Az Európai Unió Bírósága az Arcomet-ügyben hozott ítéletével olyan területre világított rá, amely eddig kevésbé volt a fókuszban: bizonyos transzferár-korrekciókat nem lehet pusztán számviteli elszámolásnak tekinteni, hanem azok sok esetben áfa-köteles szolgáltatásnak is minősülhetnek. Ez alapján nem árt átgondolni a csoporton belüli elszámolások áfakezelését.
Az ügy középpontjában egy anyavállalat állt, amely aktívan részt vett a leányvállalata működésében. Nem csupán pénzügyi befektetőként viselkedett, hanem stratégiai iránymutatást adott, részt vett tárgyalásokban, finanszírozási döntéseket hozott, kockázatokat vállalt. Az év végén a felek egy előre kialakított képlet alapján elszámoltak egymással: az úgynevezett true-up mechanizmus segítségével a leányvállalat eredményét a piaci szinthez igazították. A kérdés az volt, hogy ez az utólagos kiigazítás lehet-e egy áfa-köteles szolgáltatás ellenértéke.
Áfa-köteles transzferárazás…
A Bíróság szerint meghatározott esetekben egyértelműen igen. Az érvelés lényege, hogy ahol az anyavállalat tényleges, szerződésben vállalt feladatokat lát el, ott a leányvállalat által fizetett true-up összeg nem tekinthető puszta számviteli kiigazításnak, hanem valójában a szolgáltatás ellenértéke. Az sem akadály, ha a korrekció összege a leányvállalat eredményéhez kötött (és így előre nem pontosan meghatározható összeg), feltéve, hogy a számítás egy előre meghatározott, objektív és átlátható képlet, például a TNMM-sáv alapján történik. Ez elegendő ahhoz, hogy az ellenérték és a szolgáltatás között megállapítható legyen a közvetlen kapcsolat, amely az áfa-köteles szolgáltatás egyik alapja.
Az ítélet rámutatott arra is, hogy az OECD transzferár-szabályai és az áfa logikája eltér. A transzferár-elemzés tehát önmagában nem dönti el, hogy az adott ügyletet áfa szempontból hogyan kell kezelni. Elsőként mindig azt kell vizsgálni, hogy van-e a felek között azonosítható szolgáltatásnyújtás, létezik-e kölcsönös kötelezettségvállalás, és hogy a fizetett összeg ténylegesen ellenértéket képez-e. Az Arcomet esetében mindhárom feltétel teljesült, ezért minősült a true-up a szolgáltatás ellenértéknek.
…kivéve, ha nem
Az ítélet egyben figyelmeztetés is: nem minden true-up lesz automatikusan áfa-köteles ügylet. Ha pl. az anyavállalat ténylegesen passzív holdingként működik, vagyis nem nyújt érdemi szolgáltatást, akkor a leányvállalat által teljesített fizetés sem tartozik az áfa hatálya alá. Ugyanez a helyzet állhat elő akkor is, ha van ugyan tetten érhető szolgáltatásnyújtás, ám a felek csak az adóalapokat korrigálják, anélkül, hogy tényleges fizetést teljesítenének egymásnak. Ilyenkor az ügyletet az ingyenes szolgáltatásnyújtások alapján kell megítélni, amelyek főszabály szerint nem áfa-kötelesek. Sőt: az ítélet közvetve arra utal, hogy ha a true-up – a transzferár-képlet sajátosságai miatt – egyes években ellentétes irányú (azaz az a fél fizet „ellentértéket”, aki szolgáltatást is nyújtja), akkor az ilyen években sem valósul meg áfa-köteles szolgáltatásnyújtás.
Kérem a következőt
Mi sem bizonyítja jobban a kérdés aktualitását, mint hogy sorban áll már egy másik hasonló ügy is az Unió Bírósága előtt. Az ún. Stellantis Portugal-ügyben azt vizsgálja az uniós bíróság, hogy a szavatossági problémákból adódó költségek transzferár-alapú megtérítését külön áfás szolgáltatásnak kell-e tekinteni, vagy lehet-e azzal pusztán az autók eladási árát módosítani – döntés talán a jövő év első felében várható.
Addig is, már az Arcomet-ügy alapján is érdemes áttekinteni a csoporton belüli szerződéseket és elszámolásokat. Az ítélet tanulsága ugyanis az, hogy a transzferár és az áfa világát nem lehet teljesen külön kezelni. Az utólagos korrekciók mögött gyakran ott húzódik egy valós, ellenérték fejében nyújtott szolgáltatás, amelynek áfakezelése komoly következményekkel járhat. A kulcs most az, hogy a vállalatok időben átvilágítsák a gyakorlatukat, és ahol szükséges, módosítsák a szerződéseket, számlázási folyamatokat és dokumentációt. Emellett ajánlott egy olyan bizonyítékcsomag összeállítása is, amely szükség esetén az adóhatóság számára is bemutatja, hogy a true-up mögött áll-e valós szolgáltatás.
