Az Európai Unió több tagállama ismeri az ún. feltételes adómegállapítás (ruling) rendszerét. Ennek lényege, hogy az adózó kérésére az adóhatóság megállapítja egy adott tranzakcióval járó adókötelezettség mértékét. Ez előnyös mind az adóhatóság, mind az adózó részére: az előbbi számára biztosítja az adott tranzakcióból befolyó adóbevételt, míg az utóbbinak biztonságot és garanciát jelent.
A bérbeadási tevékenység áfaszempontú megítélése sokszor vezet bizonytalansághoz a gazdasági életben. Néhány olyan tevékenység ugyanis, amely a mindennapi vagy akár a polgári jogi megközelítés alapján áfamentes bérbeadási szolgáltatásnak tűnik, valójában nem felel meg a bérbeadás áfajogi fogalmának. A téves besorolás nem várt meglepetéseket okozhat: egyik oldalról megkérdőjeleződhet a bérbeadó levonási joga, másik oldalról az áfamentesnek gondolt ügylet olykor mégis áfakötelezettséget teremthet. Az Európai Bíróság közelmúltban napvilágot látott ítélete fogódzót nyújt az ilyen helyzetek értelmezésére.
A szoftverfejlesztésre szakosodott cégek rendkívül kedvező adóztatás alá esnek a társasági adó mai rendszerében, ráadásul bevételeik után helyi iparűzési adót sem kell fizetniük. A legmeglepőbb azonban az, hogy a kedvezményekről az érintett cégek többsége nem is tud. Milliárdokban mérhető az az adóelőny, amelytől a cégek jelenleg elesnek a jogdíjkedvezmény kihasználatlansága miatt.
Jó pár éve adóforradalom zajlik Magyarországon. Az adórendszer régi, levitézlett intézményei mellé új, különadók érkeznek. A kormányzat változatos és eddig nem ismert módszerekkel áll elő az adóelkerülés elleni harcban is – legyen az akár a pénztárgépek bekötése a NAV rendszerébe vagy egy egységes árufuvarozási rendszer bevezetése. Ráadásul mindez olyan szédítő sebességgel zajlik, amire a forradalom szó semmiképpen sem túlzó megfogalmazás.
A tavaly hatályba lépett új Ptk. kétségkívül legnagyobb újítása az volt, hogy bizonyos korlátokkal ugyan, de megengedte egy társaság tagjainak a társasági jog szabályaitól való eltérést. A bírósági gyakorlat azonban az ún. státuszszabályok kidolgozásával megszorítóan értelmezi az eltérés lehetőségét.
Jelentősen kibővíti az adótörvények mai napon elfogadott módosítása a kapcsolt vállalkozások fogalmát. Mivel 2015-től két cég már nem csupán a tulajdonosi, hanem az ügyvezetési összefonódáson keresztül is kapcsolt vállalkozásnak minősülhet, a jövő évtől megtöbbszöröződhet azon ügyletek száma, amelyeknél a feleknek kötelessége a piaci árhoz igazodni. Az új definíció azonban egyidejűleg számos jogbizonytalanságot is okoz.
A reklámadót már eddig is heves támadások érték politikai szempontból, valamint a reklámszakma oldaláról egyaránt. Az Európai Bíróság néhány héttel ezelőtt közzétett ítélete azonban arra is rávilágít, hogy a reklámadó – akár részben vagy egészben – a közösségi joggal ellentétesnek is bizonyulhat.
Nemzetközi adótervezésre létrehozott struktúrák egyre gyakrabban buknak meg a valós gazdasági jelenlét hiánya miatt. Mind külföldi, mind pedig magyar adóhatóságok az ilyen struktúráknál most már alaposan elemzik: az adott társaságnak van-e valós gazdasági kötődése ahhoz az országhoz, amelyben létrehozták. Míg az ilyen adórevíziók az elmúlt időszakban elsősorban társaságiadó-kötelezettségek tekintetében tettek megállapításokat, addig az Európai Unió Bíróságának a közelmúltban közzétett ítélete rámutat arra, hogy a valós gazdasági jelenlét hiánya súlyos áfa-következményekkel is járhat.
A jog folytonos változásban van. Míg ez sokak számára ijesztő, számunkra éppen ettől lesz még izgalmasabb. Ezt a hozzáállást szeretnénk az üzleti élet szereplőivel, vezetőkkel, valamint az üzleti jog iránt spontán érdeklődőkkel megosztani rendszeresen frissülő, aktuális adójogi és kereskedelmi jogi témákat érthető stílusban tárgyaló blogunkban. Várjuk a kérdéseket és további témajavaslatokat is a blog@jalsovszky.com e-mail címre.
