A globális munkavállalói mobilitás egyre gyakoribb kérdés a vállalatok életében. Nem árt ezért tisztában lenni a kiküldetés alapvető jogi és adózási szabályaival. Míg három részes cikksorozatunk első fejezetében a legfontosabb jogi kérdéseket vettük górcső alá, addig most az adózási és társadalombiztosítási megfontolásokat járjuk körül.
Ha egy magyar munkáltató magyar munkavállalóját itthon foglalkoztatja, akkor értelemszerűen a foglalkoztatással együtt járó valamennyi közteher a magyar szabályok szerint fizetendő. Abban a pillanatban azonban, amikor a magyar munkáltató külföldi munkavégzésre küldi ki dolgozóját, az adózás hirtelen rendkívül sokszínűvé és bonyolulttá válik. Nem mindegy ugyanis, hogy hány napot tölt el külföldön a munkavállaló, melyik országba megy, ki a foglalkoztatója, kiszámlázzák-e a külföldi fél részére a foglalkoztatás költségeit stb. Ráadásul, egy külföldi foglalkoztatásnak teljesen mások az adózási és a társadalombiztosítási konzekvenciái. Ebben a kuszaságban próbálunk az alábbiakban – a teljesség igénye nélkül – egy kis fogódzót adni.
Adózási helyzet
Magyarországnak több, mint 90 országgal van jelenleg hatályban kettős adóztatási egyezménye. Bár ezek az egyezmények egymástól eltérhetnek, azok a legtöbb esetben az OECD által elfogadott modellegyezményt követik.
Eszerint mindaddig, amíg a kiküldetés időtartama a 183 napot nem haladja meg, főszabály szerint a magyar munkavállaló a magyar adójogszabályok hatálya alatt marad és továbbra is a magyar szja-t fizeti meg. Ezt a helyzetet azonban több minden komplikálhatja: így pl. ha a magyar munkavállaló időközben a kiküldetés országában illetőséget szerez (bár ez 183 napon belüli kiküldetésnél valószínűtlen), vagy ha a kiküldetés költségét a kiküldő magyar munkáltató külföldi telephelye fizeti vagy akár akkor is, ha külföldi telephelyre csak átterhelésre kerül ez a költség (ami gyakori lehet pl. transzferárazási okokból). Ez utóbbiak mind-mind megalapozhatják azt, hogy a kiküldött munkavállaló a fogadó országban válik adókötelessé akkor is, ha nem tölt ott 183 napnál hosszabb időt.
Ha a kiküldetés időtartama a 183 napot meghaladja, úgy a fogadó országnak joga lesz a munkavállaló bérét megadóztatnia. Itt már esetleges kettős adóztatásról beszélhetünk, hiszen a munkavállaló nem kerül ki a magyar jogszabályok hatálya alól sem. Ezt a kettős adóztatást a vonatkozó egyezmények kezelik: a legtöbb esetben ilyenkor Magyarország mentesíti a munkavállaló külföldön adóztatandó bérét a magyar adóztatás alól (vagy, néhány esetben, a magánszemély a külföldi adót a magyar adóba beszámítja).
Egy kicsit komplikáltabb a helyzet, ha a munkavállaló olyan országba kerül kiküldetésre, amellyel Magyarországnak nincs kettős adóztatási egyezménye. Ez nagyon könnyen előfordulhat pl. az USA-ba való kiküldetéssel (hiszen jelenleg Magyarországnak nincs az USA-val hatályos egyezménye). Ilyen esetekben a helyi jogszabályok fogják megmondani, hogy a kiküldött munkavállaló az adott országban köteles-e adót fizetni és azt melyik pillanattól köteles megfizetni. Azaz előfordulhat, hogy akár egy rövid, pár hónapot sem elérő munkavégzés is külföldi adókötelezettséget vonhat maga után. Ilyen esetekben elvileg a magyar Szja. törvény lehetőség ad a külföldön megfizetett adó magyarországi beszámítására. Azonban ez a beszámítás nem mindig teljeskörű és könnyen a jövedelem részleges kettős adóztatásához vezethet.
Szociális járulékok – egy teljesen más szabályrendszer
A közterheinek számbavételekor legalább ugyanakkora jelentőségűek a társadalombiztosítási és egyéb szociális járulékok. A járulékoknál azonban egy, a jövedelemadóztatáshoz képest teljesen eltérő mátrixban kell gondolkodni.
Amennyiben a kiküldetés egy másik, európai uniós céghez történik, úgy a szabályokat egy uniós rendelet határozza meg. Eszerint,ha a kiküldetés időtartama nem haladja meg a két évet, úgy továbbra is a magyar tb-t és egyéb járulékokat kell fizetni. Ilyenkor a magyar munkavállaló egy ún. A1-es igazolással tanúsítja külföldön, hogy ő a magyar tb hatálya alatt áll. Amennyiben a kiküldetés időtartama a két évet meghaladja, úgy az uniós jog egy komplex szabályrendszer alapján határozza meg, hogy a kiküldött magyar munkavállaló marad-e a magyar tb hatálya alatt vagy esetleg átkerül a másik uniós ország hatóságához.
Ha a kiküldetés nem EU-s országba történik, akkor a közterhet az határozza meg, hogy van-e a fogadó országgal Magyarországnak tb egyezménye. Ilyen egyezményünk sok, gazdaságilag fejlett, nem az Unióhoz tartozó országgal van, így többek között Kanadával, Ausztráliával és az USA-val is (a kettős adóztatási egyezmény megszűnése az USA-val kötött tb egyezményünket nem érintette). Ha a magyar munkavállaló ilyen országokba kerül kiküldetésre, úgy a társadalombiztosítási helyzetére az egyezmény szabályai lesznek az irányadók (ami a legtöbb esetben szintén azt jelenti, hogy a két évet meg nem haladó kiküldetés időtartamáig a munkavállaló megmarad a magyar társadalombiztosítás hatálya alatt). Szükséges azonban ilyen esetben az adott egyezményt tüzetesen megvizsgálni.
Ha viszont a kiküldetés nem olyan országba történik, amellyel Magyarországnak tb egyezménye áll fenn, úgy könnyen fennállhat az a kötelezettség, hogy a munkavállalót mindkét országban be kell jelenteni a szociális hatóságoknál. Ez várhatóan kettős járulékfizetési kötelezettséggel fog járni – aminek a terhét valószínűleg nem enyhíti a munkavállaló számára az, hogy majd mindkét országból számíthat nyugdíjra.
Egyéb adózási kockázatok
Ha esetleg az szja és tb kötelezettségek kikalkulálása nem jelentene elég fejtörést a vállalkozás pénzügyi vezetőinek, akkor más adózási csapdákra is figyelemmel kell lenniük. Ilyen például a tárasági adó. Egy külföldi kiküldetés ugyanis a kiküldő magyar vállalkozás számára könnyen keletkeztethet adózási értelemben telephelyet és ezáltal adófizetési kötelezettséget is a kiküldetés országában. Ez akkor is felmerülhet, ha a magyar vállalkozás a fogadó országban semmilyen letelepedéssel vagy akár fiókteleppel sem rendelkezik. Ezt az adóztatást alapíthatja meg pl. olyan, magasabb beosztású munkavállalók (pl. értékesítési vezetők) kiküldetése, akik a kiküldetés időtartama alatt a kiküldő magyar vállalkozás nevében továbbra is aláírási és üzletkötési joggal rendelkeznek.
Összegzés
A munkavállalói mobilitás adóztatásának megértése egy soktényezős rejtvény, amelyben szerepet játszik a kiküldetés időtartama, a kiküldetés helye, a munkavállaló funkciója, az, hogy a fogadó ország megtéríti-e a munkavállaló bérét és sok egyéb tényező is. Sokszor ezért csak esetről-esetre lehet megállapítani a végső adózási terheket.
