A közelmúltban a magyar Bakati ügyben hozott ítéletével az Európai Bíróság rendet tett a külföldi utasok áfa-visszatérítési ügyeiben és láthatóan győztest hirdet a határmenti kereskedők és a NAV között folytatott küzdelemben. A bíróság ítélete azonban jó pár kérdést nyitva hagy.

Már közhelybe illő, hogy a járványhelyzet megváltoztatja a szokásainkat. Távolabb tartjuk magunkat egymástól, kevesebbet utazunk, videóhívásokon keresztül beszélünk egymással, otthonunkban végezzük a munkát. Abba viszont már kevésbé gondolunk bele, hogy ezek a változások arra is hatással vannak, hogy a társaságunk melyik országban adózik.

A közel 3 évvel ezelőtt bevezetett új polgári perrendtartás (Pp.) szigorúbb alapokra helyezte a perek lefolytatását. Ennek látható eredményeként a perek száma drasztikusan csökkent az elmúlt években: a járásbíróságokon több mint 20%-kal, a törvényszékeken pedig nagyságrendileg 50%-kal kevesebb jogvitát indítottak, mint korábban. Talán ennek is köszönhető, hogy egy elfogadás alatt lévő törvényjavaslat értelmében a jövő évtől várhatóan puhulnak a kőkeményre sikeredett szabályok.

A mindennapi szerződéseink értelmezésében az áfa sok komplikációt tud okozni. Tartalmazza-e pl. a vételár az áfát, ha arról a felek külön nem rendelkeztek? A garanciális visszatartás áfás vagy áfa-mentes összegből teljesítendő-e? A vagyonszerzési illetéket az ingatlan bruttó vagy nettó összege után kell-e megfizetni? A kérdéseknek ráadásul különös aktualitást ad az újépítésű lakásokra kivetett áfa mértékének csökkentése: ki fog ezzel jól járni, az építő vagy a lakásvásárló?

A járványhelyzet váratlanul érte a kereskedelmi szerződéseket is. Hamar kiderült, hogy az angolszász minták alapján kimunkált vis maior klauzulák ebben a helyzetben fabatkát sem érnek, azok nem képesek az élethelyzeteket megfelelően rendezni. Az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján ma már jobban látható, hogyan is lehet „Covid-biztos” szerződéseket írni. 

Sok éve húzódó, és az ingatlanfejlesztők zsebéből súlyos milliárdokat kiszedő bizonytalanságra tett pontot az Unió Bírósága. Nem csak azt erősítette meg, hogy az úgynevezett „közcélú” beruházásokra levonható az áfa, de azt is, hogy ezeknek a szükségszerű átadása sem keletkeztet áfafizetési kötelezettséget akkor, ha a beruházás a fejlesztő gazdasági tevékenységéhez is elengedhetetlenül szükséges.

Óhatatlanul is a jól ismert akadálypályás tévéműsor juthat az eszünkbe, ha az új, 2020-as szabályok alapján kérjük vissza az áfát a behajthatatlan követeléseinkre. Az első konkrét tapasztalatok mutatják, hogy sok nehézséggel kell megküzdenie annak, aki vissza akarja kapni az áfát. De a vállalkozás semmiképpen sem lehetetlen. 

Ki ne állt volna sorba az vevőszolgálaton azért, hogy a jótállási jegyét lepecsételjék? Ki ne töltött volna órákat annak kiderítésével, hogy melyik márkaszervizbe kell vinnie az elromlott terméket? És sorolhatnánk még a hasonló bosszúságokat. Ezek azonban a jótállási szabályok változása miatt jövő évtől megszűnnek. De ami jó a fogyasztónak, az komoly terhet hárít a kereskedőre.