Hiába nyer meg egy vállalkozás egy pert az adóhatósággal szemben, ha még az ítélethirdetés előtt csődbe megy. Márpedig ez nem egyedi eset, mivel az adóhatóság a jelenlegi jogszabályok szerint a per ideje alatt is végrehajtást vezethet a vállalkozással szemben. Ráadásul a tapasztalatok szerint az adóhatóság még akkor sem feltétlenül retten vissza a végrehajtástól, ha erre nincs is jogi lehetősége.

Fellélegezhetünk, ilyen adók ugyanis még nincsenek. Van azonban giccsadónk, hajóadónk, pónilóadónk, toronyadónk, traktoradónk, de akár termőföldadónk is – csak, hogy egy párat említsünk a mindennapi életünket színesítő települési adók közül. Nem vagyunk azonban teljesen védtelenek, ha az önkormányzatok ezen adók bármelyikét is kivetnék velünk szemben.

A társaságiadó-törvény jelenlegi szabályai akadályokat gördítenek a külföldi személyek részére történő ingyenes eszközátadások elé. Ez jelenleg sok, nemzetközi vállalkozáscsoporton belüli restrukturálás hatékony és egyszerű megvalósításának akadályát jelenti. Az Európai Bíróság nemrégiben napvilágot látott ítélete alapján azonban feltételezhető, hogy a magyar szabály ellentétes az európai joggal. 

Az ún. láncügyletek vizsgálata mindig is az adóhatósági ellenőrzések kiemelt célpontja volt. Az Európai Bíróság pár évvel ezelőtti ítélete sok tekintetben megnehezítette ezen vizsgálatok lefolytatását, ám a közelmúltban az adóhatóság láthatóan újra felvette a kesztyűt és úgy próbál eljárni a láncügyletek szereplőivel szemben, hogy közben az Európai Bíróság próbáját is kiállja.

A napokban egy újabb ágazati különadót fogadott el a Parlament: a médiaszolgáltatók reklámozási bevételét megadóztató ún. reklámadót. A jogalkotó eredeti elképzelésével szemben azonban az adó mégsem ér el minden, megadóztatni kívánt piaci szereplőt. Másrészt, komoly aggályok merültek fel az adó uniós megfelelőségével kapcsolatban is.