A „whistleblowing”, azaz a szervezeten belüli visszaélések bejelentése számottevő múltra tekint vissza az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban. Ezekben az államokban már korábban kidolgozták az arra vonatkozó szabályokat, hogy a munkavállalók miként jelenthetik munkáltatóiknak a munkahelyükön felfedezett anomáliákat.

Mindamellett, hogy az új Ptk. eltérést engedő jellege miatt márciustól a kockázatitőke-befektetések szabályai kifejezetten rugalmassá válnak, az új Ptk. számos további olyan rendelkezést tartalmaz, amely befolyásolni fogja a kockázatitőke-befektetések jogi struktúráját. Az alábbiakban ezen változások közül emelünk ki néhányat.

Ismeretes hogy a márciusban hatályba lépő új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) egyszersmind módosítja a társasági jogi szabályokat is. Ezzel egyidejűleg márciustól a társasági jogi szabályokat is áthatja a Ptk. általános, megengedő jellege: innentől kezdve, néhány kivételtől eltekintve, egy társaság tagjai felhatalmazást kapnak arra, hogy a társasági jog szabályaitól eltérjenek és tagsági viszonyaikat a maguk elképzelése szerint szabályozzák.

Míg ez, egyrészt, egy koncepcionális eltérést jelent a jelenlegi szabályoktól – hiszen a hatályos társasági törvény (Gt.) alapján a tagok csak azt tehetik, amit a törvény kifejezetten megenged nekik – addig az új szabályozás egyszersmind lehetőségek tárházát kínálja a gazdasági élet szereplőinek. Jelen cikkünkben azon lehetőségekből villantunk fel párat, amit az új szabályozás biztosít kockázati és magántőke befektetők részére befektetésük jogi struktúrájának kialakítása során.

A személyi jövedelemadó rendjének a célja, hogy magyar illetőségű magánszemélyek valamennyi jövedelmét teljes körűen megadóztassa, függetlenül attól, hogy a jövedelem mely országból, illetve milyen formában képződik. A személyijövedelemadó-törvény tehát lényegében egy hálót képez a magánszemély köré, amin csak akkor enged jövedelmet átjutni, ha az adóztatásra került.

Ezen a hálón egy viszonylag nagy rést keletkeztetett a 2010-től bevezetett tartós befektetési számla („TBSZ”). Éppen ezért a TBSZ már eddigi rövid élete alatt igen elterjedt megtakarítási formává vált. Népszerűsége pedig tovább nőhet a befektetési számlák „hordozhatóságának” a 2014-es adómódosításokkal elfogadott biztosításával, valamint a magántulajdonban lévő társaságok TBSZ-re helyezésének még mindig elérhető lehetőségei miatt.
 

Az adóhatóságok közötti információcsere kérdése a múlt héten ismét napirendre került. A Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára bejelentette, hogy Magyarország csatlakozik az önmagukat G5-öknek nevező országok (Egyesült Királyság, Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország) által indított és automatikus információcserét megvalósítani kívánó egyezményhez. Méltán merül fel a kérdés, mi az újdonság ebben a kezdeményezésben, az honnan indult és milyen céllal?

Az Európai Unió éves GDP-jének hozzávetőlegesen 2-2,5%-a, mintegy 200-250 milliárd eurónyi tagállami adóbevétel tűnik évente el a különböző off-shore központokban. Érthető tehát, hogy az Unió – bejáratott jogalkotási mechanizmusát felhasználva – már régen nagyobb sebességre kapcsolt az adóügyi információcsere területén, mint amire az egyes tagállamok önállóan, a kétoldalú kettős adóztatási egyezmények jellemzően hosszú, nehézkes és egyenkénti letárgyalásával képesek. Ennek a sebességváltásnak két fő terméke az ún. megtakarítási irányelv, valamint az adóügyi együttműködésről szóló irányelv. Meg kell azonban említeni, hogy a – kétrészes írásunk első részében bemutatott – egyezmények alkalmazandóságát az EU semmilyen tekintetben nem korlátozza. Az Unión belül tehát az adatszolgáltatási lehetőségek lényegében megkettőződtek.

Az elmúlt hónapokban nem múltak el hetek arról szóló híradások nélkül, hogy a magyar adóhatóság arzenálja éppen milyen fegyvernemekkel bővült a pénzüket külföldön elrejtő adózók elleni küzdelemben, vagy hogy Svájc éppen hányadán áll az általa egyre kevésbé féltve őrzött adótitkok kiszolgáltatásával. Ezek a gyorshírek jellemzően egy-egy új egyezmény, csatlakozás, kormányzati bejelentés kapcsán születtek és az információcsere tárgyának csupán egy adott, aktuális szegmensével foglalkoztak. 

Több, Magyarországon keresztül megvalósított adótervezési lehetőségnek is véget vethet, amennyiben az Európai Tanács elfogadja az Európai Bizottság hét elején beterjesztett javaslatát az ún. Anya- és Leányvállalati irányelv módosítására.