem látta értelmét felállni?
Nos, az Unió Bírósága a már jól ismert, magyar Porr-végzésen kívül is egyre több döntést hoz a behajthatatlan követelésekre jutó áfa visszaigénylésével kapcsolatban. Ezekből, illetve az uniós héa-rendszer alapelveiből az tűnik ki, hogy a jelenlegi magyar szabályozás is számos ponton ellentétes lehet az uniós joggal. Nagy valószínűséggel ilyen az a korlátozás, hogy fogyasztóknak történt értékesítés esetén nem kérhető vissza az áfa. Ilyenek lehetnek azok a szabályok is, amelyek még akkor sem tekintik véglegesen behajthatatlannak a követelést, amikor ez már a napnál világosabb ugyan, de még nem telt el két év az adós felszámolásának kezdete óta. Vagy például a „rendeltetésszerű joggyakorlás” örvén bevezetett azon elvárás, hogy akkor is minden lehetséges lépést meg kell tenni a követelés behajtása érdekében, ha ez gazdaságilag nem racionális.
Az önellenőrzés benyújtása előtt érdemes tehát a lehető legjobban felkészülni, ellenkező esetben a szinte menetrendszerűen érkező adóhatósági ellenőrzés akár közvetlenül a cél előtt is a mélybe taszíthatja a gyanútlan versenyzőt. Ám ha azt látjuk, hogy a pálya teljesíthetetlen feltételeket támaszt, akkor néha nem árt, ha újraíratjuk a szabálykönyvet.
