Míg a bitcoin sokak üzleti fantáziáját mozgatja világszerte, addig az adóhatóságok is egyre komolyabban fókusz alá vonják a bitcoinnal végzett műveleteket. Mindeközben egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a bitcoin-világ egy újabb adóparadicsomot kezd létrehozni.

Számos adóelőny érhető el azáltal, ha valaki átkerül egy másik ország adóztatási köre (illetősége) alá. Bár az, hogy egy magánszemély hol rendelkezik illetőséggel, nem választás kérdése, a személyes körülmények gondos megtervezésével alakítható, hogy valaki hol adózik. Ez pedig mindenkit érint, aki rövidebb-hosszabb ideig külföldön vállal munkát.

Az immár több mint két éve hatályba lépett „új” Ptk. lehetővé tette, hogy a vállalkozások saját képükre formálják szervezetüket és működésük szabályait. A tálcán kínált lehetőség pedig meg is ragadta a jogászok fantáziáját. Olyan extrém ötletek repkedtek a levegőben, mint például, hogy kft. is bocsásson ki részvényt vagy más, tagsági jogot megtestesítő értékpapírt. A cégbíróságok azonban hamar lehűtötték a kedélyeket és kialakították az ún. „státuszszabályok” kategóriáját: a jogszabály rugalmassága ellenére sem lehet eltérni azon szabályoktól, amelyek egy társasági forma jellegadó sajátosságát képezik.

Miközben az offshore-cégek elleni hajtóvadászat láthatóan meghozza az eredményét, a külföldi cégalapítások iránti igény továbbra sem lankad. Az adóelkerülés és adókijátszás mint elsődleges motiváció kezd azonban eltűnni és helyüket más célok veszik át.

Mostanában rájár a rúd az adójogászokra – sőt, a jogászokra általában is. Jövőre ugyanis szinte az összes olyan eljárási szabály megújul, amely meghatározza mindennapi szakmai életünket. Egyszerre kell tehát megismerkednünk a polgári és a közigazgatási perek, a közigazgatási eljárások, valamint a büntetőeljárások vadonatúj szabályaival. A bennem rejlő kisdiák ezért meglehetős elégedettséggel vette tudomásul, hogy a szűkebb szakmámat érintő, ugyancsak átszabott adóeljárási jogszabályok szövege mintegy kilencven százalékban maradt a régi. Így – gondoltam – miközben a polgári- és büntetőjogász kollégák vért izzadnak a koncepciójukban is merőben új eljárások tanulmányozásával, én sokkal megúszósabbra vehetem a figurát.

Egy adópert megnyerni nehéz és hosszadalmas, ráadásul sokszor az sem mehet biztosra, aki meg van győződve: minden ügyletét tökéletesen és szabályszerűen számolta el. Különös figyelmet érdemelnek ezért azok a lehetőségek, amelyekkel viszonylag könnyen és komplikációmentesen lehet az adóhatósággal szemben diadalt elérni. A bíróságok közelmúltbeli gyakorlata ráadásul szélesítette is e lehetőségek körét. 

A pár éve hatályba lépett új Ptk. egyik kevésbé ismert szabálya szerint ma már lehetőség van arra, hogy az ingatlan tulajdonosa szétválassza a földterület és a rajta álló épületek tulajdonjogát, és azokat külön ingatlanként kezelje vagy hasznosítsa. Az üzleti gyakorlat egyelőre óvatosan közelít a lehetőséghez: bár a tulajdonjogok megosztása akár az ingatlanfejlesztési, vagy a hitelfelvételi gyakorlatot rugalmasabbá teheti, egyelőre jogi bizonytalanságok hátráltatják a koncepció szélesebb körű elterjedését.

Határon átnyúló vállalatfelvásárlási ügyletekben vagy szerződéses kapcsolatokban gyakran merül fel az irányadó jog kérdése. Ilyenkor – akár valamely szerződő fél angol illetősége, akár az angolszász szerződéses dokumentáció elterjedtsége miatt – a választás gyakran az angol jogra esik. Nem árt ezért átlátni, milyen különbséget jelenthet a felek helyzetében ha a magyar jog helyett az angolt választják – például egy vállalatfelvásárlás dokumentálása során.