Adócsalás. Panama. Offshore. Korrupció. Ciprus. Anonim bankszámlák. Ezek a fogalmak manapság egymás szinonimájaként kerülnek említésre valamennyi médiában, azok közé a közgondolkodás is egyenlőségjelet tesz. És valószínűleg nem is alaptalanul.

Régóta kérdése a közösségi áfarendszernek, hogy teljesítettnek minősül-e és ezért áfakötelezettséget keletkeztet-e egy olyan szolgáltatás, ahol ugyan az ellenértéket kifizették, de a szolgáltatás valamilyen okból elmaradt. A történet újabb fordulatát az Európai Bíróság (EUB) Air France–ügyben hozott ítélete adja, amely a fel nem használt jegyekre is áfakötelezettséget állapított meg. Nagy a bizonytalanság termékértékesítések esetén is, ahol  a Kúria közelmúltbeli ítéletei jelenthetnek fogódzót.
 

Aki esetleg hiányzott a sertés részeit oktató általános iskolai tanórákról, az bőven bepótolhatta tudásbeli hiányosságait az elmúlt hónapokban. Néhol kafkai, néhol könnyfakasztó állásfoglalásban tudatta az év elején az adóhatóság, hogy a sertés mely részeinek értékesítése jogosít fel a csökkentett áfamérték alkalmazására. Megtudhattuk, mi a különbség a comb, a lapocka és a karaj vagy éppen a tarja között.

Számításaink szerint jelenleg 60 adófajta létezik Magyarországon. Az általános forgalmi adó 25 százalékban, a személyi jövedelemadó pedig 13 százalékban járul hozzá a központi adóbevételekhez, ugyanakkor az adók döntő többsége 1%-nál kisebb mértékű bevételt generál. Nemzetközi viszonylatban is soknak tűnik a 60 féle adó.

Az MNB múlt heti bejelentése nyomán nyilvánvalóvá vált a kormányzati elképzelés: az alig két éve hatályba lépett új Polgári Törvénykönyv zálogjogi szabályai felülvizsgálatra szorulnak. Mindez eredménye annak, hogy az új zálogjogi szabályok némelyikére láthatóan negatívan reagált a hitelezési piac, ellentételezésként viszont az új szabályoknak nincs észlelhetően pozitív hatása.

Az adózási szakma eléggé hozzászokott már a változásokhoz, de még ehhez képest is nagy figyelem övezi  a NAV jelenleg zajló szervezeti átalakítását. Ez papíron persze már 2016. január 1-jével megtörtént, de a gyakorlati folyamat ennél nyilván rögösebb lesz, hatósági dolgozóknak és adózóknak egyaránt.

Adómentesség, anonimitás, kiszámítható és stabil jogszabályi környezet, fejlett pénzügyi rendszer – ez jellemezte évtizedek óta Liechtensteint, az adóelkerülők egyik legfőbb fellegvárát. Ahogy azonban Svájc a közelmúltban beadta a derekát a nagyhatalmaknak, Liechtenstein sem kerülhette el alpesi szomszédjának sorsát. Ezzel egyidejűleg viszont Liechtenstein a legális adótervezés új helyszínévé válhat.

Egy, a 2010-es évek elején napvilágot látott felmérés szerint több, mint 20 ezer milliárd dollárra tehető az a pénzösszeg, amelyet a világ tehetős emberei offshore társaságok számláin tartanak. Más feltételezések akár ennek többszörösére is becsülik az elrejtett vagyonok mértékét. Az offshore számlákon tartott pénzek több szempontból is hiányoznak a fejlett világ országainak költségvetéséből. Egyrészt ezen vagyonok és azok hozadékai után a tulajdonosaik nem fizetnek adót. Másrészt azok nem vesznek részt az adott országok gazdasági vérkeringésében sem, azok nincsenek bevonva a jövedelemtermelő folyamatokba.