A mai nap a Parlament megszavazta azt a „salátatörvényt”, amely, többek között, szeptembertől csorbítja a bvk legnagyobb adóelőnyét: az adómentes felértékelés lehetőségét. Bár a végső szabályozás puhábbra sikeredett, mint az eredeti javaslat, de így is igaz: aki most kimarad, az várhatóan lemarad.
Mi is a bizalmi vagyonkezelés (bvk)?
A bizalmi vagyonkezelést az új Polgári Törvénykönyv hozta be az életünkbe. Az alapkoncepció szerint egy vagyonos magánszemély (vagyonrendelő) átadja egy másik személynek (vagyonkezelő) a vagyonát azzal a céllal, hogy azt kezelje, irányítsa és a vagyont, valamint annak hozamát a kedvezményezetteknek kiadja. A bizalmi vagyonkezelés azért vált rendkívül népszerű konstrukcióvá, mert a magyar jogrendszerben 2014-ig nem létezett az öröklés és a családi vagyontervezés biztosítására semmilyen komplex jogi konstrukció. Mindezeken túl meg tudta valósítani a Mátyás király mesékből ismert „hozok is, meg nem is” feltételrendszert: mivel a vagyonrendelő és a vagyonkezelő személye meg is egyezhet, ezért a vagyonrendelő úgy tud a saját vagyonából és kockázataitól eltávolítani eszközöket, hogy közben az afölötti rendelkezési jogról nem mond le.
Cégtulajdonosok körében a bvk elterjedését egy további körülmény segítette elő. A bvk közbeiktatásával ugyanis a cégtulajdonos adófizetési kötelezettség nélkül fel tudta értékelni vagyonát piaci értékre. Ez azt is jelentette, hogy a cégtulajdonos a cége későbbi esetleges értékesítéséből származó tőkenyereséget adómentessé tudta tenni, amit más konstrukcióval ilyen egyszerűen nem lehetett elérni.
A fő adózási előny bezárása
Mint ez várható volt, a jogalkotó az adómentes vagyonfelértékelési lehetőségre egy adózási kiskapuként kezdett tekinteni. A szakmát éppen ezért nem is érte váratlanul, amikor júniusban a Parlament elé benyújtott adócsomagban a jogalkotó kezdeményezte ezen adóelőny megvonását. A júniusi törvényjavaslat szerint a vagyonrendelést értékesítésnek kell tekinteni, így ha a vagyonrendelő a bvk-ba adáskor a részesedés értékét magasabban állapítja meg, mint az általa a cég „megszerzésére” fordított érték, úgy a különbözet után 15%-os szja fizetési kötelezettsége (és korlátozott szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettsége) merül fel. A tervezet nem tette ugyan kötelezővé a vagyon piaci értékre történő felértékelését, de előírta, hogy amennyiben a vagyon a vagyonkezelésbe adáskor nem kerül felértékelésre, úgy az adófizetésre a vagyontárgynak a kedvezményezett részére történő kiadásakor kerül sor.
A törvényjavaslat egy 30 napos átmeneti időt kívánt nyújtani azoknak, akik még a régi szabályok szerint kívánnak bizalmi vagyonkezelést létrehozni: ezen időszak alatt létrehozott bvk-ra még a régi szabályok irányadók, azaz lehetőség van a vagyontárgyak ingyenes felértékelésére.
A végső szöveg: a koncepció megmaradt, de pár helyen felpuhult
A mai nap a Parlament által elfogadott jogszabály-módosítás fenntartotta az eredeti javaslatot. Azaz a jövőben a vagyonkezelésbe adáskor főszabályként valóban vagy adót kell fizetni, vagy nincs lehetőség a felértékelésre. Ez alól az általános szabály alól azonban a végső szöveg pár kivételt tett. Egyrészt azoknál a bvk-knál, amelyekben vagyonkiadásra csak a vagyonrendelő halálát követően kerül sor, továbbra is lehetőség lesz az adómentes felértékelésre a vagyonrendeléskor. Azonban, ha valaki ilyen módon hoz létre bvk-t, és a vagyonrendelő halála előtt mégis tőkekifizetés történik úgy, a kedvezményezett az adót 20%-kal növelt összegben köteles megfizetni.
A ma elfogadott törvény egy másik lehetőséget is megnyit az adómentes felértékelésre: ha a vagyonrendelő a bvk-t a halála esetére, a halála napjára rendeli el. Ilyen esetben ugyan elesik attól a lehetőségtől, hogy a bvk-t vagyonvédelmi eszközként használja fel (hiszen haláláig a vagyona a nevén marad) és öröklés tekintetében sem tud teljesen flexibilis lenni (hiszen a halál időpontjában bvk-ba adott vagyont egészen biztosan terhelni fogja a kötelesrész), de az adómentes felértékelési lehetőség megnyílik.
További lazításként értékelendő, hogy nem az eredeti módosítási javaslat szerinti 30, hanem még 60 nap áll rendelkezésre a bvk létrehozatalára. Ráadásul ez az óra a törvény kihirdetésekor kezd el ketyegni. További kedvezményt kaptak azok is, akik nem bvk-t, hanem annak a „nagytestvérét” vagyonkezelő alapítványt akarnak létrehozni. Ők ugyanis nem kötelesek az alapítványt 60 napon belül bejegyeztetni, csupán annak bejegyzési kérelmét kötelesek ezen időn belül benyújtani.
Mi várható?
A jogalkotó által megállapított 60 napos határidő egyfajta „felhívás keringőre”. Akinek tervei között szerepelt bvk létrehozása, és ezt eddig azt nem tette meg, az a 60 napos ablakot most valószínűleg ki fogja használni. Az ország már most is bvk-alapítási lázban ég, ez csak fokozódni fog.
A határidő elteltével biztosan lesz egy átmeneti visszaesés a bizalmi vagyonkezelések alapításában. Aztán szép lassan ez az intézmény is megszokottá válik a vagyonvédelem és a generációk közötti flexibilis vagyonátadás eszközeként.
