A Kúria egy friss határozata (BH2025.211) szerint a Polgári Törvénykönyvben meghatározott elévülést megszakító okok listája nem bővíthető a felek megállapodásával. Hiába szerepel tehát a szerződésben egy, a törvényben fel nem sorolt esemény – például egy írásbeli fizetési felszólítás – mint elévülést megszakító ok, az jogilag nem lesz érvényesíthető.
Mi az az elévülés és mikor szakad meg?
Elévülésnek nevezzük, amikor egy követelés bizonyos idő elteltével már nem érvényesíthető bírósági úton. A Ptk. főszabály szerint 5 éves elévülési időt határoz meg, amely az esedékességtől kezdődik. Ha a jogosult ez alatt az idő alatt nem tesz lépéseket a követelés érvényesítése iránt, akkor a követelés elévül – vagyis peres úton érvényesíteni nem lehet.
Bizonyos események azonban megszakítják az elévülést, aminek hatására az 5 éves (vagy egyedileg kikötött) határidő újraindul. A Ptk. tételesen felsorolja ezeket az elévülést megszakító okokat: a tartozásnak az adós részéről történő elismerése, a követelés módosítása vagy az egyezség, olyan bírósági eljárás megindítása, amely érdemi döntéssel zárul, továbbá a követelés csődeljárásban történő bejelentése.
A 2014-ben hatályba lépett új Ptk. e szabályokban gyakorlati szempontból is komoly változást hozott. A régi Ptk. több, mint 50 éves regnálása alatt elég volt ugyanis írásban felszólítani az adóst, és ezzel az elévülés újraindult. Az új Ptk. hatálybalépése óta azonban egy puszta felszólító levél elküldése nem védi meg a jogosultat. Emiatt sokan a szerződésükben – a Ptk.-tól eltérve – külön rögzítették, hogy a fizetési felszólítást az elévülést megszakító körülménynek tekintik.
Mit mondott ki a Kúria az elévülést megszakító szerződéses kikötésekről?
Sokáig kérdéses volt, hogy egy ilyen, plusz elévülést megszakító okot tartalmazó megállapodás vajon érvényes-e. A szerződési szabadság elve alapján ugyanis a felek elvileg szabadon alakíthatják szerződéseik tartalmát. A Ptk. pedig az elévülést megszakító okokat bár felsorolja, de nem mondja ki kimondottan, hogy tilos lenne további megszakító okot kikötni. A bírói gyakorlat is több esetben megengedte az ilyen kikötések alkalmazását, mondván: nincs tiltva, tehát megengedett.
A jövőben ezen szerződéses kikötések ugyanakkor semmisek. A Kúria friss döntése egyértelműen állást foglalt: a Ptk. szerinti elévülést megszakító okok köre nem bővíthető a felek közti szerződésben. A hatályos Ptk. kimerítően meghatározza, hogy mi szakítja meg az elévülést, és a felek szerződési szabadsága nem terjed ki arra, hogy ettől eltérő további okokat határozzanak meg. A Kúria rámutatott: az elévülés intézménye nem (csupán) a felek szerződéses jogait és kötelezettségeit érinti, hanem azt a kérdést, hogy a jogosult élhet-e még a bírósághoz fordulás jogával, vagyis kikényszeríthető-e az igénye. A Kúria szerint a jogalkotó szándéka éppen az volt, hogy a sima fizetési felszólítást kiiktassa a megszakító okok közül. Egy puszta felszólítás ugyanis nem viszi előre a követelés behajtását, csak meghosszabbítja a bizonytalanságot, ami sérti az elévülés célját. Ezt a célt nem lehet megkerülni egyéni megállapodással sem: “a felek sem az egyedi szerződéseikben, sem egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételekben nem térhetnek el az elévülést megszakítására vonatkozó rendelkezésektől, azok köre nem bővíthető”.
Mit jelent ez az üzleti forgalomban jelenleg hatályos szerződésekre nézve?
A döntés gyakorlati üzenete világos: a jövőben érvénytelennek kell tekinteni minden olyan szerződéses kikötést, amely a Ptk.-ban nem szereplő, elévülést megszakító okot rögzít. Ez vonatkozik tehát az olyan szerződéses kikötésre is, mint a már említett írásbeli fizetési felszólítás, mint elévülést megszakító ok. Az ilyen kikötést tehát gyakorlati szempontból úgy kell tekinteni, mintha benne sem lenne a szerződésben.
Javasolt tehát az ilyen kikötést tartalmazó szerződéseket kikeresni és azokat mielőbb felülvizsgálni. A követelések behajtásánál pedig a továbbiakban biztosabb módszerekre kell hagyatkozni: például írásbeli tartozáselismerést kérni az adóstól, vagy szükség esetén a bírósági eljárást időben megindítani, hiszen mostantól csak az ilyen lépések vezethetnek valóban az elévülési határidő újraindulásához. Változatlanul meg lehet állapodni továbbá a törvényi öt évnél hosszabb elévülésben, feltéve, hogy ez írásban történik.
