Az Állami Számvevőszék nemrégiben közzétett megállapításaira reagálva az adóhatóság szigorított végrehajtási gyakorlatán, és amint módja van rá, azonnal beszedi az adózóktól a neki járó adóforintokat. Ez számos vállalkozást kellemetlenül érint, hiszen az adótartozás egyösszegben és azonnal történő fizetése sokszor komolyan veszélyezteti a vállalkozás létét. Jó tudni azonban, hogy több olyan lehetőség áll az adózók rendelkezésére, amelyek késleltethetik, megakadályozhatják vagy elviselhetőbbé tehetik az adótartozások végrehajtását.

Viszonylag közismert, hogy a NAV nyilvántartást vezet az eladott ingatlanok értékéről és ez alapján választja ki ellenőrzésre azon tranzakciókat, ahol feltételezhetően az illetékkiszabásra bejelentett érték alacsonyabb, mint a valós piaci érték. Kevesen tudják azonban, hogy ebből a nyilvántartásból, csupán 7.500 forintos alapdíjért az adózók is kérhetnek információkat. Pedig ez a lehetőség mindamellett, hogy üzleti előnnyel járhat, komoly adómegtakarításhoz is vezethet az adózó számára.

A bérbeadási tevékenység áfaszempontú megítélése sokszor vezet bizonytalansághoz a gazdasági életben. Néhány olyan tevékenység ugyanis, amely a mindennapi vagy akár a polgári jogi megközelítés alapján áfamentes bérbeadási szolgáltatásnak tűnik, valójában nem felel meg a bérbeadás áfajogi fogalmának. A téves besorolás nem várt meglepetéseket okozhat: egyik oldalról megkérdőjeleződhet a bérbeadó levonási joga, másik oldalról az áfamentesnek gondolt ügylet olykor mégis áfakötelezettséget teremthet. Az Európai Bíróság közelmúltban napvilágot látott ítélete fogódzót nyújt az ilyen helyzetek értelmezésére.

A reklámadót már eddig is heves támadások érték politikai szempontból, valamint a reklámszakma oldaláról egyaránt. Az Európai Bíróság néhány héttel ezelőtt közzétett ítélete azonban arra is rávilágít, hogy a reklámadó – akár részben vagy egészben – a közösségi joggal ellentétesnek is bizonyulhat. 

Nemzetközi adótervezésre létrehozott struktúrák egyre gyakrabban buknak meg a valós gazdasági jelenlét hiánya miatt. Mind külföldi, mind pedig magyar adóhatóságok az ilyen struktúráknál most már alaposan elemzik: az adott társaságnak van-e valós gazdasági kötődése ahhoz az országhoz, amelyben létrehozták. Míg az ilyen adórevíziók az elmúlt időszakban elsősorban társaságiadó-kötelezettségek tekintetében tettek megállapításokat, addig az Európai Unió Bíróságának a közelmúltban közzétett ítélete rámutat arra, hogy a valós gazdasági jelenlét hiánya súlyos áfa-következményekkel is járhat. 

Az elnagyolt és kidolgozatlan szabályrendszer miatt már évek óta problémát jelent annak értelmezése, hogy egy adott vállalkozás kis- és középvállalkozásnak (KKV) minősül-e vagy sem. Pedig a KKV-kat megillető különböző kedvezmények miatt a minősítésnek igen komoly következményei vannak. A képet tovább homályosítja, hogy a NAV a közelmúltban megváltoztatta az alig egy évvel ezelőtt közzétett állásfoglalását és kimondta: a kis- és középvállalkozások definíciójának alkalmazásakor konszolidált beszámoló hiányában a társaság testvérvállalkozásának az adatait is számításba kell venni. A megváltoztatott értelmezés akár több száz adózót is érinthet, egyben pedig tovább fokozza a KKV státusz körüli bizonytalanságokat.