A magyar általános áfakulcs világrekorder mértéke nem csak abban ütközik ki, hogy emiatt drágábbak a boltban vásárolt termékek. Abban is, hogy komolyan ösztönöz az áfa elcsalására, s ezért legalább ennyire készteti az adóhatóságot arra, hogy ezt valakin bevasalja. A NAV legutóbbi évkönyve szerint például az összes megállapított adókülönbözetből az áfa több mint 90 százalékot tett ki. Az ország teljes adó- és tb-bevételében pedig közel 25 százalékkal képviselteti magát. A tét tehát komoly.

Mint pár héttel ezelőtt közzétettük, egy állásfoglalásában az NGM, bizonyos feltételekkel, a lakás hasznos alapterületébe tartozónak minősítette a lakáshoz tartozó terasz, valamint az erkély, a pince és beépített tetőtér területét. A jogszabály ilyen módon történő értelmezése jelentősen leszűkítette az új lakások értékesítésére irányadó 5%-os áfa igénybevételének lehetőségét. Az álláspont miatt felmerült kétségekre tekintettel az adóhatóság a napokban immár nyilvános iránymutatást tett közzé, amiben finomított a teraszokat érintő álláspontján – a lakásépítők legnagyobb megelégedésére.

Ez év január 1-jétől komolyan megnövelte a lakásépítési kedvet az, hogy egyes új lakások értékesítésének áfaterhe 5%-ra csökkent. A kedvezmény többlakásos ingatlanok esetén lakásonként 150 m², egylakásos lakóingatlanoknál pedig 300 m² hasznos alapterületig vehető igénybe. Ugyanakkor a Nemzetgazdasági Minisztérium nemrég kiadott állásfoglalása nagyon tágan értelmezi a hasznos alapterület fogalmát, ami kellemetlen meglepetéseket is okozhat.

Az elmúlt hetekben komolyan borzolta a kedélyeket az a kérdés, hogy miként veszítheti el a közpénz a közpénz jellegét. Sőt, már a kilencvenes évektől kezdve komoly (majd sajnos egyre lanyhuló) figyelem övezte azokat az ügyeket, ahol úgy tűnt, hogy a közpénzből magánvagyon lett (Tocsik-ügyre emlékszik még valaki?). Ezek szorosan kapcsolódnak az átláthatóság kérdéséhez: ami közpénz, arról a „köz”-nek joga van tudni, hogy mire megy el, hiszen az nagyobb részt az adófizetők pénze.

Késhegyre menő vitákat folytatnak az adózók az adóhatósággal a bíróságok előtt egyre gyakrabban zajló transzferár-vitákban. Míg a vitákból a múltban többnyire az adóhatóság került ki győztesen, a Fővárosi Bíróság egy legutóbbi ítélete utat mutat ahhoz, hogy az adózók hogyan tudják a jövőben eredményesen felvenni a küzdelmet a hatósággal szemben.

Számításaink szerint jelenleg 60 adófajta létezik Magyarországon. Az általános forgalmi adó 25 százalékban, a személyi jövedelemadó pedig 13 százalékban járul hozzá a központi adóbevételekhez, ugyanakkor az adók döntő többsége 1%-nál kisebb mértékű bevételt generál. Nemzetközi viszonylatban is soknak tűnik a 60 féle adó.

Az adózási szakma eléggé hozzászokott már a változásokhoz, de még ehhez képest is nagy figyelem övezi  a NAV jelenleg zajló szervezeti átalakítását. Ez papíron persze már 2016. január 1-jével megtörtént, de a gyakorlati folyamat ennél nyilván rögösebb lesz, hatósági dolgozóknak és adózóknak egyaránt.

A Kúria egy közelmúltbeli ítéletében ismét értelmezte a közvetített szolgáltatás fogalmát a helyi iparűzési adó (HIPA) szempontjából – ezúttal a bevásárlóközpontok bérbeadási tevékenysége vonatkozásában. Bár az ítélet nem zárta ki annak elvi lehetőségét, hogy az üzemeltető a HIPA alapját csökkentő tételként számolja el a bérletért általa fizetett összegeket, ennek feltételéül azonban nehezen megugorható nyilvántartási követelményeket támasztott.