Köztudott, hogy egy vállalatfelvásárlási ügylet sikere nagyban múlik a felek, illetve tanácsadóik felkészültségén és kompromisszum-készségén. Nem egy esetben azonban mindez nem elég. Sokszor ugyanis bekerül a képbe egy állami vagy hatósági szereplő is, ami megbonyolíthatja, időben elhúzhatja vagy akár el is lehetetlenítheti az ügyletet.

Amikor maga az ügylet létrejötte is a hatóságon múlik

A hatóságok értelemszerűen leginkább azokban a tranzakciókban jelennek meg, amikor magának az ügyletnek a feltétele egy hatóság engedélye. Ilyen lehet például – a tranzakcióban részt vevő felek árbevételétől függően – a versenyhivatal jóváhagyása, vagy – az ügylet iparágától függően – az iparág szabályozó hatóságának (pl. MNB, NMHH, stb.) a jóváhagyása. Ezen esetekben a hatóság engedélyének hiányában az ügylet létre sem jön.

Más esetekben a tulajdonszerzés önmagában nem engedélyköteles ugyan, de az ügylet tárgya (pl. ingatlan) tekintetében valamely hatósági szervnek vagy az Államnak elővásárlási joga van. Mindamellett, hogy az elővásárlási jog elhúzhatja egy ügylet megvalósítását (arról nem is beszélve, hogy egyes jogszabályok nem is kötik konkrét határidőhöz az elővásárlási jog gyakorlását), az csökkentheti a vevő eltökéltségét is.

Bizonytalanságok a tranzakció struktúrája kapcsán

A hatóságok, esetleges maradi jogértelmezésükkel, keresztül is tudják húzni a felek tranzakciós szándékát. Nem minden ügylet bonyolítható le egy „egyszerű” adásvétellel, az élet és az üzleti szándék bonyolult helyzeteket produkálhat. Ezért sokszor egy tranzakció egymásra épülő ügyletek bonyolult sorozataként valósítható meg. Egy ilyen helyzet hatósági kockázatokat hordoz, ha az ügylet valamelyik lépése engedély-, vagy bejegyzésköteles. Így gyakori az eset, amikor a felek szándékának megvalósítása egy, vagy több előzetes lépés cégbírósági bejegyzéstől függ. Ilyenkor a cégbíróság akadékoskodó hozzáállása vagy eltérő jogértelmezése boríthatja a tranzakció struktúráját.

Jogszerű vagy nem jogszerű?

De kockázatra ad okot a hatóság hozzáállása akkor is, ha passzív, pedig aktívnak kellene lennie. Egy átvilágítás során a vevő jogi tanácsadója arra bukkanhat, hogy a céltársaság valamely szükséges engedéllyel nem rendelkezik. Ilyenkor különösen faramucivá és veszélyessé teheti a helyzetet, ha a jogellenesnek minősített működés a hatóság jóváhagyásával történik. Így például elképzelhető, hogy a jogszabály szerint a társaság működéséhez telepengedélyre lenne szükség, de a hatóság az engedély hiányát soha nem kifogásolta (esetleg meg is erősítette, hogy nincs szükség arra). Ilyenkor érdemes szem előtt tartani, hogy a hatóság személyi összetétele, vagy álláspontja bámikor megváltozhat, ezért a korábbi jogszabály-értelmezést nem lehet kőbe vésettnek tekinteni.

Ha valamire van engedély, az le is járhat

Szintén gondot okozhat egy tranzakcióban egy hatósági engedély közelgő lejárta. Nem egy esetben a felvásárlás tárgyát képező társaság hatósági engedély alapján végzi a tevékenységét, vagy egy engedély megléte a társaság tevékenységét jelentősen befolyásolja. Ha egy ilyen engedély a közeljövőben lejár, az a felek számára bizonytalan helyzetet teremt. Adott esetben objektív feltételekkel meggyőzhetőek a felek arról, hogy az engedély későbbi meghosszabbításának nem lesz akadálya. Ez azonban csupán kivételes helyzetben van így. Ha a felek nem tudnak egyezségre jutni arra, hogy hogyan védjék ki az ebből eredő kockázatot, úgy ezt könnyen a tranzakció meghiúsulásához vezethet.

Hogyan kezelhetők ezek a helyzetek a tranzakció során?

A helyzetek egy részében érdemes lehet a hatóságot előzetesen megkeresni, a hatóság álláspontját megtudni, esetlegesen állásfoglalást kérni. Ez azonban egyrészt nem minden esetben lehetséges, másrészt sokszor nem is ad elegendő biztosítékot.

Megoldást jelenthet az is, ha a felek az ügylet zárását a hatósági aktus megtételéhez (bejegyzéshez, engedély meghosszabbításához, stb.) kötik. Ez azonban jelentősen megnövelheti az aláírás és a zárás közötti időszakot, ami bizonytalanságot és gyakorlati nehézségeket okozhat.

Célszerű lehet továbbá a hatósági ügyekre vonatkozó szavatosságvállalások beépítése az adásvételi szerződésbe vagy – ismert hatósági kockázatok esetén – kártérítési kötelezettség vagy egyéb szankciók hozzárendelése az adott hatósági ügylethez (vagy annak elmaradásához). Mivel azonban ilyenkor a kár sokszor nehezen számszerűsíthető, célszerű lehet a felek által kölcsönösen elfogadott kárátalányt kikötni.